Az alig harmincéves, svájci származású Dimitri Grimm számtalan mûvésznéven alkot, de legjobb zenéit egyértelmûen Dimlite-ként produkálta. 2006-ig a Sonar Kollektiv kiadó két nagylemezét adta ki (Runbox Weathers, This Is Embracing), melyek remek egyvelegei az experimentális hiphopnak és a fúziós elektronikának, mégis eltérnek a hasonlóban utazó Los Angeles-i vonal képviselõinek (Flying Lotus, Busdriver) zenéitõl, ugyanis a hiphop lazaságát és az elektronika élét az alkotó szépen vasalja össze olykor gyermekded dallamokkal, a természet zajaival, vagy éppen egy-egy kórussal. Az elmúlt években viszont nem nagyon akart hallatni magáról, illetve épp csak annyit, hogy az új lemez 2008 elejére várható, de valahogy ez a dátum elsodródott 2009 õszére, majd telére, s végül 2010 májusában sikerült kinyögnie egy 8 számos LP-t, méghozzá a legsikeresebb amerikai hiphopkiadónál, a Stones Throw-nál. És amilyen örvendetes a hír, olyannyira elbizonytalanító a végeredmény, ugyanis a Prismic Tops hét számából mindössze egyben érezni a Dimlite-féle esszenciát: ez az Elbow Floods, melybõl egy instrumentális verzió adja a nyolcadik számot. A többi túlelektronizált, sértõen éles és zaklatott (Kalimba Deathswamp, Firevomit, Rump Studies), vagy erõltetett humorú, torzított hangú roboténekkel operál (Sun-Sized Twinkles, Can't Get Used To Those). Az egyetlen könnyen emészthetõ szám az On The Same Picture, amelyben Elan Tamara énekel a mélyen lüktetõ hiphopalapra - sajnos kisebb utánajárás után (Myspace- és YouTube-videók) szegény lányról is kiderül, hogy a számítógépnek köszönheti hangja tisztaságát.
Dimlite változása (fejlõdése?) lehet, hogy nagyobb népszerûséget vonz majd magával, de sajnos a színvonal lejjebb tornázása kétségtelenül megtörtént. Talán, ha szánt volna még egy évet a számok csiszolására... vagy ha nem foglalkozott volna velük annyit?
Stones Throw, 2010
***
