Dj-nk mindazonáltal Algériában született, de a hatvanas években már a párizsi Living Theatre-ben korongozott - onnan állt tovább San Franciscóba, ahol koncertszervezőként, producerként, illetve a Triloka és a Cleopatra lemeztársaságok mixereként ügyködött. Hogy az indiai dicsőítő dalokra mikor kattant rá, meg nem mondhatom, de az említett Shri Durga már annak a jegyében robbant, majd terjedt tovább a MahaMaya mutánsaival, hogy most a Krishna Lilával záródva trilógiát képezzen. Mely júniusi megjelenésekor kapásból az európai világzenei rádióslista ötödik helyén landolt, jóllehet egyik száma sem hajaz - terjedelmi vagy stiláris - rádióbarátságra.
Annál zavarba ejtőbb kérdéseket vet fel. Számomra legalábbis megfejthetetlen, hogy teljesen "kóser" vagy pedig szemplerrel-komputerrel manipulált "élő" zenét hallok-e, amiként azt sem látom át, hogy meddig terjed a XIV-XVII. század között felkapott klasszikus indiai dalok és DJ Cheb i Sabbah szerzeményeinek határa - nem beszélve a lemez "déli" (madraszi) és "északi" (újdelhi) oldalának előadói hagyományaiból adódó árnyalatokról. Ami elmondható: DJ Cheb i Sabbah két évet töltött az anyaggal, más és más indiai hangszereseket (vina, mridangam, hegedű, tabla, harmonium, sarod, santur) mozgatva meg Madraszban, Újdelhiben és Bombayben, hogy aztán New Yorkban és San Franciscóban legyen mihez tapadniuk a kütyüknek és Bill Laswell basszusgitárjának. Amúgy halál szordínósan, a technokliséktől fényévnyi távolságtartással vannak jelen, olyan alapot teremtve mégis, mely lüktetésével, kisugárzásával behálózza az univerzumot, és alkalmasint - a Shri Durga óta várt - hamisítatlan transzra ragadja lakóit.
Hát így. Ezzel a két lemezzel DJ Cheb i Sabbah az etnóba omló elektronikus tánczenék megkerülhetetlen guruja lett. Veszélyes út előtt áll, aki nem számol vele.
Marton László Távolodó
Six Degrees/Zenesegély, 2002
