Nem úgy Lux Terka, aki valóban élt (1873-1938) és alkotott, írt és újságírt, s a századelõn született mûveiben fõleg a nagyvárosi nõ kilátásait, társadalmi közlekedésének szabályait járta körül. Az viszont a Veronnál is kevésbé létezõ Schwimmer Klementinnel rokonítja, hogy az irodalomtörténészek szûk körén túl Lux Terkára legfeljebb a Luxok emlékezhetnének, ám ilyen nevû rokonság nem létezik, minthogy az írónõnek Dancsházi Oláh Ida volt a becsületes neve. Lux Terkaként rég kiesett a köztudatból, s alighanem Budapest címû regényének, illetve csokorba szedett novelláinak újbóli kiadása révén sem fog visszaesni oda, és hõsnõje, Schneider Fáni is megmarad az ismert kuplé emlegetett alakjának. Kár, mert a Schneiderék magas irodalomba átsegített Fánija felettébb értékes lelet: hermelinköpenye, férfifaló természete és a képmutató szalonéleten edzett kiábrándultsága révén személyében egy szépen fejlett femme fatale-t üdvözölhetünk. A krumplilevestõl a francia ínyencségekig ívelõ felemelkedésének és nagyszabású elromlásának története igazi Budapest noir, noha a regény jóval korábbi a mûfajnál. És Fáni regénye mellett ott van még Idáé is, ami a fikciónál is érdekesebb. Hogy ki volt Dancsházi Oláh Ida, és mire vitte Budapesten és a férfiközpontú irodalomban, Kádár Judit utószavából az is kiderül.
Noran Könyvesház, 2011, 280 oldal, 2699 Ft
****
