Lemez

Leonidas Kavakos

  • - csont -
  • 2014. január 5.

Zene

Leonidas Kavakos - régi jó görög-magyar barátunk; számtalanszor ájultunk el művészetétől, magam a legszebb emlékeim közt őrzöm a kiváló zongoristával, Nagy Péterrel adott estjét, így aztán külön öröm volt, hogy az ott elhangzottak egy része (a két Bartók-rapszódia, ugyancsak Nagy Péter közreműködésével) is szerepel az új lemezen.

Kavakos szinte anyanyelvi szinten sajátította el a Bartók-féle idiómát; magyarul artikulál, minden görcs nélkül. Az I. rapszódia lassú tételében felhangzó "hallgató" téma nem is szólhatna átszellemültebben, a 2. rapszódia első témája pedig olyan méltósággal és annyi honvággyal zeng, mint az emigrációt előlegező Hegedűverseny fődallama, miközben a zárótétel drámaisága jóval több, mint ami egy kisebb igényű darabtól elvárható. Mindkét rapszódia frenetikus, spontán, és oly tapinthatóan élő, mintha koncerten lennénk. Brahms és a fiatal Bartók kapcsolata közismert, ennek ellenére ritkán játsszák őket együtt. Ezért a Bartók-zene után revelatív a német mester magyar táncaiból kínált válogatás.

Persze a lemez legnagyobb tette Brahms 1879-ben bemutatott Hegedűversenye. Hatalmas erejű, máskor őszies rezignációjú, intimen szimfonikus hangzás (a lipcsei Gewandhausorchestra hihetetlen intenzitással, színgazdagsággal szól Riccardo Chailly vezényletével). A második tétel koráljánál nehéz szebbet elgondolni, a zárótétel "magyarosch", de hiteles tánclejtése fejedelmi korona előadónak-hallgatónak egyaránt.

Universal/Decca, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.