Film: Kinn a vízből (Harvey Keitel új szerepben)

  • 1997. április 24.

Zene

Na, ez az a film, aminek a magyar címét nem vagyok hajlandó leírni, mert már annyira bornírt, annyira kárpátaljai szárnyvonalas, hogy jóérzésű moziüzem-igazgató helyében ki sem tenném a portál fölé, inkább hagynám, hogy szájhagyomány útján terjedjen el a városban, mit játszom a nagyteremben. Angolul egyébként úgy nevezték el, hogy Head Above Water, ami ugyancsak nem egy nagy durranás, de azért mégis.

Na, ez az a film, aminek a magyar címét nem vagyok hajlandó leírni, mert már annyira bornírt, annyira kárpátaljai szárnyvonalas, hogy jóérzésű moziüzem-igazgató helyében ki sem tenném a portál fölé, inkább hagynám, hogy szájhagyomány útján terjedjen el a városban, mit játszom a nagyteremben. Angolul egyébként úgy nevezték el, hogy Head Above Water, ami ugyancsak nem egy nagy durranás, de azért mégis.

Általában a címadáson nem szoktam így kiborulni, de ez esetben a bűn sokkal nagyobb, mert a film jó, nézhető, izgalmas, viszont egy jó gyomrú leendő néző helyében kifordulnék a szerencsétlen, ám szellemesnek hitt szójáték láttán, sőt a távoli rokonaimnak is szólnék, hogy ne tovább.

Én szerencsére otthon felejtettem a papírt, amire a forgalmazó a címet, szereplőket, készítőket és a film rövid történetét szokta felírni, hogy az egészen hülye és lusta újságírók is tudjanak cikket írni a mű megtekintése nélkül is, ezért bementem a Szindbád moziba, ott is az első sorba, mert ott fel lehet tenni a lábat meg a sört a párkányra, és belefogtam a fentebb meg nem nevezett alkotás megtekintésébe.

Eleinte görcsösen próbáltam ragaszkodni előítéleteimhez, márhogy ez egy vacak, F kategóriás, nézhetetlen szemét lesz, amit én kötelességből jól végignézek, aztán olyat írok róla, hogy a forgalmazó átképezteti magát vámtisztviselőnek, de hamarosan magával ragadott a dolog. Harvey Keitelt nem nagyon kell bemutatni, a Mocskos zsaruban és a Ponyvaregényben is hozta az elvárhatót, de partnereiről én még az életben nem hallottam. Ennek ellenére Cameron Diaz és Craig Scheffer nagy mozit csinált, mintegy köpve arra, hogy én ismerem-e őket vagy sem. A sztoriról nem szólnék, mivel az a fajta film, amit nagyon szarul lehet elmesélni, főleg ha olyan hidegfrontra különösen érzékeny ember próbálja, mint én, de komolyan mondom, nagyon élveztem a tizedik perctől kezdve a slusszpoénig, és az első tíz perc sem lehet rossz, ha valaki látja, én azonban ekkor még mással voltam elfoglalva.

Jim Wilson rendező, producer és zenélődoboz-gyűjtő nagyot dobott, amikor olyan forgatókönyvből készített filmet, amit talán még olvasva is élvezni lehetett. Úgy feszíti végig a történetet, hogy ott egyetlen kiskapu sem nyílik a játszótéri moralizálás, vagy az - immár nehezen megújítható - szerelmi szál számára, minden megy előre, minden cselekedet és képsor determinált, mint azok a bizonyos fahasábok a Lillafüredi Állami Gazdaság fűrésztelepén.

Ha nagyon aljas lennék, biztos találnék néhány apróbb dramaturgiai hibát, azonban nem tudom, mit jelent ez a szó, és különben is annyira örülök, hogy végre valami nézhető dolog kerül a gyöngyvászonra, hogy majd bolond leszek elrontani a kedvemet mindenféle tudálékos és depressziós locsogással, inkább gyorsan befejezem ezt az írást, mielőtt eszembe jutna megint az a szerencsétlen magyar cím, amit még így búcsúzóul sem írok le, ezzel meglehetősen megnehezítve az Olvasó dolgát, no de hát, mit adnak manapság könnyen?

Para-Kovács Imre

Hullázó kedélyek (Head Above Water); színes, amerikai, 1996; rendező: Jim Wilson; operatőr: Richard Bowen; szereplők: Harvey Keitel, Billy Zane; forgalmazza: UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."