könyv - GILLES DURIEUX: BELMONDO

  • - kg -
  • 2010. május 27.

Zene

Van egy remek anekdota a 155. oldalon, így kezdődik: "Egyik nap Nepálban éppen egy liánhídhoz voltunk erősítve Jean-Paullal", s valahogy úgy folyatódik, hogy a negyven-ötven méter magasságban egy hevederen lógó Jean Rochefort miként nevetteti meg a hasonló felfüggesztésnek örvendő szupersztárt az Egy kínai viszontagságai Kínában viszontagságos forgatásán.
Van egy remek anekdota a 155. oldalon, így kezdõdik: "Egyik nap Nepálban éppen egy liánhídhoz voltunk erõsítve Jean-Paullal", s valahogy úgy folyatódik, hogy a negyven-ötven méter magasságban egy hevederen lógó Jean Rochefort miként nevetteti meg a hasonló felfüggesztésnek örvendõ szupersztárt az Egy kínai viszontagságai Kínában viszontagságos forgatásán. Ha ez az együtt lógás nem is a Belmondo-karrier csúcspontja, e 2009-es keltezésû életrajznak mindenképpen az: Tom és Jerry sem csinálhatta volna jobban, hát még Belmondo, aki ekkor már túl volt akrobatateljesítménye csúcspontján, melyet két évvel korábban a Riói kalandban nyújtott ugyancsak Philippe De Broca rendezésében. Talán még egy cannes-i pénztárcalopásnak és egy szerencsétlen godard-i utószinkron apró epizódjának lehet némi andekdotaértéke, meg egy meg nem valósult Howard Hawks-filmnek, melyben Belmondónak is szerepet szántak - máskülönben a színészéletrajzokra jellemzõ történetmesélési és fogalmazási nagyvonalúsággal és az elmaradhatatlan elírásokkal haladunk iskoláról iskolára, filmrõl filmre, élettársról élettársra.

Ha onnan nézzük, hogy egy csecsemõnek minden Belmondo új, akkor Durieux munkáját hazai mércével akár hiánypótló mûnek is tekinthetjük, méghozzá olyannak, mely a sztárbiográfiák híresen alacsony színvonalával és bulvárhajlandóságaival dacolva tisztességgel végigjárja a távot, s ha nem is mélységében, de széltében-hosszában áttekinti az életmûvet. Kicsit ugyan mintha magát is gyõzködné a szerzõ Belmondo megkérdõjelezhetetlen színészi nagysága felõl, de végül maradunk annyiban, hogy hõsünk intézmény; az is volt, és az is maradt. Egyetlen apróság szól csupán e megkérdõjelezhetetlenség ellen: az a rengeteg felejthetõ férc és farce, melyet Durieux is felsorol.

Fordította: Eszes Fruzsina. Kelly Kiadó, 2010, 316 oldal, 2980 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”