„Sötétarany fürtjei úgy ragyogtak patyolatfehér homlokán, mint megtört sugarú, halvány napfény a hófödte dombon. Tekintete, melyben végtelen gyöngédség, szelídség, félénkség és finom báj tükröződött, úgy tetszett, riadtan rebben inkább félre az idegen mégoly futó pillantása elől is, semhogy csodálatra pályázva magához vonzani próbálná. Valami Madonna-kifejezés volt a szemében, amit talán törékeny egészsége magyarázott, vagy talán az, hogy olyan családban élt, ahol a többiek mind szenvedélyesebbek, tevékenyebbek és erőteljesebb lelkületűek voltak nála. Passzív magatartása azonban semmiképpen sem fakadt közömbös és érzéketlen lélekből. Magára hagyatva, csupán tulajdon ízlésének és érzelmeinek sugallatát követve Lucy Ashton különösképpen vonzódott mindenhez, amit a regényesség levegője lengett körül. Titkos öröme telt a régi, legendás, gyakran különös kalandokkal és természetfeletti borzalmakkal tarkított történetekben, amelyek lángoló hűségről és örök szerelemről szóltak. Ez volt kedves tündérbirodalma, itt építgette légvárait. Persze csak titokban munkálkodott ezen a csalóka, de gyönyörteljes épületen. Amint belépett csendes szobájába, vagy az erdei házikóba, melyet rejtekhelyéül választott, és Lucy-laknak nevezett el, nyomban szabadjára eresztette képzeletét…”
Sir Walter Scott jellemzi így A lammermoori nász című elbeszélésének szerencsétlen sorsú hősnőjét, Lucyt, akit mi persze inkább Luciaként ismerhetünk, hála bizonyos Gaetano Donizettinek. A bel canto stílus mintaoperája, a Lammermoori Lucia most végre visszatér a budapesti repertoárra: Szabó Máté rendezésében, Kocsár Balázs vezényletével és Kolonits Klárával a házasságra kényszerített, boldogtalan leányzó szerepében (Erkel Színház, november 18., hét óra).
A nász kikényszerítője Donizetti operájában Lucia bátyja, ám Scott írásában e rút szerep még az atyáé, s az atya, igaz, egy jobb és nemesebb atya kerül majd a középpontba az Óbudai Danubia Zenekar szombati koncertjén is (BMC, november 12., hét óra). A nyugati zenetörténet nagy apafigurája, Johann Sebastian Bach lesz ez az atya, az ő több műve, így mások mellett a 2. brandenburgi verseny jut majd Mező Péterék vonója és Rácz Márton pálcája alá.
Az elkövetkező kedden a Concerto Budapest az elemekkel csatázik majd Liszt–Szőllősy-programján a Vigadóban (november 15., fél nyolc), miközben pár emelettel odébb a londoni Covent Garden élő közvetítése a Hoffmann meséit (november 15., negyed nyolc), három és fél földalatti-megállóval arrébb Vashegyi György és együttesei pedig Händel Messiását ígérik (Zeneakadémia, november 15., fél nyolc).
Ránk vár még azután e napokban a Pannon Filharmonikusok hangversenye, ahol Fenyő László mellett a karmester Bogányi Tibor is elcsellózik majd nekünk egy szólamot Vivaldi kétgordonkás g-moll concertójából (Nemzeti Hangversenyterem, november 11., fél nyolc). A karmester fivére, Bogányi Gergely is koncertezni fog jövő csütörtökön (Nemzeti Hangversenyterem, november 17., fél nyolc), ám ha már zongorista-szólóesteknél járunk, hát végezzük ajánlókat a hétvége nagy vendégével, az ünnepelt sztárral, Lang Langgal (képünkön), aki többségében spanyolos koloritú programján Liszt h-moll szonátáját is eljátssza majd nekünk (Nemzeti Hangversenyterem, november 14., fél nyolc).
