lemez - EXODUS: EXHIBIT B: THE HUMAN CONDITION

  • Kovács Bálint
  • 2010. május 27.

Zene

Két és fél évvel az Exhibit A után elkészült a thrash metál egyik alapzenekarának új dobása. Hogy az előzetes hírekkel ellentétben a jeles eseményre nem egy év után került sor, azt magyarázhatnánk akár azzal is, hogy ennyi anyagot bizonnyal képtelenség lett volna olyan rövid idő alatt rögzíteni - a The Human Condition ugyanis jócskán a józan ész diktálta elvárás felett teljesít a maga 74 percével meg az átlag hétperces számaival.
Két és fél évvel az Exhibit A után elkészült a thrash metál egyik alapzenekarának új dobása. Hogy az elõzetes hírekkel ellentétben a jeles eseményre nem egy év után került sor, azt magyarázhatnánk akár azzal is, hogy ennyi anyagot bizonnyal képtelenség lett volna olyan rövid idõ alatt rögzíteni - a The Human Condition ugyanis jócskán a józan ész diktálta elvárás felett teljesít a maga 74 percével meg az átlag hétperces számaival. Ezt az idõmennyiséget e mûfaj képviselõi nem igazán tudják úgy kitölteni, hogy közben mindvégig változatosak legyenek úgy az egyes számok, mint az összkép is - és ez a tétel most is igazolódik.

Pedig részleteire bontva nincs komoly gond az Exhibit B-vel: a hangzás olyan tiszta, hogy csodájára járhatnak a progresszív rock gitárhõsei, a számok pedig remekül meg vannak komponálva, tökéletes a ritmusszekció és a gitárok összjátéka, és Rob Dukes vokális teljesítményével sincs különösebb gond, noha némi változatosságot e fronton el bírnánk még viselni. De hiába mindez, ha mindenki csak megbízható profizmust hoz, igazi egyéniséget vagy bármi meglepõt viszont nagyítóval sem találunk a lemezen, ahogy az - akár sokadik hallgatásra - megjegyezhetõ részek sem tolonganak rajta éppenséggel; majd' egy óra után már úgy kapunk a Democide legalább némi változást hozó, belassult kórusrésze után, mint kiszáradt rocker a söröskorsóért. A verzék pedig nem olyan változatosak, hogy indokolják a rendkívüli hosszakat - jellemzõ, hogy a két legmélyebb nyomot hagyó szám, a Hammer And Life és a Burn, Hollywood, Burn a két legrövidebb tétel a lemezen.

Nuclear Blast, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

Sózva, szárítva

Magyarország három éve átadott legnagyobb öntözőrendszerét a Maros táplálja, amely idén május–júniusban a parajdi bánya felől érkező sós vizével, júliusban a szárazság és az apadás miatt kilátszó zátonyaival került a hírekbe.