Kiállítás: Üzemi balesetek (Magyar Sajtófotó 2000)

  • Solymosi Bálint
  • 2001. április 12.

Zene

Embertelen sor áll a kultúráldozatok türelmével a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Ez volt a millenniumi esztendő, valahogy be kell jutni, vissza, hogy megnézhessük az úgynevezett sajtófotókon, mi volt. Hogy milyenek voltak azok a körülmények, melyek beragyogták munkás hétköznapjainkat, és tettek annyi magyart boldogtalanná, zavarodottá és kedélybeteggé, hogy már sem a Vöröskereszt, sem a családi pótlék, sem a honvédség nem tudott segíteni.
Embertelen sor áll a kultúráldozatok türelmével a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Ez volt a millenniumi esztendő, valahogy be kell jutni, vissza, hogy megnézhessük az úgynevezett sajtófotókon, mi volt. Hogy milyenek voltak azok a körülmények, melyek beragyogták munkás hétköznapjainkat, és tettek annyi magyart boldogtalanná, zavarodottá és kedélybeteggé, hogy már sem a Vöröskereszt, sem a családi pótlék, sem a honvédség nem tudott segíteni.Egy futballmeccs ideje alatt már a kiállítóterembe juthat a vizualitás inkvizítora. Izzadva, ájultan körülnéz: na ne!, zárt, kettős sorokba rendezett látogatók, a millenniumi ünnepeknek sose lesz végük.

Elkezdek szemezni Kovács Ágival,

jó az úszószemüvege, vakít a fiatalosra vett, lestrapált dicsfény, marad a fej a hátúszás végén, munka utáni precíz vázlat mindannyiónk tavalyi csillagáról (Szabó Miklós, Mai Nap). Amúgy szépen kimunkált színes fotók a sportolóinkról, nagyon tudtunk nekik örülni, az elfáradt, hazugságoktól ment tiszta arcoknak, testeknek, helyzeteknek, mindegy, hogy örömteljes vagy örömtelen; marad a pillanat utáni hiábavalóság elemi érzete (a magyarokban?), a vesztesek elkeseredésének tudománya és a "személyes drámák" tudattalan öröme. Győzelem. Ám valahogy hiányzik a sport (maga) (nem nekem).

Nem állok be a sorba, inkább keresek egy tiszta területet, ahol láthatnék valamit, de más is így gondolhatta; eszembe jutnak a szegény sajtófotósok, ahogy keresik a helyet, ahonnan látni és láttatni lehet, és aztán jól ellesznek egymás mellett. Jól megvannak itt is, a paravánokon a képeikkel, nincs zavaró momentum, egyöntetűen felhőtlenre véve minden; ilyen volt a tavalyi, millenniumi év?

Nem történt semmi

Volt néhány üzemi baleset. Volt néhány cirkuszi (politikai), már közröhejbe sem fulladó produkció. A Mindennapi élet - társadalom ábrázolása. A Margit körút felújításának egy jelenete, BOROZ", BOROZ", BOROZ" feliratú lakókocsi vagy bádogbarakk előtt néhány munkás, az előtérben vidéki terminátor a hatalmas aszfalttörővel kezében, harcba indul, dupla éhbérért (Kovalovszky Dániel). Mert kilakoltatták őket, az Izabella utcából önként távozik egy család; az asszony a szociális háló személytelen nyugalmába burkolózik, gyerekek bágyadtan sírnak, hol a férj?, most hamarjában nem jut eszembe (Kovács Bence, Népszabadság). Kint vannak az utcán a Corvin közi vének, de ma már senki sem hallgatja meg őket, hallgatagok, állnak, mintha az egyik plaza kerengőjében.

Akinek volt pénze,

az elutazott, és megállapíthatta, hogy Irakban sem könnyű a lakosságnak, sújtja a népet az embargó; megint a felszínezett, nyomorgó kisgyerekek. Stalter György Bombay utcáit járta, és talált egy mosodát, nagy tömböket komponált szép és pusztulékony ritmikai képletté, egyfajta esztétikai örökkévalóságot sugallva; e hatalmas, árnyalt felületek alkalmasabbnak látszanak a meditációra vagy egy minutányi képzelgésre - hogyan is vannak ott az emberek? A megérdemelt I. díjat (Szabó Barnabás) az ukrajnai magyar területeken élő romák lehetetlen helyzetéről, magáról a nincstelenség létéről szóló képsorozata kapta. Volt még egy ember, a sínek között tolta hajnali napfényben csillámló biciklijét, egy vasutas a vasutassztrájk idején, valami elárvult érdeklődés az arcán, hogy talán van remény (Németh György). Tetszett.

Máskülönben meg úgy éreztem, hogy sajtófotók nélkül könnyebben felismerném, elképzelném azokat a világokat és helyzeteket, melyekről a képek hivatottak tudósítani. Mintha valami szemérmes képzelgés eredményei volnának, a magyar plakátok és magazinok pszeudoszociografikus és pszeudoesztétikus divathullámának féltékenységről árulkodó utánérzetei. Holott

más volna a dolguk

Ez nem a nyugodt és bölcs távolságtartás, nem az objektív veszett, isteni hidege, nem "szenzációhajhászás", ahogy mondták, hanem a mindennapi racionalitás érdektelensége. Mintha nem is volnának valós események, tények, csak annyiban, amennyiben szükségét látjuk egy reklámfotónak. A hülyeségnek. Az üzemi baleseteknek.

Mindazonáltal "ügyes" és "érdekes" munkák ezek. Hír kategóriában I díjas, a MÚOSZ nagydíjasa és az Év sajtófotója az, mikor Göncz Árpád leköszön, s derült kedvességgel megy Mádl előtt, ki lehunyt szemmel, nevetőrohamát tartva vissza nyugtázza a tényt. Hogy? (Gárdi Balázs, Népszabadság.)

Zsáner és humor: egyik hódolója csókot nyom Torgyán arcocskájára. (Nem annyira vicces, mint amennyire zsánertalan.) (I. díj: Habik Csaba, Magyar Hírlap.)

Képriport kategóriában I. díjas a Világbank és a Valutaalapok prágai közgyűlése elleni tüntetésről készült sorozat lett; punkok röhögnek egy padon, míg el nem indul a rendőrök rohama; száguld egy konténer, szóval klassz (Domaniczky Tivadar, Népszabadság).

Sport kategóriában az olimpiai nyeretlenekről készült képek kapták az I. díjat (Danis Barna, Nemzeti Sport). Az Emberábrázolások - portré frontvonalra behívott fotók a legszerencsétlenebbek talán, erőltetettek és erőtlenek. Vélhetően ezért egy sorozatot díjaztak, azt mutatja be, hogyan él hazánk egyetlen vastüdős légzésbénultja. (Az I. díj Markovics Ferencé.)

A zsűri tisztes tagjainak átkozottul nehéz dolguk lehetett, teljesen fölösleges volna feldúlnom az általuk kialakított értékrendet, végül is egységesen magas színvonalon dolgozó fotósok munkáit lehet látni.

A kiállítást egyébként egyöntetűen uralja az árvíz és a tűzár; mint politikai (és történelmi) emlékezetünket a döglött halak (fejek) bűze. Jut eszembe, Természet és környezet kategóriában I. díjas a ciánnal és nehézfémekkel szennyezett vizű Szamosról és Tiszáról készült képekkel Gárdi Balázs (Népszabadság), Művészet és tudomány kategóriában pedig Sopronyi Gyula (Népszabadság) Cinetrip a Rudas fürdőben című sorozatával. Úgy látszik, a millenniumi eszetlenkedésben ilyen a magyar. Előre tűzön-vízen lát.

Solymosi Bálint

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.