Saigon eleste 1975-ben: az amerikai fiaskó és a történelem legnagyobb helikopteres evakuálása

Tudomány

Ötven éve vonultak be a kommunista Észak-Vietnám csapatai Saigonba, és ezzel nemcsak az Amerika-barát Dél-Vietnám, hanem egész Indokína is elveszett a Nyugat számára. Mindez bő két évvel egy ígéretes fegyverszünet után.

Ikonikus fényképet készített Hubert van Es fotóriporter, a UPI hírügynökség munkatársa 1975. április 29-én Saigonban, a Dél-Vietnámi Köztársaság fővárosában a Gia Long Street 22. szám alatti, úgynevezett Pittman apartmanházról, amelyben a CIA és az USAID alkalmazottai laktak.

A képen amerikai kormányalkalmazottak állnak sorba, hogy a ház tetején landoló – papíron privát, valójában a CIA működtette Air America cég – helikopterével kimenekítsék őket a városból, amelybe folyamatosan özönlöttek be az észak-vietnámi néphadsereg egységei. És nem csupán amerikai állampolgárok menekültek az ostromlott városból: az Operation Frequent Wind keretében mintegy 100 ezer dél-vietnámi állampolgárt is evakuáltak, sokszor drámai körülmények között, hiszen sokan lemaradtak a mentést végző légi járművekről. A pánik hasonlított az amerikaiak dicstelen 2021-es afganisztáni kivonulására, a kabuli evakuációra. Ám volt egy lényeges különbség: 1975 áprilisában már nem voltak amerikai csapatok Dél-Vietnámban.

Békéből háborúba 

Nehéz megjelölni az indokínai konfliktus pontos kezdetét még akkor is, ha csak a második indokínai háborút nézzük, amelynek nem is egyetlen, habár kétségtelenül a legfontosabb részkonfliktusa volt a vietnámi háború. Ez klasszikus gerillaháborúként indult 1955-ben, alig egy évvel a két Vietnám létrejötte, s az első indokínai háborút lezáró genfi békemegállapodás aláírása után. A Vietkong (hivatalos nevén: Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front) célja a Ngo Dinh Diem vezette, leginkább a kis létszámú katolikus gyarmati elitre építő nacionalista autoriter rezsim megdöntése volt. A dél-vietnámi kormányzat korrupt nepotizmusával és a társadalmi konfliktusok erőszakos kezelésével tűnt ki.

A kormányt 1963-ban az amerikaiak áldásával puccsal megdöntötték, Diemet meggyilkolták, de a puccsról puccsra bukdácsoló dél-vietnámi államon ez sem segített. Annak ellenére sem, hogy évről évre nőtt, s tízezres nagyságrendűre duzzadt az amerikai katonai tanácsadók száma. A részben mondvacsinált 1964. augusztusi tonkini-öbölbeli incidens (állítólag észak-vietnámiak támadtak amerikai rombolókra) kellett ahhoz, hogy az amerikai törvényhozás két házának majdnem egyöntetű támogatásával Lyndon B. Johnson elnök a megkapott kivételes felhatalmazás birtokában elrendelje a közvetlen amerikai fegyveres beavatkozást.

Az amerikaiak 1965 márciusában Na Dangnál dobták partra első reguláris csapataikat. Formálisan nem egyedül, hanem ázsiai és csendes-óceáni szövetségeseikkel az oldalukon avatkoztak be a dél-vietnámi polgárháborúba arra hivatkozva, hogy az északiak a genfi megállapodást megsértve a szomszédos nyugati államokon (Laosz, Kambodzsa) át húzódó Ho Si Minh-ösvényen keresztül katonai támogatást nyújtanak a Vietkongnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.