Lemez

Hippikiller: Totally Disco

  • - minek -
  • 2017. július 8.

Zene

Bihari Balázs szinte egyszemélyes projektje 2003 óta működik, eddig három nagylemeze jelent meg, de talán ez a mostani a legizgalmasabb. És nemcsak azért, mert Bihari mintha most talált volna rá igazi médiumára, bár az kétségtelen, hogy új számai a befogadói és az alkotói oldaláról is különösen magas bűnös élvezet faktorral bírnak. A Hippikiller ezúttal a nyolcvanas évek jó ízű new wave, szinti és egyéb popzenéire reflektál nagy élvezettel, olyannyira, hogy nyitányként rögtön felken egy Elton John-klasszikust (I’m Still Standing), s az évtized aurájába tökéletesen beleolvadó énekhanghoz odapasszít egy olyan zenei alapot, amely a Die Kruppsot és a Fine Young Cannibalst idézi.

A gitárjáték végig remekül egészíti ki a billentyűfutamokat és a gépek generálta rigid ritmusokat, amiket szintén (az eddig csak gitárosként számon tartott) Bihari egymaga játszott föl, de az igazi meglepetés mégis az, hogy a saját szerzemények többnyire felveszik a versenyt a megidézni kívánt slágerekkel. A legjobb pillanatokban (amilyen például a remekül eltalált Mountains) a Hippikiller egyszerre lesz új Heaven 17, Talk Talk, Ultravox vagy Duran Duran, legfeljebb néha egy árnyalatnyi EBM/indusztriál beütéssel. Ehhez a pár dalban felbukkanó vendégek (Polly Flow, Bodrogi András, MC Fedora) is jócskán hozzáteszik a magukét, még ha néha odébb is tolják a fókuszt. Legalábbis a Polly Flow-val rögzített Wasteland már inkább a kilencvenes évek bristoli hangzását idézi, de ne is történjen ennél rosszabb!

Szerzői kiadás, 2017

alá

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.