Kiállítás: Egyszerű emberek (Féner Tamás portréi a Mai Manó Házban)

  • Peer Krisztián
  • 2001. július 5.

Zene

Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem
Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem

az idő nyomait kutatja;

a portréfotós modellje többnyire öreg. Másfelől a művészi portré is kiemeli modelljét az időből, alkotója nem elles, hanem beállít, nem megörökít, hanem megkomponál, kiválasztja a modell arcai közül a neki megfelelőt.

Féner Tamás modelljeinek többsége ismert (értsd: híres) ember, ami nyilvánvalóan megnehezíthette a fotós dolgát, képeit szükségszerűen más, bennünk élő (korábban mutatott) képekkel vetjük össze - ha nagyon nem találta el, az a baj, ha meg már ismerjük, az. Szerencsére Féner képeit nem a fenti probléma megoldását célzó görcsös igyekezet hozta létre, hanem egy természetesnek ható dialógushelyzet, a gépen keresztül kommunikálni képes a modellel. Engedi neki, hogy megmutassa magát. Látszik, hogy mind a ketten tudják, itt fényképezés folyik, és nem tesznek úgy, mintha. Inkább

játszanak a helyzettel

Féner modelljei belemosolyognak az optikába, és a képből ki, ránk. Vagy távolba révednek - mert ott van valami. Ebből a mosolyból derül ki, hogy kicsodák, vagy abból, hogy nem mosolyognak, semmi magyarázó háttér, semmi jellegzetes helyzet. De az látszik, hogy a mosolygásról maguk döntöttek, és sejthetően a hátteret is maguk választották. Ettől olyan sokfélék: fél arcban kifejeződőek és egész alakosak, színesek és fekete-fehérek, mozdulat közben levők vagy előre kitaláltak, hol innen, hol onnan kapják a fényt. És ahogy ez rokonoktól, barátoktól és üzletfelektől elvárható, olyan elengedettek a másik kamerája előtt, hogy érdemes lesz kiírni a kép alá a modell nevét és foglalkozását, annyira nem látszik rajta. Mint egy privát fotón. Persze kérdés, hogy mit lehet kiolvasni egy arcból, mit lehet kinézni belőle. A mű (az élet) valószínűleg akkor is elvégzi munkáját a tekinteten, a testtartáson, a kézen, ha máskülönben nyoma nem marad, el van felejtve. Féner ezt a munkát dokumentálja.

Peer Krisztián

Rokonaim, barátaim és üzletfeleim - Féner Tamás fotókiállítása, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest VI. ker., Nagymező u. 20., nyitva július 11-ig; H-P: 14-19, Szo-V: 11-19 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.