„Senki nem eszmél magára, / Önnön énjéhez tapad, / Mi tiszta sor valahára, / Értékelje napra nap, / Mi lett, mi volt azelőtt; / Lehetőt és tehetőt.” Ezeket a Goethe-sorokat választotta alkotásának vezérfonalául az idős Richard Strauss, amikor a második világháború utolsó éveiben hozzálátott Metamorfózisok című remekművének megkomponálásához. Drezda szinte egész városának, a bécsi és a müncheni operaházak, no és a Goethe-háznak a lebombázása, ha önbírálatra nem is, de teremtő megrendültségre ragadtatta az agg mestert, aki az 1945-ös Németország és a német kultúra kapcsán az alábbi Luther-idézetet írta be naplójába: „A test, íme, halott, de a szellem az élet.” Igaz, valamivel lejjebb szemérmetlen távolságtartással és persze személyes bűntudat nélkül parentálta el „a bestialitás, a tudatlanság és az antikultúra tizenkét esztendős uralmát”.
A Metamorfózisokkal, nagy szerencsénkre, jóval kevesebb a gond, mint e kései remekmű komponistájával. Kokas Katalin és Kelemen Barnabás immár második évébe lépő Fesztiválakadémiáján is ott fog szerepelni ez a kizárólag vonósokat foglalkoztató Strauss-darab: méghozzá az Átváltozások elnevezésű nyitókoncerten (Zeneakadémia, június 10., háromnegyed nyolc). Ugyanezen az estén A katona története, Brahms Brácsadalok című kompozíciója, valamint Kodály Ave Mariája is felhangzik majd, az előadók sorában pedig olyan művészekkel találkozhatunk, mint Komlósi Ildikó, Maxim Rysanov, Rácz Zoltán, Mácsai Pál vagy épp a Kokas–Kelemen házaspár. A Fesztiválakadémia elkövetkező napjai is ily dúsan fognak telni, hogy mást ne mondjunk, a muzsikusok sorából Kelemen és Fenyő László például Kodály csellóra és hegedűre szerzett Duóját (Solti Terem, június 11., háromnegyed hat), míg Jonathan Cohen Bach csellószvitjeit játssza és magyarázza majd (Vigadó, Sinkovits terem, június 13., háromnegyed hat).
„A Trisztán nyitott partitúrája nyugodott Strauss térdén; a Szerelmi halált olvasta, és mosolyogva így szólt: »Hihetetlen, mily csodálatosan bánik Wagner a fagottal.«” 1949 késő nyarán, már a halálos ágyán fekve, így fogadta Strauss a – hozzá hasonlóan megpörkölődött – nagy karmester, Wilhelm Furtwängler utolsó látogatását. Rajongását mindenesetre mi is osztjuk, s egyebekben III. Richard felől máris I. Richard, vagyis Wagner felé fordítjuk figyelmünket. (A számozás Hans von Bülow-tól való: „Wagner volt I. Richard, nincs II. Richard, úgyhogy Strauss III. Richard.”) Jövő csütörtökön ugyanis A Rajna kincse előadásával indul a Budapesti Wagner-napok Ring-ciklusa (Nemzeti Hangversenyterem, június 15., hat óra). A Rajna kincse Wotanja James Rutherford, Logéja pedig Christian Franz lesz, s ők ketten a továbbiakban is részt vesznek majd a Fischer Ádám által celebrálandó ünnepi estéken, ahol mindannyian Wagner oltárán fogjuk égetni a tömjént. Wagner és egy nagy Wagner-énekes most szombaton az operaházban is tiszteletét teszi majd, elvégre érkezik hozzánk René Pape (képünkön), s a nagy német basszista koncertjének meghirdetett programjának második felét Wagner-részletek alkotják (június 10., fél nyolc).
