Könyv: "Mondd el Irénnek, a nyolcvanas évek..." (Csordás Gábor: javítások rontások)

  • Jánossy Lajos
  • 2002. augusztus 1.

Zene

Még mielőtt az olvasás elkezdődne, két, igen figyelemre méltó, tartalmát tekintve azonban különnemű nyelvi információn akad meg a fürkésző tekintet, amikor a könyv látható formájával, vizuális valójával barátkozik, nézegeti innen-onnan, gerincet vizsgál, első és hátsó borítón időz. Utóbbin a szerző, a hazatért Odüsszeuszt idéző fényképe alatt mindössze két kötetcím regisztráltatik: az első 1980-as évszámmal, a második pedig 1984-essel. A címlapon pedig két szó, egymás alatt: javítások, rontások. A javítások szó lendületes, piros ecsetvonással áthúzva. A tények megleptek, a címadás elgondolkodtatott.
Még mielőtt az olvasás elkezdődne, két, igen figyelemre méltó, tartalmát tekintve azonban különnemű nyelvi információn akad meg a fürkésző tekintet, amikor a könyv látható formájával, vizuális valójával barátkozik, nézegeti innen-onnan, gerincet vizsgál, első és hátsó borítón időz. Utóbbin a szerző, a hazatért Odüsszeuszt idéző fényképe alatt mindössze két kötetcím regisztráltatik: az első 1980-as évszámmal, a második pedig 1984-essel. A címlapon pedig két szó, egymás alatt: javítások, rontások. A javítások szó lendületes, piros ecsetvonással áthúzva. A tények megleptek, a címadás elgondolkodtatott.

Csordás kötetei nincsenek ugyan a birtokomban, mégis - vagy éppen ezért - mindig azt gondoltam róla, hogy az utóbbi évtizedek szerkesztői, könyvkiadói munkássága mellett költői életműve is gyarapodott. Ezzel szemben most megjelent kötete

áttekintő gyűjtemény vagy szigorú válogatás,

esetleg összegzés, amelyben 1983-tól 2002-ig dátumozott verseket hoz. Ezzel a ténnyel erős párbeszédben áll a címadás gesztusa, amely evidensen az eddigi versek újraolvasását implikálja, az átírás mindig fennálló lehetőségét a rontás és a javítás egymásra utaltságával árnyalja. De mi történik akkor, ha a recenzens nem tud vagy nem kíván utánajárni az "előzményeknek", az átírt vagy javított anyagnak? Értelmezheti-e a címet szoros olvasatban, erre a kötetre szűkítve?

Az utóbbi lehetőség csak abban az esetben áll fenn, ha az olvasat képes megragadni egyfajta szerkesztési, poétikai ívet, amelynek mentén Csordás könyve megrajzolja a javítások-rontások paradox költői (le)építkezésének folyamatát, dekonstruktív játékterét. Ha a szerkezetet megerősítő momentumokat keressük, Csordás nem marad adósunk: költészetének láthatóan ugyanúgy szembe kellett néznie a József Attila-i örökséggel, annak folytathatóságával, ahogyan ezt a hetvenes-nyolcvanas évek új nemzedékének legfontosabbjai megtették. Ha csak Tandorira vagy Petrire utalunk, mindenki tudja, miről van szó. Utóbbi többször is nyilvánvalóvá tette, hogy saját hangját akkor találta meg végleg, amikor a koncentrált és egypólusú lírai én szembesült e hagyomány folytathatatlanságával, a versbeszéd addig kimozdíthatatlannak tűnő centrumának kimozdíthatóságával. Azzal a különböző egzisztenciális és nyelvfilozófiai megfontolásokból következő revelációval, melyet Wittgenstein így jellemzett: "A gondolkodó, elképzelő szubjektum nem létezik. Ha írnék egy könyvet: >>A világ, ahogy leltemjavítások rontások második verse "ki fél attól, hogy egyszer eltűnök" sorral indul, hogy aztán néhány lappal arrébb JA című versét olvashassuk "először is nem az árvákhoz adták" kezdettel, mint afféle József Attila-életrajz palimpszesztusát, majd a kötet utolsó harmadában, A kozmosz énekében egyenesen a "Külön világot alkotok magamnak" szonett nyitó sorával rugaszkodik neki. Meg-megújuló nekifeszüléseket látunk, amelyek minduntalan megkísérlik játékba hozni, avagy játékban tartani azt a költői perspektívát, amelyről

Csordás láthatóan nem szívesen

mondana le. Lehetne tehát ekképp rekonstruálni a kötetszervező szándékot, amelynek megfelelően a költői szabadság öntörvényűsége a meghaladhatatlan hagyomány felülírásában, a rontásban mint javításban (és fordítva) állna.

Mégsem állítható, hogy Csordás könyvének ez volna az egyetlen interpretációs lehetősége. Kötete több is, kevesebb is ennél. Több, amennyiben "közben" igen különnemű formákat lakik be, ugyanakkor kevesebb, amennyiben könyvében a fent kifilézett kötőanyag nem végig és nem ugyanolyan intenzitással érvényesül. Több, ha a könyvet válogatásként, állomásként értjük meg, amelynek keretei között a (villonos) József Attilá-s áthallásoknak a szétírás, a prózavers és a csonkolt szonett formavilágán belül képes olyan akusztikus tereket nyitni, melyekben (legyen szó szerelmi líráról - Sorscédulák - vagy "egy összetört regény darabjairól", vagy a "Teta Marija" és az "E" párdarabjairól) a megszólaláshoz egy ironikus ritmusú metronóm diktálja a drámi ütemet. És

kétszeresen kevesebb,

ha azokra a versekre gondolunk, amelyek a válogatás "szűkszavúsága" által aprólékosságra hangolt olvasót megtorpanásra késztetik. Itt elsősorban azokra gondolok, melyekben Csordás a nyelvi sűrítés, a tömörítés, a zsúfoltság és/vagy az ilyenkor előforduló nyelvi poénkényszer hatása alá kerül, de nem adja föl, végigcsinálja, és persze benne marad. (pl. Hasonlítgatások: "alapításban részesült medencék / jóra fordult határtalan sömör / nemzetközi kofákban korhadó ék / málnás vasárnap erjedő öböl" stb.).

Kétszeresen kevesebb, írtam, mert Csordás könyvét ily módon nehéz mire vélni. Egyszerre kiforrott és keresgélő, szigorú szeméremmel rostált és néha könnyelmű. De mondhatjuk azt is, hogy hű magához: olyan, mint a kor, amiben nagy része íródott - a nyolcvanas évek.

Jánossy Lajos

Noran, 2002, 1250 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.