Baaba Maal: Missing You
Jóllehet hátrányos helyzetből startolt, hiszen nem a zenészek kasztjába született, továbbá Dakarban a kisebbségi fulani törzs tagjaként is "idegennek" számított, a kilencvenes évekre a legnagyobb hatású nyugat-afrikai előadóvá nőtte ki magát a szenegáli Baaba Maal. Európai ismertségét, Mory Kantéhoz és Salif Keitához hasonlóképp, ő is a párizsi éveinek-felvételeinek köszönhette, ugyanakkor azzal a kérdéssel is szembesülnie kellett, hogy hol húzódik a tradicionális afrikai és az elektronizált globális hangzás között a legvonzóbb határ. És úgy tűnt, legalábbis Maal így nyilatkozott, az 1994-es Firin´ in Fouta albummal sikerült megtalálnia, mely előtt nekifutott már öt alkalommal. Ezt követte ´98-ban az év kimagasló sikerének számító Nomad Soul, és most itt van a Missing You, mintegy meglepetésként.
Tudniillik annak dacára, hogy Maal szerint az európai technológia tapasztalataira támaszkodva az afrikai zenének ismeretlen tartalékai aknázhatók ki, most egy csontig tradicionális-akusztikus hangvételű lemezzel rukkolt ki. Amelyből visszaköszönnek ugyan a korai, hasonló természetű Djam Leelii és Baayo darabjai, nem kevés friss íz szippantható ki: elsőként is a gazdagabb hangszerelés, a hangsúlyosabb női vokál és a (nyugat-afrikai) stiláris sokszínűség tűnik ki.
Hogy ez a kereskedelmi szempontoktól bizonyára teljesen független (más szóval: bátor és eltökélt) album igen-igen közel állhat Baaba Maal szívéhez, az aligha kérdéses; arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy a hallgatóiból is osztatlan lelkesedést vált majd ki. Jobbára úgy érzem, mintha inkább "helyi értéke" volna, mintha ezúttal túl messzire csúszott volna az a "határ"; s csupán a Senegaale Ngummee, a Kowoni Maayo és az Allah Addu Jam című számokban érintett meg az a mágikus-eksztatikus erő, amely alapján Maalt szemrebbenés nélkül tudom isteníteni.
Más kérdés, hogy tíz-tizenöt ilyen percre hosszú hetekig szokott várni:
m. l. t.
Palm Pictures, 2001
