Kiállítás: Egyszerű emberek (Féner Tamás portréi a Mai Manó Házban)

  • Peer Krisztián
  • 2001. július 5.

Zene

Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem
Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem

az idő nyomait kutatja;

a portréfotós modellje többnyire öreg. Másfelől a művészi portré is kiemeli modelljét az időből, alkotója nem elles, hanem beállít, nem megörökít, hanem megkomponál, kiválasztja a modell arcai közül a neki megfelelőt.

Féner Tamás modelljeinek többsége ismert (értsd: híres) ember, ami nyilvánvalóan megnehezíthette a fotós dolgát, képeit szükségszerűen más, bennünk élő (korábban mutatott) képekkel vetjük össze - ha nagyon nem találta el, az a baj, ha meg már ismerjük, az. Szerencsére Féner képeit nem a fenti probléma megoldását célzó görcsös igyekezet hozta létre, hanem egy természetesnek ható dialógushelyzet, a gépen keresztül kommunikálni képes a modellel. Engedi neki, hogy megmutassa magát. Látszik, hogy mind a ketten tudják, itt fényképezés folyik, és nem tesznek úgy, mintha. Inkább

játszanak a helyzettel

Féner modelljei belemosolyognak az optikába, és a képből ki, ránk. Vagy távolba révednek - mert ott van valami. Ebből a mosolyból derül ki, hogy kicsodák, vagy abból, hogy nem mosolyognak, semmi magyarázó háttér, semmi jellegzetes helyzet. De az látszik, hogy a mosolygásról maguk döntöttek, és sejthetően a hátteret is maguk választották. Ettől olyan sokfélék: fél arcban kifejeződőek és egész alakosak, színesek és fekete-fehérek, mozdulat közben levők vagy előre kitaláltak, hol innen, hol onnan kapják a fényt. És ahogy ez rokonoktól, barátoktól és üzletfelektől elvárható, olyan elengedettek a másik kamerája előtt, hogy érdemes lesz kiírni a kép alá a modell nevét és foglalkozását, annyira nem látszik rajta. Mint egy privát fotón. Persze kérdés, hogy mit lehet kiolvasni egy arcból, mit lehet kinézni belőle. A mű (az élet) valószínűleg akkor is elvégzi munkáját a tekinteten, a testtartáson, a kézen, ha máskülönben nyoma nem marad, el van felejtve. Féner ezt a munkát dokumentálja.

Peer Krisztián

Rokonaim, barátaim és üzletfeleim - Féner Tamás fotókiállítása, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest VI. ker., Nagymező u. 20., nyitva július 11-ig; H-P: 14-19, Szo-V: 11-19 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.