Színház: Cica, paci, pacica (Moliére: Úrhatnám polgár)

  • Csáki Judit
  • 2003. június 5.

Zene

Sok jó és jópofa ötlet van ebben az előadásban, amelyet a kijevi illetőségű Szergej Maszlobojscsikov rendezett az Új Színházban. Nem lehet lemaradni egyikről sem, még ha olykor kihagy is a figyelem: mindet ismétlik, olyikat többször is.

Sok jó és jópofa ötlet van ebben az előadásban, amelyet a kijevi illetőségű Szergej Maszlobojscsikov rendezett az Új Színházban. Nem lehet lemaradni egyikről sem, még ha olykor kihagy is a figyelem: mindet ismétlik, olyikat többször is.Az ismétlés-ismétlődés pedig fontos komikumképző elem. És az Úrhatnám polgár végtére is komédia, s hogy kit mi ingerel kacagásra, meglehetősen egyéni. Akit maga a kacagás, az biztos sokat fog nevetni, mert például Györgyi Anna akkora magánszámot kerekít Nicole szolgálóként a kacagásból, hogy a többi jelenetben szinte észre sem venni. Hogy aztán ez volt sok, avagy a többi túl kevés, mondom, ízlés kérdése. Az is az, hogy a Jourdain feleségét játszó Bánsági Ildikó hangos és közönséges hadarása vicces-e - erre utal a nyílt színi taps -, avagy szánalmas mint színészi fogalmazásmód - utóbbit a csönd jelzi, mely természeténél fogva halk, s ezért kevésbé látványos.

Mindegy: szóval az ízlés. Jourdain úr maga is jó ízlésre meg tudásra vágyik, hogy a nemes urak befogadják maguk közé - mert ez az ő élete célja. Jourdainnek legalább van ilyenje - ha marha, hát marha, de legalább orientált marha. Bubik István igen visszafogottan indít: amikor az ő Jourdain ura csodálkozik rá arra, hogy mintegy magától "prózában beszél", hát mi is érezzük: egy világ nyílt ki, egyszersmind omlott össze ott legbelül. Jourdain

amúgy jóindulatú marha,

kifejezetten bírja sajnálatunkat, hogy ilyen vacak népséggel van körülvéve, akik ilyen gátlástalanul fosztogatják az ő több mint szolid anyagi bázisát - ja, erről még nem beszéltem: Jourdain úr sikeres vállalkozó, bár hogy pontosan miben utazik, azt nem sikerült megfejtenem. (Véleményem szöges ellentétben áll azon kollégáiméval, akik gőzmosodára, illetve színházégésre tippelnek, csak azt nem tudom pontosan, mire következtetek én az egyfolytában gomolygó füstből...)

E vállalkozást hatalmas, mozgatható plexifal hirdeti - Jourdain & Co. -, és ez a plexifal a jó ötletek egyike. Elválaszt és összeköt, lehet rá rajzolni, neki lehet menni, tükörjátékot lehet vele játszani - egyikre sincsen szükség, de bármelyik lehet szórakoztató. Ugyanezt mondhatni a székdobálásról - különb-különb drámai csúcspontok jelzésére szolgál, hogy halomba hányják a székeket; először jó, aztán megint egész jó, különösen, ha előszörre nem vettük volna észre. Jó ötlet az is, hogy Dorante gróf szerepében Eperjes Károly vezényel; először azt a tirádát, amikor Jourdin összeszámolja, mivel is tartozik neki, aztán minden mást is, merthogy Dorante gróf furtonfurt vezényel, ez az Eperjes alakításának a legfőbb jellemábrázoló vonása. Az is jó ötlet, hogy mindenfélét aggatnak a kezekre ebben az előadásban; olykor csengőt, máskor gyűrűforma zseblámpát, esetleg kasztanyettát vagy szívecskét - de hát mindig az első akasztás a legjobb.

Sokat énekelnek és még többet táncolnak: ott a színpadon az összes stúdiós is, hogy tömeges legyen a hatás - és hát a hatás az tömeges is. A stúdiósok nem elég jók, de lehet, hogy ez már a koncepció része, amennyiben az a koncepció, hogy itt bizony Jourdain úr a legeslegjobb mindenben. Bubik ugyanis jól énekel - a "Hol jártál, báránykám?" több is ennél: szép -, jól is táncol, helyből lepipálja a fogadott tanárokat; zenében Galkó Balázst, táncban Almási Sándort, hogy a vívómestert alakító s a mozgás ellen kőkeményen beoltott Nagy Zoltánról már ne is beszéljünk. Gosztonyi János játssza a filozófiatanárt - végeredményben ő is tisztességes magánszámot fabrikál a jelenetből.

A fiatal szerelmespár mindkét tagja igazi vizesnyolcas Jourdainhez képest - meg sem érdemlik egymást, illetve hát nagyon is megérdemlik. Botos Éva Lucie-je igazi halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, Vass György Cléonte-ja

hervasztóan pipogya,

pedig mindig minden az ő szájába van rágva; inasa, Covielle rágja oda, akit Derzsi János játszik nagy hévvel, és ezen a ponton a produkcióra sajnos kissé rákopírozódik a fejemben a néhány napra rá látott Mágnás Miska, amelyben az eleven cselédek valóban lepipálják a pipogya grófi népséget, de erről majd a jövő héten szólnék, most csak annyit, hogy itt is jó lett volna valami ilyesmi...

Takács Katalin Doriméne grófnőjéről el lehetne mondani, hogy romlottságával, rutinos rafinériájával mennyire a helyén van ebben a koncepcióban, lebben-libben, manipulál - csak hát a koncepció nem látszik egészen a helyén lenni itt.

Pedig a java még hátravan: a híres mamamusi-jelenet, melyben az oda-, vissza- és rászedett Jourdaint tőrbe csalják, végképp nevetségessé teszik, és egy magyaros pusztás (mű)lovasjelenetben török főméltósággá avatják. (Lucie nyilván nem látott még lovat, se cicát: "cica, paci, pacica", mondja, a hatás frenetikus egyesek körében.) Bubik úgy csinál - egyetlen kósza pillanatig -, mint akinek ennyi jó már büdös is, sok is, de aztán végigcsinálja a műsort, nyilván azért, hogy mi, a közönség lássuk, hogyan van apai-anyai bedobva itt, a kórusba beállnak még az addig főbb szereplők is, a lóra mindenki felpattan, a legjobban persze megint csak Bubik. A füst, ha lehet, még jobban gomolyog, elnyel mindent és mindenkit, csak annyit látni biztosan, hogy a műlónak szeme se rebben.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.