Pontosan nem tudjuk, hogyan fejlődött ki korunk norvég elektronikus előadóiban/producereiben a szélesen vett külvilág jogos érdeklődését is felkeltő zenei szenzibilitás, de tény, ami tény: a beteg (igen tágan értelmezett) diszkózenékre pörgő világ vagy fél évtizede a lábuk előtt hever. A töretlen szorgalmú, szerzeményeik sokszínűségéből és izgalmából cseppet sem engedő csontbrigádból az egyik legizgalmasabb arc kétségtelenül Thomas Moen Hermansen, alias Prins Thomas. A legendárium szerint már a kilencvenes években merész, eklektikus dj-szettjeivel keltette fel leendő alkotótársa, (Hans-Peter) Lindstrom figyelmét. Mindenesetre 2004-től már szakmányban gyártották a közös lemezeket, albumokat, remixeket - miközben Prins Thomas szólóban sem volt rest publikálni. A duó, továbbá követőik és alkotótársaik által kialakított space/cosmic disco stíl a maga sokszínűségében pontosan tükrözi a hipszter zenecsinálók virtuális és konkrét gyűjteményének valahol mégis egy srófra járó tarkaságát. A nyilvánvaló diszkóelőzmények és klasszikus italo/elektro ihletők mellett legalább ennyire támaszkodnak a hetvenes évek progrock, dzsessz-rock, fúziós és elektronikai kísérletezőinek munkásságára - különös tekintettel az angolszász földön mindig is kultikusnak tekintett, s ott krautnak becézett (amúgy módfelett széttartó, egységet legfeljebb a külhoni recepcióban mutató) német vonalra.
Az új Prins Thomas-album pontos s egyben kifejezetten élvezetes elegyét nyújtja mindannak, amiért a szerzőt szeretni lehet: jó messziről nekifutó, izgalmasan bontakozó témák, váratlan fordulatok, atmoszferikus, analóg szintifutamok, ambient érzések és feszes gépi ritmusok ütköztetése, s mindehhez csináld magad alapon felvett vagy mintázott élő hangszerek. Már maguk a számcímek is megérnek minden pénzt: az Srkenvandring pszichedelikus, úszós, galaktikus diszkóvíziója után az Uggebugg afrofunklüktetésből kibomló szekvenciája következik - a Slangenmusikk pedig egyetlen hipnotikus groove-sorozatból építkezik, míg el nem jön az eroto-vámpírfilmzenéket idéző beteljesedés. Ha tetszik, táncolnivalót is kereshetünk az albumon - a szuperfunky Wendy Not Walter akár erre is jó. A címadásában is programadó Sauerkraut alatt (ebben amúgy Todd Terje trombitál és Lindstrsm játszik clavinet nevű, gitárt imitáló őselektromos billentyűs hangszeren) pedig megtapasztalhatjuk, hogyan forr egybe robotikus ritmus, megannyi kattogás, cserregés, effekt, gitárhang, clavinet, trombita és szintifüggöny. Igazi zenés labirintus - és jó eltévedni benne.
Full Pupp, 2010
