Örüljünk együtt, emberek: muzsikus véreink egy újabb súlyos produkciót tettek le az asztalra - ezúttal Korai-remixekből jelent meg egy csokorravaló, s nyugodtan mondhatjuk, a produktum senkinek sem okoz majd csalódást. A Korai Örömöt amúgy a teremtő is arra predesztinálta, hogy darabjait egykoron direkt elektronikus tánczenévé fordítsák: gazdag zenei textúra, sokféle hangszer, szállós-savas hangulatok, helyenként szinte már a Shadowsra hajazó gitár - van tehát mit kiszedni és újra összerakni. Kezdetként Amb a megbízható minőséget hozza: lassú, vészjósló brékek, hozzá az obligát kántálás. A Korai-billentyűs emil Czerovszky Henriett éteri énekhangjával megtámogatott remixe (7/8) szép progresszív darab, fura ütemekkel kitámasztva (egyáltalán nem érzem helyénvalónak a némelyek által nagy előszeretettel hangoztatott, ámde rosszindulatú megjegyzést, mely szerint billentyűs ne csináljon zenét, mert úgyis Solaris lesz belőle). A továbbiakban is kellően széles merítést kapunk a legkülönfélébb zsánerű elektronikus zenékből - a minimáltól egészen a vicces-táncolós brékig. S ami a legfontosabb: a számok szépen egymásba folynak, így azután végeredményként egy majdnem nyolcvanperces, jórészt összefüggő hangszőnyeget kapunk. A kohézió működését számos példán is szemléltethetjük: pl. már az elején kiválóan támasztja egymást az A tonal diktatur puttyogós elektro-popja (Power Plant) és a Carbonfools vérbeli partibombája (Country & western mix), majd ehhez jön még a Matyim-féle Peace To Me elektrofunkja (nem is csoda, elvégre e két utóbbi ugyanazon Korai-szerzemény remixe). De ugyanilyen frappánsan és találóan folyik át a Cord-féle középtempós, úszós breakbeatmix (Colourful clouds of light) a Suefo-Vono Box duó Trip To Goa című dolgozatába, mely utóbbi hál´ istennek egyáltalán nem goa, hanem, viszont jól táncolható. Ez utóbbi jellemvonás persze a Reflected szinte valamennyi darabjára jellemző - amelyekre pedig, ne adj´ isten, mégsem annyira, azokra pedig remekül lehet Wolfensteint játszani, füvet nyírni vagy macskát idomítani. Akadnak kifejezetten meglepő darabok is, mint Thomas F. Ragapanija, melyről örvendetes módon eszünkbe juthat a legendás Lucky People Center, továbbá a Franklin Deluxe fanatázianevű kollektíva újsulis robotdiszkója (Drycutter Flame) meg a Hangár fájdalmas szintihangokkal megtűzdelt Revolting Mixe. A vicces rajzfilmzenékért Tigrics a felelős, aki több néven (pl. DrapDap-ként is) is alkotott ez alkalomból, a lemez egyik legszebb darabja pedig Beatman és Ludmilla 6. című dolgozata (arról nem is szólva, hogy milyen frappánsan kapcsolódik össze al haca és dj Jeryll előtte hallható szellemes munkáival, nem beszélve az utána következőkről). Külön figyelmet érdemel ezenkívül a Korai-törzstag Lejön-Secretman duó laza szintipopos beütésű breakbeatmixe (Shaman Diszkó-Klassz remix), no és utóbbi Lord Cursorral közösen összedobott Béla bája, melyet keresett amatőr bája élesen megkülönböztet a lemez többi, precízen, pontosan összekevert dalművétől: a hozzávetőlegesen kezelt citera, Secretman repedt fazék hangja és a szürrealisztikusan rusztikus szöveg szó szerint elemelik a hallgatót, és egészségesen visszazökkentik a való világba, ahonnan pedig éppen szökni próbált volna.
- minek -
Periferic Records, 2003
