Lemez: Kívülről újítók (Caliban: Shadow Hearts; Cataract: Great Days Of Vengeance)

szerző
Tófalvy Tamás
publikálva
2003/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hiába számít már lassan egy évtizede megszokott dolognak, hogy egyre több hardcore-zenekar játszik voltaképpen "színtiszta" metált, mégis meglepő, ha ennek során új metálműfajokat alkottak meg, méghozzá a hardcore-színtéren belül. Pedig így esett ez a nemrég új lemezzel jelentkező Calibannal és a Cataracttal is, a német nyelvterület két legelismertebb metalcore-exportjával.

Hiába számít már lassan egy évtizede megszokott dolognak, hogy egyre több hardcore-zenekar játszik voltaképpen "színtiszta" metált, mégis meglepő, ha ennek során új metálműfajokat alkottak meg, méghozzá a hardcore-színtéren belül. Pedig így esett ez a nemrég új lemezzel jelentkező Calibannal és a Cataracttal is, a német nyelvterület két legelismertebb metalcore-exportjával.

A Shadow Hearts a ´97-ben alakult Caliban harmadik nagylemeze (az első kettő: A Small Boy And A Grey Heaven, 1999; Vent, 2001), és újbóli megvalósítása annak a stílusalkotó euroreceptnek, aminek a német zenekar az eddigi sikereit is köszönhette. Vagyis nagyon gyors, dübörgő (bár néhol fárasztóan panelszerű) "északias" grindcore-futamok hallhatók súlyos, trash-szerű ékekkel széttördelve, és kimondottan black-metal vokálokkal kísérve - a szükséges pluszt az újonnan beszerzett, szinte kisfiús hangú énekes által produkált énekdallamok adják, nem akármilyen vokális kontrasztot alkotva ezzel.

Az egyébként nagyszerűen feloldott feszültség az egyes számok közt is fennáll - a második tétel, a forsaken horizon némi finomítás után akár egy nu-metal slágernek is elmehetne, szemben például a bad dreammel, amely legvalószínűbben csak a címében leírtakat okozná egy gyanútlan rádióhallgatónak.

A másik műfajatya, a svájci Cataract 1998 óta működik, a Great Days Of Vengeance a második (az első: Golem, 2000), illetve a nagyszerű honfitárssal, a Dark Day Dungeonnal való családias énekescsere óta az első nagylemeze. Zeneileg talán kevésbé szélsőséges, mint a Caliban, de ahogy mondani szokás, nem ezért szeretjük, inkább azért a következetesen felelősségteljes állásfoglalásért, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy alapvetően egy hardcore-zenekarról van szó.

Ez alkalommal a lemezhez készített weboldalon (greatdaysofvengeance.com) olvashatóak a szövegekhez írt személyes hangvételű gondolatok környezetvédelemről, szociális egyenlőtlenségről, a technológia és identitás kapcsolatáról és más "klasszikus" témákról. A lemez vizuális kivitelezése a borús világvége-víziónak köszönhetően elég patetikus, de a kontextus idegensége miatt szerencsére ironikusan is felfogható. A Shadow Heartshoz nem készültek esszék, és üzenete is más: inkább belső, mintsem társadalmi konfliktusokra koncentrál.

A két lemez meghallgatása nyilván nem elég annak megértéséhez, hogy az "életmódközpontú" hardcore és az inkább zenei alapon felfogható metál egyre áttekinthetetlenebbnek tűnő összefonódásai és elhatárolódásai hogyan jönnek létre, de olyan élményt nyújthat, aminek a varázsát talán éppen ez az újszerű értetlenség adja.

Tófalvy Tamás

Lifeforce Records, 2003

szerző
Tófalvy Tamás
publikálva
2003/23. (06. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...