Képregény - Hazudni kell - Frank Miller: Sin City - A sárga rohadék

  • k.kabai lóránt
  • 2008. december 18.

Zene

Az egyébként is beszédes nevű Basin City egyszerűen csak Bűnvárossá változott Frank Miller alkotó képzeletében, ahol a körülmények valóban elengedhetetlenné teszik a címben szereplő imperatívusz betartását - itt minden megtörténhet és szükségszerűen meg is történik; persze, mindezt már jól tudjuk a Rodriguez-féle film bemutatása, illetve a korábbi három, magyarul megjelent kötet óta.

Az egyébként is beszédes nevű Basin City egyszerűen csak Bűnvárossá változott Frank Miller alkotó képzeletében, ahol a körülmények valóban elengedhetetlenné teszik a címben szereplő imperatívusz betartását - itt minden megtörténhet és szükségszerűen meg is történik; persze, mindezt már jól tudjuk a Rodriguez-féle film bemutatása, illetve a korábbi három, magyarul megjelent kötet óta.

Az említett film egyik alapsztoriját vehetjük most kézbe ismét (A nehéz búcsú és A nagy mészárlás után): az ott Bruce Willis alakította Hartigan nyomozó, aki a "jó rendőr" mintaképe (kérdéses lehetne, hogyan is maradhatott így életben ilyen sokáig) nyugdíjba vonul, és utolsó napján sem tétlenkedik, társa ellenkezése ellenére megment egy tizenegy éves kislányt, akit a szadista, pedofil ifjabb Roark rabolt el, akit megnyomorít, ám áruló társa lelövi, s ő maga kerül börtönbe a kis Nancy megrontása miatt. A börtönben sem törik meg, éveken keresztül nem írja alá a koholt vádakat beismerő vallomást, ám egyszer csak elmaradnak a lány addig rendszeres (és álnéven jegyzett) levelei, sőt egy levágott ujj érkezik - idealista hősünk ekkor mindent "bevall", hogy kiszabadulhasson, hátha megmentheti még a lányt, ám csak későn jön rá, hogy épp ezzel vezeti el ellenfeleit hozzá. Néhány akciójelenet után természetesen a lány megmenekül, ezúttal örökre, mert Hartigan főbe lövi magát, csak hogy többé ne árthasson, és ne sodorhassa veszélybe még akaratlanul sem, még ha meg is ölte az ifjabb Roarkot, aki a modern orvostudománynak hála időközben visszanövesztette "fegyverét" is, bár épp emiatt sárgult ki.

A némiképp (és már-már giccsesen) példázatszerű, itt-ott (majdnem gyomorforgatóan) érzelmes(kedő) történet ennyi, levonhatjuk a tanulságot, érdemes másért élni, s ha kell, az érdekében még hazudni is (akár neki magának), sőt meghalni az ő élete biztonságáért. Majdhogynem szimpla sztori, mondhatnánk, ám Miller műve mégsem az, még ha a szerzőtől cseppet sem áll távol, hogy didaktikus felhangokat üssön meg.

Amiben Miller kétségkívül nagyon erős, az az egészen egyedi narrációs technika, melyet a képi világ igen pontosan kísér. A dramaturgia ugyanis, ahogy a korábbi kötetekben, úgy ebben is a főszereplő belső, nem kevés ismétlést alkalmazó monológjaira épül, a párbeszédek is leginkább mintha idézetekként jelennének meg az elbeszélés szövetében; ám jelen kötetben már-már bosszantóan vontatottnak is tűnhet a történetmesélés szempontjából ez a fajta repetitivitás. A rajzok pedig még csapongóbbnak, a panelek elhelyezései még szétszórtabbnak, esetlegesebbnek hathatnak, mint az előző kötet esetében. Azonban mindezekben inkább a távol-keleti képregények (közvetett) hatását vélem felfedezni, amikor az egész oldalas rajzokra mint "háttérre" egyszerűen "feldobott" paneleket látom. Hasonlóképp nem tűnik számomra üresjáratnak a majdnem vagy akár teljesen fekete oldalak alkalmazása, sőt inkább az az érzésem, az alkotó itt jut el a végletekig sajátos, csak fekete és fehér foltokat használó, rasztereket viszont nem (vagy alig) alkalmazó, ezáltal pedig figuráiról szélsőségesen sarkított jellemzést adó ábrázolásmódjában. Ezt erősíti az is, hogy ez az első könyv terjedelmű Sin City-sztori, melyben megjelenik egy szín, a monokróm sárga, mely egyébként sikeresen teszi rendkívül visszataszítóvá a pszichopata szereplőt.

Azaz ezúttal még komolyabban számolnunk kell a film ismeretének kártékony hatásaival (ráadásul a magyarítás is a filmfordítás alapján készült), ugyanis az ott megjelenített sztori sokkal dinamikusabb, beállításaiban nagyvonalúbb, jelenetezésében szigorúbb volt, mint az eredeti képregényé - véleményem szerint ennek köszönhetőek A sárga rohadék negatívba hajló visszhangjai, mert ezek mintha kissé elrugaszkodnának az eredeti műtől, annak létformájától és működésmódjától. Holott ez a kötet is kiválóan kidolgozott, láthatóan alaposan átgondolt koncepció szerint készült el, melynek magyar kiadása is igényes kiadói és nyomdai munkát mutat.

Fordította Heltai Olga filmfordításának felhasználásával Benes Attila. Fumax Képregények, Goodinvest Kft., 2008, 240 oldal, 3790 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.