Saigon eleste 1975-ben: az amerikai fiaskó és a történelem legnagyobb helikopteres evakuálása

Tudomány

Ötven éve vonultak be a kommunista Észak-Vietnám csapatai Saigonba, és ezzel nemcsak az Amerika-barát Dél-Vietnám, hanem egész Indokína is elveszett a Nyugat számára. Mindez bő két évvel egy ígéretes fegyverszünet után.

Ikonikus fényképet készített Hubert van Es fotóriporter, a UPI hírügynökség munkatársa 1975. április 29-én Saigonban, a Dél-Vietnámi Köztársaság fővárosában a Gia Long Street 22. szám alatti, úgynevezett Pittman apartmanházról, amelyben a CIA és az USAID alkalmazottai laktak.

A képen amerikai kormányalkalmazottak állnak sorba, hogy a ház tetején landoló – papíron privát, valójában a CIA működtette Air America cég – helikopterével kimenekítsék őket a városból, amelybe folyamatosan özönlöttek be az észak-vietnámi néphadsereg egységei. És nem csupán amerikai állampolgárok menekültek az ostromlott városból: az Operation Frequent Wind keretében mintegy 100 ezer dél-vietnámi állampolgárt is evakuáltak, sokszor drámai körülmények között, hiszen sokan lemaradtak a mentést végző légi járművekről. A pánik hasonlított az amerikaiak dicstelen 2021-es afganisztáni kivonulására, a kabuli evakuációra. Ám volt egy lényeges különbség: 1975 áprilisában már nem voltak amerikai csapatok Dél-Vietnámban.

Békéből háborúba 

Nehéz megjelölni az indokínai konfliktus pontos kezdetét még akkor is, ha csak a második indokínai háborút nézzük, amelynek nem is egyetlen, habár kétségtelenül a legfontosabb részkonfliktusa volt a vietnámi háború. Ez klasszikus gerillaháborúként indult 1955-ben, alig egy évvel a két Vietnám létrejötte, s az első indokínai háborút lezáró genfi békemegállapodás aláírása után. A Vietkong (hivatalos nevén: Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front) célja a Ngo Dinh Diem vezette, leginkább a kis létszámú katolikus gyarmati elitre építő nacionalista autoriter rezsim megdöntése volt. A dél-vietnámi kormányzat korrupt nepotizmusával és a társadalmi konfliktusok erőszakos kezelésével tűnt ki.

A kormányt 1963-ban az amerikaiak áldásával puccsal megdöntötték, Diemet meggyilkolták, de a puccsról puccsra bukdácsoló dél-vietnámi államon ez sem segített. Annak ellenére sem, hogy évről évre nőtt, s tízezres nagyságrendűre duzzadt az amerikai katonai tanácsadók száma. A részben mondvacsinált 1964. augusztusi tonkini-öbölbeli incidens (állítólag észak-vietnámiak támadtak amerikai rombolókra) kellett ahhoz, hogy az amerikai törvényhozás két házának majdnem egyöntetű támogatásával Lyndon B. Johnson elnök a megkapott kivételes felhatalmazás birtokában elrendelje a közvetlen amerikai fegyveres beavatkozást.

Az amerikaiak 1965 márciusában Na Dangnál dobták partra első reguláris csapataikat. Formálisan nem egyedül, hanem ázsiai és csendes-óceáni szövetségeseikkel az oldalukon avatkoztak be a dél-vietnámi polgárháborúba arra hivatkozva, hogy az északiak a genfi megállapodást megsértve a szomszédos nyugati államokon (Laosz, Kambodzsa) át húzódó Ho Si Minh-ösvényen keresztül katonai támogatást nyújtanak a Vietkongnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.