Harc poetica (Asian Dub Foundation: RAFI´s Revenge)

  • m. l. sz. t.
  • 1998. május 28.

Zene

Dub: érveink és vitáink terepe ezNemcsak háttér, hogy velünk füvezzZajjal töltjük ki az űrtFekete zaj, kizárt, hogy elkerüldChandrasonic, a gitáros, és Dr. Das, a basszusos felkapja a vizet, pedig csak az a kérdés száll feléjük, hogy el tudnák-e képzelni a zenéjüket politikus szövegek nélkül.
Kikérik maguknak a dolgot, ezt nem lehet így nézni, mondja Das, már a kérdés kiindulópontját sem tudja elfogadni, Chandrasonic meg visszakérdez, hogy értjük azt, hogy politikus. Igazuk is van, meg nem is. Minden önérzetes művészember rühelli, ha skatulyába zárási kísérletet érzékel a média részéről, ez a visszautasítás emberi oldala. De itt többről van szó. A politikum a zenéjük legbelső lényegéből fakad, mondják, abból, ahogy ezt a sajátos kombinációt kikeverték, ami szöveg nélkül is hatna, erre mérget vehetünk. Igen, az Asian Dub Foundation zenéje kibiztosított bomba, PLAY-re robban. De azért a nagyítóval bogarászandó szövegekben is tagadhatatlanul ott a töltet.

*

Ez az éjféli órán kezdődő Remiz-buli volt az Asian Dub Foundation második budapesti jelenése. Amikor tavaly áprilisban befűtöttek az Almássy téren, a második albumuk megjelenése volt napirenden, R. A. F. I. volt a címe, és előrelépésként emlegették (MaNcs, 1997. április 10.) az elsőhöz (Facts And Fictions) képest. Most, hogy a harmadikat utaztatják éppen, már önkritikusan beszélnek az előzőről, aminek ez a javított, átdolgozott változata - innen is a cím, RAFI´s Revenge. Hogy tehát az új verzió megbosszulja az előző hibáit, erősebb, magabiztosabb, érettebb zenekarként vették fel, minden úgy szól, ahogy kell, kompaktabbak, lényegretörőbbek a számok, egyáltalán, a londoni stúdióban olyan kezelésben részesítették őket, amit megérdemelnek, s amire korábban, francia földön, nem voltak képesek. Fontos volt ugyan az a francia Virgin-féle lemez is, mert az első album tisztességes terjesztését megoldani képtelen Nation Recordsot otthagyva, más kiadót nem találtak, viszont a R. A. F. I.-t is alig lehetett megvenni Franciaországon kívül, ezért ugrottak neki még egyszer. Három számot elhagytak, kettőt hozzátettek, a többi sorrendjét összekeverték, és kiszedték a pontokat a Megvizsgálandó Területekre utaló Real Areas For Investigation kezdőbetűi közül, mintha csak egy európai fülnek kicsit idegenül csengő név volna a RAFI, aki bosszúra készül.

*

Annyi minden van ebben a zenében, hogy címszavakban sorolva is könnyen betűtengerbe fúlhatna ez az oldal, de hogy kedvet csináljunk annak, aki netán nem hallotta, íme egy rövid kísérlet. Mindenekelőtt spiritusz. Öntudat. Vér a pucában. A 90-es évek, de telibe. A jelent meghatározó történelem, az egykori gyarmatlakók öröksége az egykori gyarmatosító földjén. India, Jamaica, Anglia és Amerika összegabalyodó kultúrája, raga, reggae, rap és rock, dub, punk és jungle, tabla és sampler, fölpörgetett tempójú tornaórába oltott történelmi lecke.

m. l. sz. t.

London Records

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.