mi a kotta?

Tökéletes áldozat

  • mi a kotta
  • 2016. december 10.

Zene

„Sötétarany fürtjei úgy ragyogtak patyolatfehér homlokán, mint megtört sugarú, halvány napfény a hófödte dombon. Tekintete, melyben végtelen gyöngédség, szelídség, félénkség és finom báj tükröződött, úgy tetszett, riadtan rebben inkább félre az idegen mégoly futó pillantása elől is, semhogy csodálatra pályázva magához vonzani próbálná. Valami Madonna-kifejezés volt a szemében, amit talán törékeny egészsége magyarázott, vagy talán az, hogy olyan családban élt, ahol a többiek mind szenvedélyesebbek, tevékenyebbek és erőteljesebb lelkületűek voltak nála. Passzív magatartása azonban semmiképpen sem fakadt közömbös és érzéketlen lélekből. Magára hagyatva, csupán tulajdon ízlésének és érzelmeinek sugallatát követve Lucy Ashton különösképpen vonzódott mindenhez, amit a regényesség levegője lengett körül. Titkos öröme telt a régi, legendás, gyakran különös kalandokkal és természetfeletti borzalmakkal tarkított történetekben, amelyek lángoló hűségről és örök szerelemről szóltak. Ez volt kedves tündérbirodalma, itt építgette légvárait. Persze csak titokban munkálkodott ezen a csalóka, de gyönyörteljes épületen. Amint belépett csendes szobájába, vagy az erdei házikóba, melyet rejtekhelyéül választott, és Lucy-laknak nevezett el, nyomban szabadjára eresztette képzeletét…”

Sir Walter Scott jellemzi így A lammermoori nász című elbeszélésének szerencsétlen sorsú hősnőjét, Lucyt, akit mi persze inkább Luciaként ismerhetünk, hála bizonyos Gaetano Donizettinek. A bel canto stílus mintaoperája, a Lammermoori Lucia most végre visszatér a budapesti repertoárra: Szabó Máté rendezésében, Kocsár Balázs vezényletével és Kolonits Klárával a házasságra kényszerített, boldogtalan leányzó szerepében (Erkel Színház, november 18., hét óra).

A nász kikényszerítője Donizetti operájában Lucia bátyja, ám Scott írásában e rút szerep még az atyáé, s az atya, igaz, egy jobb és nemesebb atya kerül majd a középpontba az Óbudai Danubia Zenekar szombati koncertjén is (BMC, november 12., hét óra). A nyugati zenetörténet nagy apafigurája, Johann Sebastian Bach lesz ez az atya, az ő több műve, így mások mellett a 2. brandenburgi verseny jut majd Mező Péterék vonója és Rácz Márton pálcája alá.

Az elkövetkező kedden a Concerto Budapest az elemekkel csatázik majd Liszt–Szőllősy-programján a Vigadóban (november 15., fél nyolc), miközben pár emelettel odébb a londoni Covent Garden élő közvetítése a Hoffmann meséit (november 15., negyed nyolc), három és fél földalatti-megállóval arrébb Vashegyi György és együttesei pedig Händel Messiását ígérik (Zeneakadémia, november 15., fél nyolc).

Ránk vár még azután e napokban a Pannon Filharmonikusok hangversenye, ahol Fenyő László mellett a karmester Bogányi Tibor is elcsellózik majd nekünk egy szólamot Vivaldi kétgordonkás g-moll concertójából (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc). A karmester fivére, Bogányi Gergely is koncertezni fog jövő csütörtökön (Nemzeti Hangversenyterem, november 17., fél nyolc), ám ha már zongorista-szólóesteknél járunk, hát végezzük ajánlókat a hétvége nagy vendégével, az ünnepelt sztárral, Lang Langgal (képünkön), aki többségében spanyolos koloritú programján Liszt h-moll szonátáját is eljátssza majd nekünk (Nemzeti Hangversenyterem, november 14., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.