Lemez: Csöndes-ülős (Red Hot Chili Peppers: By The Way)

szerző
Greff András
publikálva
2002/31. (08. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Meglehet, erősen vitatható, hogy a Red Hot Chili Peppers előző albuma, a Californication, amelyen újfent a "klasszikus", John Frusciante gitárossal erősített felállás volt hallható, komolyan odasorolható-e a zenekar legerősebb munkái (Mother´s Milk, Blood Sugar Sex Magik) mellé, ezzel együtt az a lemez korántsem véletlenül aratott olyan elképesztően nagy sikert. Azok a ravasz, levakarhatatlanul simulékony dallamokon nyugvó, pofonegyszerű kis slágerek valóban ellenállhatatlanul csábítottak a napi rendszerességgel ismétlődő decens méznyalásra. Homlokegyenest más az új lemezről sem állítható, ám mielőtt rátérnénk, futnunk kell néhány általánosabb kűrt. Egy: a 90-es évek elején tán még okkal lehetett megkockáztatni, ám ma már az RHCP bizonyosan nem a "világ legjobb rockzenekara". Kettő: John Frusciantét, akit magam is remek gitárosnak tartok, szerintem nevetséges túlzás afféle Hendrix-reinkarnációnak tekinteni - hogy minimálszólókban verhetetlen, az megint más kérdés.

Meglehet, erősen vitatható, hogy a Red Hot Chili Peppers előző albuma, a Californication, amelyen újfent a "klasszikus", John Frusciante gitárossal erősített felállás volt hallható, komolyan odasorolható-e a zenekar legerősebb munkái (Mother´s Milk, Blood Sugar Sex Magik) mellé, ezzel együtt az a lemez korántsem véletlenül aratott olyan elképesztően nagy sikert. Azok a ravasz, levakarhatatlanul simulékony dallamokon nyugvó, pofonegyszerű kis slágerek valóban ellenállhatatlanul csábítottak a napi rendszerességgel ismétlődő decens méznyalásra. Homlokegyenest más az új lemezről sem állítható, ám mielőtt rátérnénk, futnunk kell néhány általánosabb kűrt. Egy: a 90-es évek elején tán még okkal lehetett megkockáztatni, ám ma már az RHCP bizonyosan nem a "világ legjobb rockzenekara". Kettő: John Frusciantét, akit magam is remek gitárosnak tartok, szerintem nevetséges túlzás afféle Hendrix-reinkarnációnak tekinteni - hogy minimálszólókban verhetetlen, az megint más kérdés.

Ha ezeken átestünk, nekem sem kell túlragoznom: a By The Way jó lemez; a következő megálló a Californication-sztrádán. No persze azt, hogy egy Red Hot Chili-lemez hetven percéből úgy hatvanötöt akusztikus gitáros, balladisztikus tételek tesznek ki, és semmi groove-os funk-rock, azt, tiszta sor, szokni kell. Nekem egészen könnyen ment, alighanem, mert a dalok elegánsan szomorúak, akár egy szeptember délután, az ilyesmit pedig nagyon bírom. Aztán ott vannak Frusciante Beach Boys-os vokáljai, igaz, ezek már nem jelenthetnek meglepetést, de most rettentő nagy teret kaptak - többnyire egészen szellemes megoldásokban, de például a Midnight a ráadás vonósaival már eléggé giccses. Azért a "pszeudohippi zenekar játssza kedves, lassú számait" című kép némi árnyalásra szorul. Tudjuk, min ment keresztül ez a négy zenész: tudunk Frusciante és Kiedis súlyos heroinfüggéséről, legjobb barátjuk elvesztéséről, s hogy legalább egyszer mindegyiküknek közelről kellett farkasszemet néznie a halállal; meg persze arról is, hogy nekik aztán végül mégiscsak sikerült, mára kiegyensúlyozott, boldog emberek. Hovatovább: felnőttek. De a buli az, hogy mindezt tudni sem kell, mert benne van a zenében, és vastagon benne van Anthony Kiedis énekdallamaiban és szövegeiben. Nem beszélve arról, hogy számomra sokkal szimpatikusabb, hogy vállalják a változásukat és az ahhoz passzoló zenét, mintha negyvenévesen eljátszanák azokat a srácokat, akik zoknival a farkukon gyújtják fel a színpadot. Különben meg amíg olyan pofátlanul bájos slágereket tudnak írni, mint most az On Mercury vagy a Cabron, a The Zaphyr Song vagy a címadó, én maradok a fan-klubban.

Azért legközelebb valaki olykor megpróbálhatna odacsempészni egy torzítópedált Frusciante lába alá.

Greff András

Warner, 2002

szerző
Greff András
publikálva
2002/31. (08. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...