Opera - Félédes, félszáraz - Puccini-est a Művészetek Palotájában
Váratlan szereplőváltozás árnyékolta be a 2008-as Puccini-évet búcsúztató gálaestet, midőn a nemzetközi A ligás argentin tenor, a maródi Marcelo Ëlvarez alig két nappal a koncert előtt lemondani kényszerült Rost Andreával közös fellépését. Helyére - lírai szopránunk javaslatára és ajánlásával - egy feltörekvő olasz, a harmincas évei közepén járó Stefano Secco lépett, hogy az operairodalom alighanem legismertebb tenoráriáival mutatkozzék be a magyar közönségnek. Legelső megszólalása rögvest rokonszenves, kulturált és muzikális énekesnek mutatta Seccót, ám Rodolfo áriája a Bohéméletből nemcsak arról tanúskodott, hogy nyitószámban vélhetőleg nem méltányos testes magas C-t elvárni egy beugrótól, hanem arról is, hogy a tehetséges művész hangja - nomen est omen - zamatokban és színekben csak mérsékelten gazdag. László Ferenc