az idő nyomait kutatja;
a portréfotós modellje többnyire öreg. Másfelől a művészi portré is kiemeli modelljét az időből, alkotója nem elles, hanem beállít, nem megörökít, hanem megkomponál, kiválasztja a modell arcai közül a neki megfelelőt.
Féner Tamás modelljeinek többsége ismert (értsd: híres) ember, ami nyilvánvalóan megnehezíthette a fotós dolgát, képeit szükségszerűen más, bennünk élő (korábban mutatott) képekkel vetjük össze - ha nagyon nem találta el, az a baj, ha meg már ismerjük, az. Szerencsére Féner képeit nem a fenti probléma megoldását célzó görcsös igyekezet hozta létre, hanem egy természetesnek ható dialógushelyzet, a gépen keresztül kommunikálni képes a modellel. Engedi neki, hogy megmutassa magát. Látszik, hogy mind a ketten tudják, itt fényképezés folyik, és nem tesznek úgy, mintha. Inkább
játszanak a helyzettel
Féner modelljei belemosolyognak az optikába, és a képből ki, ránk. Vagy távolba révednek - mert ott van valami. Ebből a mosolyból derül ki, hogy kicsodák, vagy abból, hogy nem mosolyognak, semmi magyarázó háttér, semmi jellegzetes helyzet. De az látszik, hogy a mosolygásról maguk döntöttek, és sejthetően a hátteret is maguk választották. Ettől olyan sokfélék: fél arcban kifejeződőek és egész alakosak, színesek és fekete-fehérek, mozdulat közben levők vagy előre kitaláltak, hol innen, hol onnan kapják a fényt. És ahogy ez rokonoktól, barátoktól és üzletfelektől elvárható, olyan elengedettek a másik kamerája előtt, hogy érdemes lesz kiírni a kép alá a modell nevét és foglalkozását, annyira nem látszik rajta. Mint egy privát fotón. Persze kérdés, hogy mit lehet kiolvasni egy arcból, mit lehet kinézni belőle. A mű (az élet) valószínűleg akkor is elvégzi munkáját a tekinteten, a testtartáson, a kézen, ha máskülönben nyoma nem marad, el van felejtve. Féner ezt a munkát dokumentálja.
Peer Krisztián
Rokonaim, barátaim és üzletfeleim - Féner Tamás fotókiállítása, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest VI. ker., Nagymező u. 20., nyitva július 11-ig; H-P: 14-19, Szo-V: 11-19 óráig
