Koncert

Hiromi

Zene

Hiromi, a filigrán alkatú, nagy kockás ruhájában és cicanadrágjában, feltűzött hajcsokrával a szokásosnál is kislányosabbnak ható japán zongorista Spark című triólemezének bemutató turnéja során jutott el először Magyarországra. Elvarázsolta a Müpa nagytermét, ahogy a világon egy bő évtizede szinte mindenkit. Alkatát meghazudtolóan erőteljes zongorista, rengett a ház a kétkezes prímjeinél. Csukott szemmel hallgatva nem sokan mondanák meg, hogy női zongorista ült le a Yamahához. Elképesztő technikája túlmutat Oscar Petersonon is; Chick Coreával duózott, Stanley Clarke, Dave Fiuczynski, újabban pedig Anthony Jackson az állandó partnerei. Jackson juttatta eszembe, hogy Michel Petrucciani tudott még ilyen technikásan, eget-földet megmozgató vehemenciával játszani, de ő élete végéig a mainstreamnél maradt. Hiromi a klasszikusokon képződött és a popzenébe belenőtt előadó, akinek a dzsessz másképp az anyanyelve, mint az üvegcsontú francia óriásnak volt. Témái mind hatásosak, de a formákat, például a bluest felveszi, illegeti magát benne, és már jöhet is a következő. Van benne valami a csodagyerek frivolitásából, ahogy kinéz a közönségre: ezt is tudom, mi kell még?

Kompozíciói is mintha egy-egy karakter reprodukálására születtek volna, nem pedig belső késztetések kihangosítására. Pedig testbeszéde ennek ellenkezőjét mondja, állva, előredőlve nyomja: egy test a hangszerrel. A Müpában Hiromi a szólók legalább felénél túltengett, a figurát, témát, ötletet, formai elemet ugyan végigvitte a skálán vagy a strófán (szem nem maradt szárazon), de egy váltás már jobban esett volna. Néhány visszafogottabb témában, főleg a lassabb tempókban viszont makulátlan volt, az élvezet pedig maradéktalan. Hiány­érzetem másik oka, hogy a trió dobosa, Simon Phillips (The Who, Toto) nem tudta az egysíkúvá formálódó tobzódást színesíteni, inkább csak a kontúrokat vastagította.

Café Budapest, Müpa, október 21.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.