Már az alcím (A mai magyar szleng 2000 szava és kifejezése fogalomköri szinonimamutatóval) tudatja, hogy a jól csengõ név ezúttal nem lexikonnyi kiterjedésû dromedárt takar, de inkább karcsú kézikönyvet. Urambocsá, farzsebben is elférõt, bár ennek nincs praktikus jelentõsége, hülyén néznénk ki a téren, ha hirtelen e mûbõl próbálnánk desifrírozni a szimpatikus fiatalember oly értelmû közeledését, mely szerint: "Csengetsz, kobra, vagy neked csengettek?" Afféle bárhol és bármikor a felhõtlen röhigcsélés õszinte igényével fölüthetõ dolgozatra számítsunk inkább. Ábécé szerint összerakott szlenges (olykor annak sem látszó) szavak, hozzátéve a megfejtés, az elõfordulás sûrûsége és a példamondatok. Azok a kedvenceim. Végül azok is lövik be a mû helyét elég tisztán arra a mezõre, ahol az igyekvõ szakdolgozatok, diplomamunkák piknikeznek, szedik tarka virágaikat csokrétába. Ahhoz például mit szólnak, hogy: "A Völgyfílinget csak az érezheti át, aki már sátrazott a Mûvészetek Völgyében, koncertek után hajnalig beszélgetve, majd hazastoppolva a barátokkal." Világos, máris rám tört a Völgyfíling. Így nem is szorul már nekem magyarázatra, mi a bánat is az a szleng. Az, amikor helyes (szlengben nyilván: szimpi) egyis (egyetemista) vagy irodai dolgozó fiatalok viccbõl olyan arin furi (aranyosan furcsa) szavakat kevernek a közlendõjükbe, mely egyébként szakasztott olyan, hogy szerkesztés nélkül jelenhetne meg bármelyik nõi karriermagazinban. Ennél már csak az a mélyen õszinte borzongás kedvesebb, amivel a kötet az erotikus tárgyú szavakra kapja oda rémült tekintetét.
Tinta Könyvkiadó; 2008; 144 oldal; 1490 Ft
*
