Lemez: Gyökér zene: ima és tánc (Randy Weston´s African Rhythms)

publikálva
2002/31. (08. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Randolph Weston közel kétméteres fekete zongorista 1926-ban született New York Cityben. 1949 óta professzionális zenész, végigjárta a ranglétrát, s szinte mindenkivel játszott, aki számított. Mestere volt Duke Ellington, akitől romantikát tanult, Thelonious Monk, aki bevezette a zene spirituális világába, és közben olthatatlanul vonzódott Afrikához, melynek első gyümölcse az Uhuru Afrika című big band-szvit 1960-ból, Melba Listonnal. Három év múltán már a helyszínen tanulmányozta az afrikai kultúrát, Nigériába utazott gyűjteni, tanítani, és persze a helyi erőkkel játszani. ´67-ben egy három hónaposra tervezett afrikai turnéból hat év lett - Marokkóban telepedett le, ahol African Rhythms néven dzsesszklubot és zenekart alapított.

Randolph Weston közel kétméteres fekete zongorista 1926-ban született New York Cityben. 1949 óta professzionális zenész, végigjárta a ranglétrát, s szinte mindenkivel játszott, aki számított. Mestere volt Duke Ellington, akitől romantikát tanult, Thelonious Monk, aki bevezette a zene spirituális világába, és közben olthatatlanul vonzódott Afrikához, melynek első gyümölcse az Uhuru Afrika című big band-szvit 1960-ból, Melba Listonnal. Három év múltán már a helyszínen tanulmányozta az afrikai kultúrát, Nigériába utazott gyűjteni, tanítani, és persze a helyi erőkkel játszani. ´67-ben egy három hónaposra tervezett afrikai turnéból hat év lett - Marokkóban telepedett le, ahol African Rhythms néven dzsesszklubot és zenekart alapított.

Ennek az időszaknak a jellegzetes felvételei jelentek meg most először CD-n, nevezetesen az African Cookbook és a Niles Little Big című lemezek egy albumban. Weston mellett Art Taylor dobol, Henry Texier bőgőzik, és persze két ütőhangszeres, Niles Azzedin Weston és Reebop Kwaabu Ba erősíti a ritmusszekciót. Weston komolyan agyalt a dolgon, az egzotikus hangszerek nem szuvenírként színezik a dzsesszt, hanem tipikus afrikai ritmusokra építi fel a kompozícióit, melyekben a zongora játéka is gyakran perkusszív. Emellett nagyon érzi a melódiákat, számos témája - így például a Hi-Fly vagy a Little Niles - sztenderd lett ezen felvételek közül is.

Audiofileknek ugyan nem ajánlott, circognak a cintányérok, mégis hiánypótló album egy nagy fekete harcostól, aki tudatosan kutatta a gyökereit, és próbálta a pódiumzenébe is beemelni őket. Az eredmény arról az oldalról: autentikus tánczenék, a marokkói rituális dalok találkozása az amerikai blueszal; innen nézve: spirituális emelkedettség dzsesszkontextusban, 6/8-os alapokon, és mindezt könnyedén, színesen.

Czabán György Oldalas

Planet Woo/Comet Records/Deep Distribution, 2002

publikálva
2002/31. (08. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...