Kiállítás: Egyszerű emberek (Féner Tamás portréi a Mai Manó Házban)

  • Peer Krisztián
  • 2001. július 5.

Zene

Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem
Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem

az idő nyomait kutatja;

a portréfotós modellje többnyire öreg. Másfelől a művészi portré is kiemeli modelljét az időből, alkotója nem elles, hanem beállít, nem megörökít, hanem megkomponál, kiválasztja a modell arcai közül a neki megfelelőt.

Féner Tamás modelljeinek többsége ismert (értsd: híres) ember, ami nyilvánvalóan megnehezíthette a fotós dolgát, képeit szükségszerűen más, bennünk élő (korábban mutatott) képekkel vetjük össze - ha nagyon nem találta el, az a baj, ha meg már ismerjük, az. Szerencsére Féner képeit nem a fenti probléma megoldását célzó görcsös igyekezet hozta létre, hanem egy természetesnek ható dialógushelyzet, a gépen keresztül kommunikálni képes a modellel. Engedi neki, hogy megmutassa magát. Látszik, hogy mind a ketten tudják, itt fényképezés folyik, és nem tesznek úgy, mintha. Inkább

játszanak a helyzettel

Féner modelljei belemosolyognak az optikába, és a képből ki, ránk. Vagy távolba révednek - mert ott van valami. Ebből a mosolyból derül ki, hogy kicsodák, vagy abból, hogy nem mosolyognak, semmi magyarázó háttér, semmi jellegzetes helyzet. De az látszik, hogy a mosolygásról maguk döntöttek, és sejthetően a hátteret is maguk választották. Ettől olyan sokfélék: fél arcban kifejeződőek és egész alakosak, színesek és fekete-fehérek, mozdulat közben levők vagy előre kitaláltak, hol innen, hol onnan kapják a fényt. És ahogy ez rokonoktól, barátoktól és üzletfelektől elvárható, olyan elengedettek a másik kamerája előtt, hogy érdemes lesz kiírni a kép alá a modell nevét és foglalkozását, annyira nem látszik rajta. Mint egy privát fotón. Persze kérdés, hogy mit lehet kiolvasni egy arcból, mit lehet kinézni belőle. A mű (az élet) valószínűleg akkor is elvégzi munkáját a tekinteten, a testtartáson, a kézen, ha máskülönben nyoma nem marad, el van felejtve. Féner ezt a munkát dokumentálja.

Peer Krisztián

Rokonaim, barátaim és üzletfeleim - Féner Tamás fotókiállítása, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest VI. ker., Nagymező u. 20., nyitva július 11-ig; H-P: 14-19, Szo-V: 11-19 óráig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.