Kiállítás - Kényelmetlen világ - Markus Schinwald: Zsebtörténet

Zene

A nemzetközi sztárnak tekinthető osztrák művész zavarba ejtő kiállítása a Műcsarnok első, csupasz termében egyetlen életnagyságú, széttárt lábbal a földön ülő (és Hansnak nevezett) férfibábbal indul, akinek szája és gyomra között egy mozgásban lévő papírlapon a következő szöveg olvasható: Never odd or even. Az újra és újra megemésztett majd visszaböfögött szöveg mintegy költői módon adja tudtunkra, hogy a ránk váró történetben vagy - a kritikusok által csak Érzelmek színházának nevezett - előadásban nem lesz könnyű tiszta és egyértelmű értelmezési pontokat találni, s hogy például nincs éles határvonal a dróton rángatott, humanizált marionettbábok és a hús-vér emberi lények között.

A nemzetközi sztárnak tekinthető osztrák művész zavarba ejtő kiállítása a Műcsarnok első, csupasz termében egyetlen életnagyságú, széttárt lábbal a földön ülő (és Hansnak nevezett) férfibábbal indul, akinek szája és gyomra között egy mozgásban lévő papírlapon a következő szöveg olvasható: Never odd or even. Az újra és újra megemésztett majd visszaböfögött szöveg mintegy költői módon adja tudtunkra, hogy a ránk váró történetben vagy - a kritikusok által csak Érzelmek színházának nevezett - előadásban nem lesz könnyű tiszta és egyértelmű értelmezési pontokat találni, s hogy például nincs éles határvonal a dróton rángatott, humanizált marionettbábok és a hús-vér emberi lények között.

A művész magát a befogadót is irányítja: a megszokott szabad bóklászást felülírja a Műcsarnok belső tereit átértelmező installáció. Az összefüggő, általa metaforikusan csak vonatnak nevezett, a központi teremsorok közötti átjárókat elrekesztő, a teret két részre osztó építményen csak egyetlen szekrényajtó nyílik, kívül pedig, a szeszélyesen elhelyezett vakablakokban "utaznak" egyes műalkotások. Többek között az a fehér ing, amelynek ujjait a művész fordítva varrta vissza, s ily módon "kényelmesen" csakis magasba tartott kézzel viselhető, vagy az a négy pár torzított (összenőtt talpú, felső részétől megfosztott, elferdült és talpánál felpöndörödő) cipő. További, a szabad mozgásban erőteljesen korlátozó, mutáns "börtönruhák" két videofilmen is megjelennek, akárcsak olyan testprotézisek, amelyekkel a művész XVIII. századi olajfestményeket és metszeteket egészített ki vagy írt felül. A kis arcképeken ismeretlen rendeltetésű orvosi vagy kínzóeszközöket láthatunk (orrtartó?, nyakmerevítő?, fültámasztó?, harisnyából készült szájzár?), némelyik képmás egy részét vagy egészét fátyol vagy kendő borítja - mintha régmúlt korok szado-mazo partijainak szereplőit látnánk. (A filmekben ilyen eszköz például a görcsös mosolygást előidéző, fejre illeszthető fémhuzal, vagy a nyakhoz szorított támasszal kimerevített mutatóujj.)

Ha elfogadjuk, hogy Schinwald művészetének középpontjában "a kulturális összefüggései által meghatározott test szerepe", a "test mint burok", "a vágy, a fetisizmus és az elidegenedés mélyrétegei" állnak, akkor még csak-csak érthetők a kifacsart pózokban heverő/álló gumiemberekről készült fotók, az eltorzult babákat, bábura hasonlító gyermekeket "ábrázoló" vörös függöny, az emberi testrészre emlékeztető széklábakból összeálló szobrok. De hogyan illeszkedik ehhez a régi festményekből kivágott égboltképek sorozata, az oszlopnak nevezett három tárgy, amely nevével ellentétben valójában meglökdöshető farúd, a kicsiny, tükrös és leginkább vicces jeleneteket vetítő kockák terme, az örökös körforgásba kényszerített, ezért afunkcionális bicikli, vagy a tizenegy egységre felosztott és járó falióra? Hacsak nem azért, hogy növelje a néző bizonytalanságát, hogy kényelmetlenül feszengjen a nehezen összepárosítható látványelemek között. Márpedig úgy tűnik, hogy ez Schinwald egyik célja, hiszen bármilyen érzékien konceptuálisak is a munkái, mégsem dekódolhatók egyetlen olvasatra.

A film, a grafika, a festészet, a szobrászat, a fotó, a performansz és a színház eszközeit egyszerre használó alkotó valójában költő - még akkor is, ha a filmekhez kapcsolódó, szabadversnek tűnő szövegek és mondatfoszlányok nem a saját művei, hanem afféle posztmodern módon összeollózott idézetek. A kiállítás legérdekesebb része három tökéletesen megkomponált lírai film. A Ten in love című darabban egy organikus, élő szervezetre emlékeztető, mégis épített térben tíz, egymással szinte semmilyen kapcsolatba sem kerülő emberbábu monoton cselekvései zajlanak (például egy harisnyás női "lábat" nyaksálként magán viselő férfi sétálgat, egy másik férfi egy mély dobozból műkarokat vesz elő, egy nő érintése nyomán kettétörik egy asztal), míg a dictio pii című munkában hét színész ad elő talányos jeleneteket. Az arcok üresek, kifejezéstelenek, fáradtak, a szereplők közt nincs érzelmi kapcsolat, nincs előrehaladó narratíva, verbalizálható történet, csak egy minduntalan önmagába visszaforduló állapot: valószerűtlen és hidegen fénylő terekben elidegenedett, személyiségüktől megfosztott, monomániás cselekvésre kárhoztatott testburkok ülnek, állnak vagy néznek. Mindenesetre a látvány, a lét elviselhetetlen semmisége, a repetitív, konkrét jelentés nélküli elemek odaszögezik a székhez a nézőt: ha van a nyomasztóban felemelő, akkor ez biztos az.

Van viszont lineáris olvasata a Gyermekek keresztes hadjárata című filmnek, amely az 1212-es "gyerekháborút" ötvözi a hamelni patkányfogó motívumával és Benjamin Britten zenéjével: a kortalan ruházatú fiatalok egy óriási, arcvonásait megváltoztató marionettbábut követnek egy egyszerre középkorias, mégis mai városka utcáin, majd kimasíroznak a képből. A hatásos és lenyűgöző képsorok után a biztonság kedvéért sétáljunk vissza az apszisba. Ha meglökjük a mennyezetre fellógatott bábu (bizonyos Curt) hasát, lassan bólogatni kezd, bizonyítva, hogy nem mi, hanem ő a dróton rángatott lény. Legalábbis nagyon reméljük.

Műcsarnok, november 8-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.