Könyv: Megszólal a sírvilág (Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története 1867-1918)

Zene

Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867-1918)

Nem túlzás állítani: a történész/politikai elemző/politikus Szabó Miklós kora legendás alakja volt. Szabó, az eleve izgalmas témáit újszerűen és módfelett élvezetesen feldolgozó kutató, a tabutörésben élenjáró repülőegyetemi előadó (a Szovjetunió történetéről szóló, kéziratban fennmaradt előadásvázlatai ma is nagyon tanulságosak, s ha lehet mondani, igen szórakoztatóak), a széles történelmi asszociációkkal operáló publicista, ráadásul kötelességből és meggyőződésből baloldali liberális pártpolitikus, noch dazu parlamenti képviselő: mindez egy személyben - akárha történeti munkáinak valamely hősét látnánk magunk előtt. Szabó azonban már három éve halott, s számos, torzóban maradt tanulmányt hagyott hátra - közöttük a most gondos, sőt sziszifuszi szerkesztői munka nyomán megjelentetett újkonzervativizmus-monográfiát, mely még a hetvenes évek első felében született, s melyből csak részletek jelentek meg különböző folyóiratokban.

Akik olvasták már írásait, jól tudják: Szabó Miklós érdeklődésének homlokterében rendre egyik maszszív ideológiai hagyományunk,

a jobboldali radikalizmus

eszme- és intézménytörténete állt. Az a virulens tradíció, amely máig is dominálja a szimbolikus politikai futballpálya egyik térfelét, s mely érveit, programjait, sőt ellenségképét tekintve is szinte kompaktul készen állt már a millennium idején. A Szabó Miklós által elemzett hosszú folyamat során a modernitás adott (liberális, illetve demokratikus) politikai és (kapitalista) gazdasági, továbbá (modernista) kulturális formáinak konzervatív elutasítása sajátos metamorfózison megy keresztül - természetesen nem csupán nálunk, de Európa-szerte: a korábbi, a megőrizhetetlen konzerválására törekvő reakcionárius maradiság helyét átveszi egy új, aktivista ideológia, melynek meglehetősen heterogén megjelenési formái mögött kétségtelenül felfedezhető egy közös eszmei mag, sőt az intézményekben is megmutatkozó hasonlóság. A történész a kötet első részében pontosan erre tesz kísérletet - felvázolni a korabeli kontextust, megmutatni, hogy a francia, osztrák, német, sőt orosz fejlemények miként befolyásolhatták a honi jobboldali mozgalmakat. (E tény fontosságának megértéséhez persze nem árt tudni, hogy akkoriban még több nyelven olvastak is az ún. tanult emberek.) A sok tekintetben külföldi mintára bontakozó magyar újkonzervativizmus (eme Szabó által is favorizált kifejezésnek természetesen semmi köze ahhoz, amit az utóbbi évtizedekben előbb brezsnyevista/balos, manapság szélsőjobboldali alapról megrovóan újkonzervativizmusnak neveznek, sőt támadnak) alapvetően két, egymással sokszor összefonódó és párhuzamos politikai intézményekben is megtestesülő irányzat képében jelentkezik. Az agrárius mozgalom és a politikai katolicizmus (alkalmanként s idővel interkonfesszionális politikai kereszténység) reprezentánsait összeköti a liberalizmus (és persze a szocializmus) gondolatának elutasítása, a társadalom és a politikai élet intézményes újraszervezésének igénye, az ellenségkép-építés s ettől korántsem függetlenül a demagógiára való hajlam. A hol lappangó, hol nyíltan megmutatkozó antiszemitizmus lényeges jellemvonása a Szabó által elemzett újkonzervativizmusnak - a spektrum persze meglehetősen széles: a nagy előd Istóczytól a finoman rasszista agrárius arisztokratákig terjed. Szabó gondosan vázolja fel a hazai (némileg persze oxymoronként hangzó) radikális konzervativizmus eszmei és intézményi felépülését: a szociális katolicizmust (s a keresztényszocializmust) megalapozó pápai enciklikák nyomán létrejövő Néppártot, s a honi politikai katolicizmus (sok tekintetben sikeres) harcát saját sajtója, tömegpropagandája és a társadalom sejtjeiig hatoló politikai tömegszervezete megteremtésére. Az érem másik oldala az agrárius érdekvédelem története:

a gazdakörök, népbankok,

Hangya-szövetkezetek, diákegyesületek létrehozásában kulmináló akarat műve, meg egy szavakban legalábbis erős szociális töltetű mozgalomé, melyet paradox módon jórészt szélsőreakciós grófok vezettek (efféle radikális jobboldali agrárérdekvédőként kezdi pályafutását a nagybátyja által gründolt Magyar Gazdaszövetség kebelében Károlyi Mihály gróf is, akinek pályafutása később egészen más irányú radikalizmus felé fordult). Szabó másik, kedvtelve elemzett topikja a radikális jobboldali diákszervezetek (asztaltársaságoktól a lövészegyletekig) - úgy is, mint a leendő jobboldali politikai elit rekrutációs bázisa, továbbá szerepük a jobboldali hivatalnok, szakértelmiségi és pártpolitikus elit politikai szocializációjában. Ennek kapcsán nyer különös értelmet a múlt század elejének hírhedett, sok tekintetben antiszemita tendenciájú keresztmozgalma - a jobboldali diákegyesületek vezetőségét korántsem meglepő módon ott találjuk majdan a húszas évek keresztény kurzusának, sőt alkalmanként a harmincas évek új, nyíltan fasizáló szélsőjobboldali mozgalmainak élvonalában.

Szabó Miklós munkájának különös érdeme, hogy az első pillantásra kicsit tán absztraktnak tűnő ideológia- , mozgalom- és sajtótörténeti fejtegetések konkrét, hús-vér személyekhez kapcsolódnak - sokszor olyan alakokhoz, akik (mint például az Alvinczi Eduárdként halhatatlan Krúdy-figurává transzponált Szemere Miklós) igencsak eleven valójukban testesítik meg a hosszú XIX. század végének daliás idejét. A politikai cselszövés és folytonos szervezkedés közben idejüket kártyával, lóversennyel, nőkkel (ne adj` isten, fiúkkal), mulatozással, párbajjal múlató figurák remek alanyai egy mentalitástörténeti értekezésnek.

Ezzel persze el is érkeztünk a munka problematikus részeihez. Szabó számára ugyanis a részletes társadalomtörténeti analízis bár fontos, mégis másodlagos jelentőségű az ideológiatörténeti fejtegetésekhez képest - megállapításai a mostanság publikált szakirodalom tükrében néhol meglehetősen elnagyoltnak tűnnek, ráadásul (bár az e világi eszkatológiájában egy pillanatig sem hitt) számára igencsak fontos a marxista osztályelméleti szempontú társadalomleírás - s ez egy kicsit súlyosnak hangzik azok számára, akik a kollektív osztálycselekvés, -ösztön és -tudat mibenléte és működése tárgyában kicsit több szkepszissel viseltetnek, mint a recenzeált szerző. Mindezeken túl a teljesítmény, a nagy mű így is lenyűgöző. Bár a jegyzetek egy része s néhány kéziratoldal elveszett, ami megmaradt, így is tanúskodik arról, mire képes a történészi kíváncsiság, ha alapossággal s nem kis invencióval párosul.

Barotányi Zoltán

Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2003, 396 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.