Kiállítás: Egyszerű emberek (Féner Tamás portréi a Mai Manó Házban)

szerző
Peer Krisztián
publikálva
2001/27. (07. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem

Ha valakiről azt mondjuk, olyan érdekes arca van, valójában arra gondolunk, érdekes, hogy ez egy arc. A mindennapok vizuális kultúrájában, a reklám- és divatfotókon szereplő arcok (és testek) ezek szerint a legkevésbé sem érdekesek, hanem szabályosak, szépek, sorstalanná retusálva tündökölnek a homogén fényben. A portréfotó viszont éppen a szabálytalanságban találja meg a maga stilizációs eszközeit (és kliséit): tört fényű tekintetek, könnyzacskók, barázdák, szemölcsök, a szőrzet kusza összevisszasága. Nem időtlenné idealizál, hanem

az idő nyomait kutatja;

a portréfotós modellje többnyire öreg. Másfelől a művészi portré is kiemeli modelljét az időből, alkotója nem elles, hanem beállít, nem megörökít, hanem megkomponál, kiválasztja a modell arcai közül a neki megfelelőt.

Féner Tamás modelljeinek többsége ismert (értsd: híres) ember, ami nyilvánvalóan megnehezíthette a fotós dolgát, képeit szükségszerűen más, bennünk élő (korábban mutatott) képekkel vetjük össze - ha nagyon nem találta el, az a baj, ha meg már ismerjük, az. Szerencsére Féner képeit nem a fenti probléma megoldását célzó görcsös igyekezet hozta létre, hanem egy természetesnek ható dialógushelyzet, a gépen keresztül kommunikálni képes a modellel. Engedi neki, hogy megmutassa magát. Látszik, hogy mind a ketten tudják, itt fényképezés folyik, és nem tesznek úgy, mintha. Inkább

játszanak a helyzettel

Féner modelljei belemosolyognak az optikába, és a képből ki, ránk. Vagy távolba révednek - mert ott van valami. Ebből a mosolyból derül ki, hogy kicsodák, vagy abból, hogy nem mosolyognak, semmi magyarázó háttér, semmi jellegzetes helyzet. De az látszik, hogy a mosolygásról maguk döntöttek, és sejthetően a hátteret is maguk választották. Ettől olyan sokfélék: fél arcban kifejeződőek és egész alakosak, színesek és fekete-fehérek, mozdulat közben levők vagy előre kitaláltak, hol innen, hol onnan kapják a fényt. És ahogy ez rokonoktól, barátoktól és üzletfelektől elvárható, olyan elengedettek a másik kamerája előtt, hogy érdemes lesz kiírni a kép alá a modell nevét és foglalkozását, annyira nem látszik rajta. Mint egy privát fotón. Persze kérdés, hogy mit lehet kiolvasni egy arcból, mit lehet kinézni belőle. A mű (az élet) valószínűleg akkor is elvégzi munkáját a tekinteten, a testtartáson, a kézen, ha máskülönben nyoma nem marad, el van felejtve. Féner ezt a munkát dokumentálja.

Peer Krisztián

Rokonaim, barátaim és üzletfeleim - Féner Tamás fotókiállítása, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest VI. ker., Nagymező u. 20., nyitva július 11-ig; H-P: 14-19, Szo-V: 11-19 óráig

szerző
Peer Krisztián
publikálva
2001/27. (07. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...