könyv - GILLES DURIEUX: BELMONDO

  • - kg -
  • 2010. május 27.

Zene

Van egy remek anekdota a 155. oldalon, így kezdődik: "Egyik nap Nepálban éppen egy liánhídhoz voltunk erősítve Jean-Paullal", s valahogy úgy folyatódik, hogy a negyven-ötven méter magasságban egy hevederen lógó Jean Rochefort miként nevetteti meg a hasonló felfüggesztésnek örvendő szupersztárt az Egy kínai viszontagságai Kínában viszontagságos forgatásán.
Van egy remek anekdota a 155. oldalon, így kezdõdik: "Egyik nap Nepálban éppen egy liánhídhoz voltunk erõsítve Jean-Paullal", s valahogy úgy folyatódik, hogy a negyven-ötven méter magasságban egy hevederen lógó Jean Rochefort miként nevetteti meg a hasonló felfüggesztésnek örvendõ szupersztárt az Egy kínai viszontagságai Kínában viszontagságos forgatásán. Ha ez az együtt lógás nem is a Belmondo-karrier csúcspontja, e 2009-es keltezésû életrajznak mindenképpen az: Tom és Jerry sem csinálhatta volna jobban, hát még Belmondo, aki ekkor már túl volt akrobatateljesítménye csúcspontján, melyet két évvel korábban a Riói kalandban nyújtott ugyancsak Philippe De Broca rendezésében. Talán még egy cannes-i pénztárcalopásnak és egy szerencsétlen godard-i utószinkron apró epizódjának lehet némi andekdotaértéke, meg egy meg nem valósult Howard Hawks-filmnek, melyben Belmondónak is szerepet szántak - máskülönben a színészéletrajzokra jellemzõ történetmesélési és fogalmazási nagyvonalúsággal és az elmaradhatatlan elírásokkal haladunk iskoláról iskolára, filmrõl filmre, élettársról élettársra.

Ha onnan nézzük, hogy egy csecsemõnek minden Belmondo új, akkor Durieux munkáját hazai mércével akár hiánypótló mûnek is tekinthetjük, méghozzá olyannak, mely a sztárbiográfiák híresen alacsony színvonalával és bulvárhajlandóságaival dacolva tisztességgel végigjárja a távot, s ha nem is mélységében, de széltében-hosszában áttekinti az életmûvet. Kicsit ugyan mintha magát is gyõzködné a szerzõ Belmondo megkérdõjelezhetetlen színészi nagysága felõl, de végül maradunk annyiban, hogy hõsünk intézmény; az is volt, és az is maradt. Egyetlen apróság szól csupán e megkérdõjelezhetetlenség ellen: az a rengeteg felejthetõ férc és farce, melyet Durieux is felsorol.

Fordította: Eszes Fruzsina. Kelly Kiadó, 2010, 316 oldal, 2980 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.