Lemez: Kívülről újítók (Caliban: Shadow Hearts; Cataract: Great Days Of Vengeance)

  • Tófalvy Tamás
  • 2003. június 5.

Zene

Hiába számít már lassan egy évtizede megszokott dolognak, hogy egyre több hardcore-zenekar játszik voltaképpen "színtiszta" metált, mégis meglepő, ha ennek során új metálműfajokat alkottak meg, méghozzá a hardcore-színtéren belül. Pedig így esett ez a nemrég új lemezzel jelentkező Calibannal és a Cataracttal is, a német nyelvterület két legelismertebb metalcore-exportjával.
Hiába számít már lassan egy évtizede megszokott dolognak, hogy egyre több hardcore-zenekar játszik voltaképpen "színtiszta" metált, mégis meglepő, ha ennek során új metálműfajokat alkottak meg, méghozzá a hardcore-színtéren belül. Pedig így esett ez a nemrég új lemezzel jelentkező Calibannal és a Cataracttal is, a német nyelvterület két legelismertebb metalcore-exportjával.

A Shadow Hearts a ´97-ben alakult Caliban harmadik nagylemeze (az első kettő: A Small Boy And A Grey Heaven, 1999; Vent, 2001), és újbóli megvalósítása annak a stílusalkotó euroreceptnek, aminek a német zenekar az eddigi sikereit is köszönhette. Vagyis nagyon gyors, dübörgő (bár néhol fárasztóan panelszerű) "északias" grindcore-futamok hallhatók súlyos, trash-szerű ékekkel széttördelve, és kimondottan black-metal vokálokkal kísérve - a szükséges pluszt az újonnan beszerzett, szinte kisfiús hangú énekes által produkált énekdallamok adják, nem akármilyen vokális kontrasztot alkotva ezzel.

Az egyébként nagyszerűen feloldott feszültség az egyes számok közt is fennáll - a második tétel, a forsaken horizon némi finomítás után akár egy nu-metal slágernek is elmehetne, szemben például a bad dreammel, amely legvalószínűbben csak a címében leírtakat okozná egy gyanútlan rádióhallgatónak.

A másik műfajatya, a svájci Cataract 1998 óta működik, a Great Days Of Vengeance a második (az első: Golem, 2000), illetve a nagyszerű honfitárssal, a Dark Day Dungeonnal való családias énekescsere óta az első nagylemeze. Zeneileg talán kevésbé szélsőséges, mint a Caliban, de ahogy mondani szokás, nem ezért szeretjük, inkább azért a következetesen felelősségteljes állásfoglalásért, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy alapvetően egy hardcore-zenekarról van szó.

Ez alkalommal a lemezhez készített weboldalon (greatdaysofvengeance.com) olvashatóak a szövegekhez írt személyes hangvételű gondolatok környezetvédelemről, szociális egyenlőtlenségről, a technológia és identitás kapcsolatáról és más "klasszikus" témákról. A lemez vizuális kivitelezése a borús világvége-víziónak köszönhetően elég patetikus, de a kontextus idegensége miatt szerencsére ironikusan is felfogható. A Shadow Heartshoz nem készültek esszék, és üzenete is más: inkább belső, mintsem társadalmi konfliktusokra koncentrál.

A két lemez meghallgatása nyilván nem elég annak megértéséhez, hogy az "életmódközpontú" hardcore és az inkább zenei alapon felfogható metál egyre áttekinthetetlenebbnek tűnő összefonódásai és elhatárolódásai hogyan jönnek létre, de olyan élményt nyújthat, aminek a varázsát talán éppen ez az újszerű értetlenség adja.

Tófalvy Tamás

Lifeforce Records, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.