Kiállítás: Üzemi balesetek (Magyar Sajtófotó 2000)

  • Solymosi Bálint
  • 2001. április 12.

Zene

Embertelen sor áll a kultúráldozatok türelmével a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Ez volt a millenniumi esztendő, valahogy be kell jutni, vissza, hogy megnézhessük az úgynevezett sajtófotókon, mi volt. Hogy milyenek voltak azok a körülmények, melyek beragyogták munkás hétköznapjainkat, és tettek annyi magyart boldogtalanná, zavarodottá és kedélybeteggé, hogy már sem a Vöröskereszt, sem a családi pótlék, sem a honvédség nem tudott segíteni.
Embertelen sor áll a kultúráldozatok türelmével a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Ez volt a millenniumi esztendő, valahogy be kell jutni, vissza, hogy megnézhessük az úgynevezett sajtófotókon, mi volt. Hogy milyenek voltak azok a körülmények, melyek beragyogták munkás hétköznapjainkat, és tettek annyi magyart boldogtalanná, zavarodottá és kedélybeteggé, hogy már sem a Vöröskereszt, sem a családi pótlék, sem a honvédség nem tudott segíteni.Egy futballmeccs ideje alatt már a kiállítóterembe juthat a vizualitás inkvizítora. Izzadva, ájultan körülnéz: na ne!, zárt, kettős sorokba rendezett látogatók, a millenniumi ünnepeknek sose lesz végük.

Elkezdek szemezni Kovács Ágival,

jó az úszószemüvege, vakít a fiatalosra vett, lestrapált dicsfény, marad a fej a hátúszás végén, munka utáni precíz vázlat mindannyiónk tavalyi csillagáról (Szabó Miklós, Mai Nap). Amúgy szépen kimunkált színes fotók a sportolóinkról, nagyon tudtunk nekik örülni, az elfáradt, hazugságoktól ment tiszta arcoknak, testeknek, helyzeteknek, mindegy, hogy örömteljes vagy örömtelen; marad a pillanat utáni hiábavalóság elemi érzete (a magyarokban?), a vesztesek elkeseredésének tudománya és a "személyes drámák" tudattalan öröme. Győzelem. Ám valahogy hiányzik a sport (maga) (nem nekem).

Nem állok be a sorba, inkább keresek egy tiszta területet, ahol láthatnék valamit, de más is így gondolhatta; eszembe jutnak a szegény sajtófotósok, ahogy keresik a helyet, ahonnan látni és láttatni lehet, és aztán jól ellesznek egymás mellett. Jól megvannak itt is, a paravánokon a képeikkel, nincs zavaró momentum, egyöntetűen felhőtlenre véve minden; ilyen volt a tavalyi, millenniumi év?

Nem történt semmi

Volt néhány üzemi baleset. Volt néhány cirkuszi (politikai), már közröhejbe sem fulladó produkció. A Mindennapi élet - társadalom ábrázolása. A Margit körút felújításának egy jelenete, BOROZ", BOROZ", BOROZ" feliratú lakókocsi vagy bádogbarakk előtt néhány munkás, az előtérben vidéki terminátor a hatalmas aszfalttörővel kezében, harcba indul, dupla éhbérért (Kovalovszky Dániel). Mert kilakoltatták őket, az Izabella utcából önként távozik egy család; az asszony a szociális háló személytelen nyugalmába burkolózik, gyerekek bágyadtan sírnak, hol a férj?, most hamarjában nem jut eszembe (Kovács Bence, Népszabadság). Kint vannak az utcán a Corvin közi vének, de ma már senki sem hallgatja meg őket, hallgatagok, állnak, mintha az egyik plaza kerengőjében.

Akinek volt pénze,

az elutazott, és megállapíthatta, hogy Irakban sem könnyű a lakosságnak, sújtja a népet az embargó; megint a felszínezett, nyomorgó kisgyerekek. Stalter György Bombay utcáit járta, és talált egy mosodát, nagy tömböket komponált szép és pusztulékony ritmikai képletté, egyfajta esztétikai örökkévalóságot sugallva; e hatalmas, árnyalt felületek alkalmasabbnak látszanak a meditációra vagy egy minutányi képzelgésre - hogyan is vannak ott az emberek? A megérdemelt I. díjat (Szabó Barnabás) az ukrajnai magyar területeken élő romák lehetetlen helyzetéről, magáról a nincstelenség létéről szóló képsorozata kapta. Volt még egy ember, a sínek között tolta hajnali napfényben csillámló biciklijét, egy vasutas a vasutassztrájk idején, valami elárvult érdeklődés az arcán, hogy talán van remény (Németh György). Tetszett.

Máskülönben meg úgy éreztem, hogy sajtófotók nélkül könnyebben felismerném, elképzelném azokat a világokat és helyzeteket, melyekről a képek hivatottak tudósítani. Mintha valami szemérmes képzelgés eredményei volnának, a magyar plakátok és magazinok pszeudoszociografikus és pszeudoesztétikus divathullámának féltékenységről árulkodó utánérzetei. Holott

más volna a dolguk

Ez nem a nyugodt és bölcs távolságtartás, nem az objektív veszett, isteni hidege, nem "szenzációhajhászás", ahogy mondták, hanem a mindennapi racionalitás érdektelensége. Mintha nem is volnának valós események, tények, csak annyiban, amennyiben szükségét látjuk egy reklámfotónak. A hülyeségnek. Az üzemi baleseteknek.

Mindazonáltal "ügyes" és "érdekes" munkák ezek. Hír kategóriában I díjas, a MÚOSZ nagydíjasa és az Év sajtófotója az, mikor Göncz Árpád leköszön, s derült kedvességgel megy Mádl előtt, ki lehunyt szemmel, nevetőrohamát tartva vissza nyugtázza a tényt. Hogy? (Gárdi Balázs, Népszabadság.)

Zsáner és humor: egyik hódolója csókot nyom Torgyán arcocskájára. (Nem annyira vicces, mint amennyire zsánertalan.) (I. díj: Habik Csaba, Magyar Hírlap.)

Képriport kategóriában I. díjas a Világbank és a Valutaalapok prágai közgyűlése elleni tüntetésről készült sorozat lett; punkok röhögnek egy padon, míg el nem indul a rendőrök rohama; száguld egy konténer, szóval klassz (Domaniczky Tivadar, Népszabadság).

Sport kategóriában az olimpiai nyeretlenekről készült képek kapták az I. díjat (Danis Barna, Nemzeti Sport). Az Emberábrázolások - portré frontvonalra behívott fotók a legszerencsétlenebbek talán, erőltetettek és erőtlenek. Vélhetően ezért egy sorozatot díjaztak, azt mutatja be, hogyan él hazánk egyetlen vastüdős légzésbénultja. (Az I. díj Markovics Ferencé.)

A zsűri tisztes tagjainak átkozottul nehéz dolguk lehetett, teljesen fölösleges volna feldúlnom az általuk kialakított értékrendet, végül is egységesen magas színvonalon dolgozó fotósok munkáit lehet látni.

A kiállítást egyébként egyöntetűen uralja az árvíz és a tűzár; mint politikai (és történelmi) emlékezetünket a döglött halak (fejek) bűze. Jut eszembe, Természet és környezet kategóriában I. díjas a ciánnal és nehézfémekkel szennyezett vizű Szamosról és Tiszáról készült képekkel Gárdi Balázs (Népszabadság), Művészet és tudomány kategóriában pedig Sopronyi Gyula (Népszabadság) Cinetrip a Rudas fürdőben című sorozatával. Úgy látszik, a millenniumi eszetlenkedésben ilyen a magyar. Előre tűzön-vízen lát.

Solymosi Bálint

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.