Egy gimnáziumi osztálykirándulás vagy egy életmódrovat persze nem szól másról, mint a baromkodásról. Túlkoros debilek lötyögnek a buszon, műanyag vödröket hánynak tele, hülyék faltól falig. Guide-okat írnak, okostojáskodnak, régi ötleteket kérődznek vissza, újrarágják, kiköpik. A videóbolti eladók meg egy külön fajta, szervileg rágyógyultak az ekránra, másodpercről másodpercre, snittről snittre tudnak olyan filmeket, mint például a The Attack of the Killer Tomatoes (A gyilkos paradicsomok támadása), ha nem törik el a nyakuk, le tudják szopni a saját faszuk, mint Randal a Clerksben (magyarul: Shop-Stop), de eltörik, tehát mégsem tudják. Hasonlóképpen a balett-táncosok, kőfaragók és a katonazenészek is. Az utóbbiak is hat részből rakják össze a szimbolát.
Ha az egészhez (osztálykirándulás, életmódrovat, videóbolt stb.) pénz társul, akkor még nagyobb az okozott kár volumene. Például filmet forgatnak belőle. Maradandó károsodás, szilánkos törés, rokkantnyugdíj. Átnézni az átlőtt tenyéren. Ödipális komplexusilag darabolós tévénézés a háromunokás elrabolt bankalkalmazottal, aki annyira hasonlít a mamára, és olyan szépen viszi a Stihl-fűrész. Bankrabló lesz a Strossmayer doktor a Kórház a város szélén-ből vagy a dr. Douglas Ross az ER-ból (Vészhelyzet), végül is mindegy, debil öccse mindegyiknek lehet, és úgy Csehországból, mint Chicagóból, délre visz az út az elmebetegség felé. Pszichotronikus utazás; a kilencvenes években meglepő volna vallási háttér nélkül. Kell egy megnyugtató arc. A lelkész, aki közel áll önhöz; és éppen a szcientológiával kacérkodik. Elhagyni hitet, nyájat, országot. Lemenni délre, Mexikó felé. Megvalósítani a Btk. embercsempészet §-a törvényi tényállásának minősített esetét. Eddig jó kis marhaság - ahogy szokás mondani, de ezen a ponton sikerült meggyőzni Harvey Weinsteint a Miramaxnál, hogy ¡Vamos! ¡Los Hooliganos!, cizelláljuk túl, barokk van, túlhabzó posztmodern, illetve szimplán csak barmok vagyunk, és ez jó!
Valaminek mindig bealkonyul, egy évben 365-ször a napnak, és már ez is valami. A sötét erősebb, mint az ember, még ha Geckónak hívják is. Mert megjön egy cseh nevű, de nagyon is mexikói küllemű mexikói szappanopera-királynő, a nézésével leolvasztja a sót a tequilás pohár széléről, asztalon táncol, és feláll, és elcsöppen, de látszat, látszat; mélyén lakik a gonosz, mert nem akar mást, mint ölni, ölni, és a metamorfózis. És innentől már lehet szőlőkarót átütni szíven, fokhagyma után kurkászni, a Megfeszített jelét fabrikálni, bal váll fölött átköpni, sót hinteni barázdabillegető farkára, nyákos bőrű vámpírokkal birokra kelni, gennyben, takonyban fürdőzni, újholdkor éjféltájt krétakör közepén fekete kakast áldozni, fekete macskát elektromos szögesdróttal kivégezni, légkalapáccsal belsőséget tömöríteni, nyúlós, zöld leveket szívószálon szivornyázni, buborékot vetve túlhabzani. De leginkább csak várni lehet: a hajnalt, egy behízelgő hangú chicano bérgyilkosvezért, Carlost (Cheech Marin megszemélyesítésében), körbehordozni tekintetet a romokon, megszámolni a halottakat (body count), elhajtani a szcientológiával kacérkodó baptista lelkész lányát a tarka faszra - nehogymá´ aszthiggye, mer´ az ember szemezget vele kicsinyt tömeggyilkolás közben, már neki áll a zászló -, aztán beülni a maradék verdába, húzatni, pörgetni a kerekeket, és porfelhőt húzva megindulni Nyugat felé, mert arról jön majd megint az alkony.
És aztán visszatérnek a gyilkos paradicsomok.
- vba -
Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn); amerikai, 1996; írta: Robert Kurtzman novellájából Quentin Tarantino; operatőr: Guillermo Navarro; rendezte: Roberto Rodriguez; szereplők: Quentin Tarantino, George Clooney, Harvey Keitel, Juliette Lewis, Ernest Liu, Cheech Marin (három szerepben); bemutatja a Mokép
