Harc poetica (Asian Dub Foundation: RAFI´s Revenge)

  • m. l. sz. t.
  • 1998. május 28.

Zene

Dub: érveink és vitáink terepe ezNemcsak háttér, hogy velünk füvezzZajjal töltjük ki az űrtFekete zaj, kizárt, hogy elkerüldChandrasonic, a gitáros, és Dr. Das, a basszusos felkapja a vizet, pedig csak az a kérdés száll feléjük, hogy el tudnák-e képzelni a zenéjüket politikus szövegek nélkül.
Kikérik maguknak a dolgot, ezt nem lehet így nézni, mondja Das, már a kérdés kiindulópontját sem tudja elfogadni, Chandrasonic meg visszakérdez, hogy értjük azt, hogy politikus. Igazuk is van, meg nem is. Minden önérzetes művészember rühelli, ha skatulyába zárási kísérletet érzékel a média részéről, ez a visszautasítás emberi oldala. De itt többről van szó. A politikum a zenéjük legbelső lényegéből fakad, mondják, abból, ahogy ezt a sajátos kombinációt kikeverték, ami szöveg nélkül is hatna, erre mérget vehetünk. Igen, az Asian Dub Foundation zenéje kibiztosított bomba, PLAY-re robban. De azért a nagyítóval bogarászandó szövegekben is tagadhatatlanul ott a töltet.

*

Ez az éjféli órán kezdődő Remiz-buli volt az Asian Dub Foundation második budapesti jelenése. Amikor tavaly áprilisban befűtöttek az Almássy téren, a második albumuk megjelenése volt napirenden, R. A. F. I. volt a címe, és előrelépésként emlegették (MaNcs, 1997. április 10.) az elsőhöz (Facts And Fictions) képest. Most, hogy a harmadikat utaztatják éppen, már önkritikusan beszélnek az előzőről, aminek ez a javított, átdolgozott változata - innen is a cím, RAFI´s Revenge. Hogy tehát az új verzió megbosszulja az előző hibáit, erősebb, magabiztosabb, érettebb zenekarként vették fel, minden úgy szól, ahogy kell, kompaktabbak, lényegretörőbbek a számok, egyáltalán, a londoni stúdióban olyan kezelésben részesítették őket, amit megérdemelnek, s amire korábban, francia földön, nem voltak képesek. Fontos volt ugyan az a francia Virgin-féle lemez is, mert az első album tisztességes terjesztését megoldani képtelen Nation Recordsot otthagyva, más kiadót nem találtak, viszont a R. A. F. I.-t is alig lehetett megvenni Franciaországon kívül, ezért ugrottak neki még egyszer. Három számot elhagytak, kettőt hozzátettek, a többi sorrendjét összekeverték, és kiszedték a pontokat a Megvizsgálandó Területekre utaló Real Areas For Investigation kezdőbetűi közül, mintha csak egy európai fülnek kicsit idegenül csengő név volna a RAFI, aki bosszúra készül.

*

Annyi minden van ebben a zenében, hogy címszavakban sorolva is könnyen betűtengerbe fúlhatna ez az oldal, de hogy kedvet csináljunk annak, aki netán nem hallotta, íme egy rövid kísérlet. Mindenekelőtt spiritusz. Öntudat. Vér a pucában. A 90-es évek, de telibe. A jelent meghatározó történelem, az egykori gyarmatlakók öröksége az egykori gyarmatosító földjén. India, Jamaica, Anglia és Amerika összegabalyodó kultúrája, raga, reggae, rap és rock, dub, punk és jungle, tabla és sampler, fölpörgetett tempójú tornaórába oltott történelmi lecke.

m. l. sz. t.

London Records

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.