Földközel (Föld anyaföld - A Női Vonal a Szkénében)

  • Deutsch Andor- sisso -
  • 2000. október 5.

Zene

Miközben felnőtt férfiak töltik azzal napjaik nagy részét, hogy azt keresik, mi fejezné ki leginkább az országot, melyben élünk, történt valami, amire nyilvánvalóan egyikük sem számított. Valakik megoldották helyettük a problémát. Önként, állami megbízás, millenniumi pályázat és a Happy End Kft. közreműködése nélkül kezdtek gondolkodni a legkézenfekvőbb témáról: Magyarországról.

Színház

Föld anyaföld - Női Vonal

Miközben felnőtt férfiak töltik azzal napjaik nagy részét, hogy azt keresik, mi fejezné ki leginkább az országot, melyben élünk, történt valami, amire nyilvánvalóan egyikük sem számított. Valakik megoldották helyettük a problémát. Önként, állami megbízás, millenniumi pályázat és a Happy End Kft. közreműködése nélkül kezdtek gondolkodni a legkézenfekvőbb témáról: Magyarországról. Gondolkodnak róla, és mert ők már csak ilyenek, játszanak e gondolattal, viccelnek vele, próbálgatják, mit bír, és megvan róla a véleményük.

Öt nő ül egy asztal körül. Egy parasztkendős, egy Kukorica Jancsi, egy pukkancs ősnő, egy királylány és egy orosztanárnő-szerű. Percek telnek el az előadásból, mire először mozdulnának vagy megszólalnának. Csak ülnek a nagy asztalnál, bámulnak, szunyókálnak, szipognak, nincsenek. Kekeckedhetnénk persze, hogy ez a poén már elsült régen Kaposvárott A Mester és Margarita legelején, amikor Woland és segédje szemezett a moszkvaiakkal, meg a Rokonok is indult már hasonlóan mozdulatlanul, de hibáznánk; elmennénk a lényeg mellett. Nem kell mindig valami újat kitalálni. Ebben az előadásban vannak közhelyek, és a társulat nagy kedvvel üti le a saját magának feladott labdákat, de a lényeg épp a nagy kedvben van, abban a szívből jövő, szemtelen jókedvben, amivel mindezt előadják. Úgy játszanak, mint az újszülöttek; az ő vicceik mindig újnak hatnak, mert a sajátjaik még akkor is, ha korábban esetleg már más is a sajátjának érezte őket. Ez már csak egy ilyen ország: a régi viccek sokáig aktuálisak maradnak benne.

A mozdulatlanságot monológok követik, játékok, poénok. A szereplők viszonylagos karaktert kapnak, de nem ragaszkodnak hozzájuk. Könnyedén levetik, később visszaveszik őket, alakulnak, kicsit mást játszanak. Mindnek a színész saját egyénisége a kiindulópontja, úgy tűnik, a rendező szereplőire írta mondataik legtöbbjét. ´k alaposan élvezik is figuráikat, mégis visszafogottak maradnak: sosem ripacskodnak többet, mint amit az adott helyzet megkövetel. Finomak, az előadás szabta határok a lényegesek számukra (pedig ezt jóval nehezebb létrehozni, aztán bemérni), méghozzá úgy, hogy miközben mindenki saját eszközeinél marad, a társulat játékstílusa szokatlanul egységes.

A színpadot

betöltő, mindig új funkciót hordozó asztal (és az ott felszolgált ebéd) csak egészen laza keret, különösebb szigor nélkül tartja össze az epizódokat, etűdöket, melyeket a társulat a nézőknek szervíroz. Csupán ürügy, hogy ott lehessenek, beszélgethessenek, felállhassanak, leülhessenek. Örkényi humora van e jeleneteknek: tehát groteszkek. Semmi sem marad az, aminek indul, a váratlan csavarok csöppet sem erőszakoltak, még csak nem is lehetetlenek, ám ennek ellenére velejéig forgatják fel az adott helyzet már éppen kialakulóban lévő törvényeit. Eltelik egy negyedóra, míg kiderül, hogy nincs terítő az asztalon, hanem föld borítja. E föld kerül később a tányérokba, ám mire beletörődnénk, hogy itt azt játsszák, ez étel, rádöbbenhetünk, hogy mindenki undorodik, és igyekszik úgy tenni, mintha velünk együtt elfogadta volna a játékszabályokat, suttyomban azonban megpróbál megszabadulni a menütől. Nem erőltetik a képes beszédet: néha a játék csak játék, sokszor viszont egészen keserűek a viccek. És mert öt nő adja elő őket, a világ gúnyolása egyben férfigúnyolásnak is hat. Helyes. Annyi női önirónia és önismeret kíséri ezt a lappangó feminizmust, hogy még dacból sem tiltakozhatnék.

Csupán egyszer-kétszer fogott el az a kényelmetlen érzés, hogy túl sok az áthallás, és az előadáshoz méltatlanul egyértelmű a politizáló szatíra: ilyenkor olyan metaforák bukkannak elő, mint Hobo hanyatló korszakának (az elmúlt 35 év) polbeatjei. Szerencsére ezek a legritkábbak, és ezek emlékét is sietősen elsöpri valami nagy marhaság: a magyar rónán kotkodácsoló zsiráfok látványa, a miniszoknya és öntudatos nő viszonyáról szóló elmélkedés, vagy az R. D. Laing stílusában előadott nőiagyvelő-kórus.

Ahogy

hazafiúi érzéseinkkel,

úgy a színpad szabályaival is könnyedén bánik az előadás. A színházi tankönyvek szerint valószínűleg csak a legilletlenebb dramaturg engedi, hogy a darab vége felé, mire az egész kamaraprodukció összes működési szabálya tisztázódott, beállítson még egy szereplő. Ezúttal egy flitteres dizőz, akinek a kedvéért revüszínpaddá válik az asztal, és ő a tetején rossz revüangolsággal elénekelhet egy kuplét, melyről lassacskán a botfülűeknek is feltűnik, hogy ez a Bánk bán legnépszerűbb slágere (Homeland, homeland, you´re everything...).

Talán ez az a pillanat, ami még Nemeskürty tanár urat is meggyőzné: egy országról sokféle juthat sok ember eszébe, és az a jó. Az országnak is, az embereknek is. Öt bájos nő rátekint a világra: magát látja benne, hát szembenéz magával, és nem rejti véka alá a véleményét. Más férfiakat és nőket lát benne, és őket sem kíméli. És ezt a nyomott kis országot is látja, a miénket. Nem tesznek mást, csak olyannak játsszák, amilyet megérdemel.

Az én országom imázsának női vonalai legyenek, ha kérhetem.

Deutsch Andor

Föld anyaföld (Álomjáték háromfogásos ebéddel); szereplők: Balogh Margit, Feuer Yvett, Király Anita, Schermann Márta, Szabó Annie, Szalontay Tünde; zongorán kísér: Kovács Veronika; írta és rendezte: Nagy Beáta

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.