Lemez: Rákaptak, megint (Morcheeba: Charango)

  • - bogi -
  • 2002. augusztus 1.

Zene

"Sodord a >>bluntodatMindegy, úgy látszik, némi huzat nélkülözhetetlen a penge popalbumok készítéséhez. A két trip-hop/chill-out alapvetés (Who can you trust?, Big Calm) után a Fragments of Freedommal megbicsaklott a brit trió, de hát egy bevallottan tartós anyagozás utáni apátia nem a legideálisabb kedélyállapot pattogós slágerek komponálására. Nem tudom, vajon az elmúlt két évben rákaptak-e újra, vagy csak piával ütik magukat (lásd: Sao Paulo), mindenesetre a Charango nem egy vidámkodós, trendi lemez. Potenciális sikerszámok persze akadnak bőven, de a kamuérzet ezúttal elmarad. Többnyire újfent az a korábban megszokott belassult, melankolikus atmoszféra uralja a mezőnyt, amelyért ugyancsak oda lehet lenni, különösen, ha egy Skye Edwards-féle gyönyörteljes hang tolmácsolja. Az elektromos és akusztikus gitárral kísért (a charango egy kisebb, Andok vidéki fajta), vonósokkal teletűzdelt, gazdagon hangszerelt dalok szövegeiben végigvonul egy fanyar, néhol egészen fekete humorú társadalomkritika, ami azért nem oly gyakori a toplistás számokban. Természetesen nem gondolom, hogy hajszával és feszültséggel teli életünk, továbbá a túlélésre pazarolt időnk megéneklése hőstett volna, de egy-két Morcheeba-duma az általános közérzetről szóló szakértői tanulmányok százait zanzásítja. "Behúzott kézifékkel megyünk, de nem érezzük az égett szagot", "légzőpalack nélkül merülünk a mélybe", "a győzelmedet nézve vereséget érzek" - sorjáznak a lesújtó képek a fiatalságról, amely már csak üvöltésében veszi észre a másikat, szerelmet pedig csak a közönségnek játszik.
"Sodord a >>bluntodatMindegy, úgy látszik, némi huzat nélkülözhetetlen a penge popalbumok készítéséhez. A két trip-hop/chill-out alapvetés (Who can you trust?, Big Calm) után a Fragments of Freedommal megbicsaklott a brit trió, de hát egy bevallottan tartós anyagozás utáni apátia nem a legideálisabb kedélyállapot pattogós slágerek komponálására. Nem tudom, vajon az elmúlt két évben rákaptak-e újra, vagy csak piával ütik magukat (lásd: Sao Paulo), mindenesetre a Charango nem egy vidámkodós, trendi lemez. Potenciális sikerszámok persze akadnak bőven, de a kamuérzet ezúttal elmarad. Többnyire újfent az a korábban megszokott belassult, melankolikus atmoszféra uralja a mezőnyt, amelyért ugyancsak oda lehet lenni, különösen, ha egy Skye Edwards-féle gyönyörteljes hang tolmácsolja. Az elektromos és akusztikus gitárral kísért (a charango egy kisebb, Andok vidéki fajta), vonósokkal teletűzdelt, gazdagon hangszerelt dalok szövegeiben végigvonul egy fanyar, néhol egészen fekete humorú társadalomkritika, ami azért nem oly gyakori a toplistás számokban. Természetesen nem gondolom, hogy hajszával és feszültséggel teli életünk, továbbá a túlélésre pazarolt időnk megéneklése hőstett volna, de egy-két Morcheeba-duma az általános közérzetről szóló szakértői tanulmányok százait zanzásítja. "Behúzott kézifékkel megyünk, de nem érezzük az égett szagot", "légzőpalack nélkül merülünk a mélybe", "a győzelmedet nézve vereséget érzek" - sorjáznak a lesújtó képek a fiatalságról, amely már csak üvöltésében veszi észre a másikat, szerelmet pedig csak a közönségnek játszik.

Szerzeményében az ilyen őszinte frázisokat haladja meg Kurt Wagner, a Lambchop zenekar vezetője, ő már nem kint keresi az igazságot (Skye-val énekelt csupaszív duettje az Amin a New York-i párok marakodnak). Dalának refrénje nem csupán társas kapcsolataink, hanem a világhoz való hozzáállásunk mottója lehet: "Nem akarom tudni, mert úgyis elfelejtem."

Na ja, a zene valahol a tükörbe nézésnél indul.

- bogi -

China/Warner, 2002

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.