Snoblesse
Brutális, mániákus lárma - Lydia Lunch énekes
A New York-i zajzene örök boszorkánya ezúttal Budapesten törli el a hagyományos zenét. Interjú.
(2013-12-05)
A New York-i zajzene örök boszorkánya ezúttal Budapesten törli el a hagyományos zenét. Interjú.
A magyar állami televízió a múlt héten szolid purparléba keveredett a Demokratikus Koalícióval arról, hogy Gyurcsány Ferenc bemenjen-e valamelyik műsorba nyilatkozni, vagy ne menjen, s ha már ott van, miről beszéljen, a bajai videóról vagy pártja programjáról, satöbbi, satöbbi.
Horváth András volt adóellenőr egy kicsit magas hangon kezdte. Az évi ezermilliárd forint elcsalt általános forgalmi adó, pláne az ezerhétszázmilliárd, kicsit húzósnak tűnik.
Kezd az egész ahhoz a lázálomhoz hasonlítani, amilyen a 2009-es miniszterelnöki casting volt Gyurcsány Ferenc lemondása után. Hónapok óta az összefogás különböző változatai között gyűrődnek az Orbán Viktor leváltását mindennél fontosabbnak tartó politikai alakzatok, láthatóan nem tudnak egymással mit kezdeni, s lassan már híveik se velük.
Az Európai Bizottság idén közzétett hatástanulmánya szerint a nyugat-európai tagállamok 34-szer több támogatást kaptak az uniótól egészségtudományi kutatásokra, mint a kelet-európaiak. Ennek egyik valószínű oka a tehetséges kutatók elvándorlása olyan országokba, ahol magasabb fizetéssel díjazzák munkájukat. Javaslatként felmerült, hogy a kelet-európai kutatói fizetések nyugat-európai szintre emelésével megállítható lenne az agyelszívás Kelet-Európából. A kutatói fizetések kiegyenlítése minimális költségnövekedést jelentene az újonnan induló keretprogramokban, ugyanakkor esélyt is adna a kelet-európai tehetségek helyben tartására, az elvándorlás megállítására.
Hogy Barack Obama nem Ronald Reagan típusú elnök, az nyilvánvaló, de hogyan érheti el, hogy ne váljék belőle Jimmy Carter? E kérdésfelvetés egyáltalán nem abszurd, ha a jelenlegi amerikai és iráni kapcsolatok fényében vizsgáljuk.
Miközben arról szólnak a hírek, hogy jelentősen javult a közbiztonság, gyilkosságban Chicago magasan veri az összes amerikai várost. Megpróbáltunk utánajárni a város rossz hírének.
2013-ra felpörgött a közoktatás átalakítása, úgy, ahogyan azt megszoktuk: sietős, átgondolatlan törvénykezéssel, aminek a hibáit aztán ismét csak lóhalálában igyekezett a törvényhozó kétharmad korrigálni. Dúlásukat a közoktatásban csak súlyosbította egyes intézkedések ideológiai célzata.
A IX. kerületi önkormányzat parkolásból származó pénze csúnyán megcsappant: a nagyjából 15 milliárdos bevételű városrész elmaradt haszna egyes számítások szerint százmilliós nagyságrendű lehet. A kiszervezett tevékenység másnak fial: a háttérben Fürst György alakja sejlik fel.
Másodfokon nyolc hónap letöltendőre ítélték Molnár Gyulát, a XI. kerület volt szocialista polgármesterét, mert a vád szerint önkormányzata 2006-ban a pályáztatás megkerülésével értékesített egy ingatlant. Molnár állítja: az ügy minden lépése jogszerűen, képviselő-testületi felhatalmazással zajlott, Újbuda még profitált is az üzleten. Az ítélet nem jogerős, a védelem a Kúriánál fellebbezett.
A kockázatokkal mit sem törődő mentalitás a legijesztőbb - jellemzi a Magyar Nemzeti Bank (MNB) döntéseit Király Júlia, aki szerint a jegybank növekedési hitelprogramja is e túláradó optimizmusra épít elsősorban. A kkv-szektorra zúdított olcsó hitel buktatóin túl a volt alelnök a hazai bankrendszer jelenlegi állapotáról is beszélt lapunknak.
Kultúrák és mítoszok váltakozása: a forró sivatag helyett gleccserek és hó, a vudu szellemekkel teli misztikus világ helyett a józan és távolságtartó Észak. Ezt az utat járja be Kun Árpád regényének főhőse, Aimé Billion, aki kívülálló még saját életében is. A Boldog Észak megjelenése alkalmából a Norvégiában élő szerzőt kérdeztük e-mailben.
A nők: csupa rejtély. Irracionális erőknek kiszolgáltatott, misztikus tudások által meghatározott, érzékeiknek alárendelt lények, akik így aztán maguk számára is tökéletesen megfejthetetlenek. Velük a dolgok váratlanul, megmagyarázhatatlanul vagy éppen jobb meggyőződésük ellenére történnek: a kauzalitás vagy a pszichológia rendre kicsorbul rajtuk. Mesevilágban élnek, végletes érzelmek szegélyezik útjukat, csodák történnek velük; nőiségük kozmikus lényege jelentéktelenné törpíti a realitás apró-cseprő összefüggéseit.
Miután dokuszínházi előadást készített a diktatúra éveiben született argentin fiatalokkal, a világhírű argentin alkotót meghívták Chilébe, hogy ott megcsinálja ugyanezt a Pinochet-diktatúráról. Az így létrejött Az év, amikor születtem november közepén járt a Trafóban.
Mostanában megint sokat beszélünk a magyar futballról. Lehet rágódni a stadionépítéseken, és idén két évforduló is okot adott a visszaemlékezésekre (a 38-as vb-ezüst és az 53-as 6:3). Az érdeklődést jelzi, hogy sorra jelennek meg a futballról szóló kötetek, Dénes, Hegyi és Lakat T. sorozata is trilógiává érett.
Három történet három fiúról: az egyikük a holokauszt elől menekült el a családjával, így lett Amerikában emigráns; a másik otthon maradt, átlagos, pesti gyerekkor helyett bujkálás és zűrzavar jutott neki, vészkorszak-gyerekkor; a harmadik fiú pedig a holokauszt után született, mégsem szólt semmi másról az élete, csak a holokausztról.
Múlt héten kritikusunk felrótta A titokzatos gyíkzenekar története szerzőjének, hogy többet is elkövetett az állatnevekkel viccelődő könyvek főbűnei közül, így például a Tarajos Goethe és az El Gekkó bevetését is megengedte magának.
A mérnök és filozófus diplomával rendelkező, Barcelonában szobrászati és festészeti tanulmányokat folytató polihisztor szerző egy meglepően kézenfekvő megoldást kínál a festmények megközelítéséhez, amely egyben rávilágít arra is, hogy mi az oka az általános vizuális analfabétizmusnak.
Biciklizni nagyon trendi, főleg a városban. Mert vidéken mit sem törődve a trendiséggel, mindig is bicikliztek az emberek, egyszerűen azért, mert praktikus, kéznél és ingyen van. A Bringamesék főhősének, Daninak a biciklije hogy s hogy nem, nocsak, egy vidéki padlásról kerül elő.
Londonnál kevés metropolis hatott megtermékenyítőbben a fantasy műfajára, és miközben Moorcocktól Gaimanig előbb vagy utóbb minden zsánerközeli szerző megírja a maga Temze-parti meséjét, néhányan elszakadni sem tudnak tőle.
Manapság divatos úgy játszani identitáskeresősdit, hogy alapul vesznek egy valós családi történetet, kicsit utánanyomoznak, megspékelik az olvasó számára valójában sosem tudható mennyiségű fikcióval, és voilá, máris kész a főhős, aki lehet, hogy egyben maga a szerző is, ki tudja?
Az elkoptatott "horrorkirály" titulus nem azért vált végképp pontatlanná az elmúlt nagyjából húsz évben, mert a szerző időskori könyvei drasztikusan gyengébbek a régebbi bezzeg-klasszikusoknál, hanem mert King egyre távolabb került a horror műfajától.
"Cégünk kiváló stílusérzékkel megáldott, bölcsészdiplomás szakemberei nagy gyakorlattal vállalják újságcikkek, életrajzok, irodalmi művek, levelek, szerelmeslevelek, jelentések, szakmai resumék és egyéb dokumentumok magas színvonalú elkészítését és lektorálását." Kik csinálják ezt, kinek és miért?
Volt idő, amikor még azt hittük, Kondor Vilmossal jól járt a hazai lektűrirodalom. 2008-ban megjelent első regénye, a Budapest noir felkavarta a magyar krimi állóvizét, ám későbbi könyveiben képtelen volt tartani a színvonalat, s szép lassan önmaga árnyékává vált.
66 éves fehér férfi, több százmillió eladott könyv szerzője lép a színpadra. Stephen King megérkezett élete első franciaországi sajtótájékoztatójára, hogy A ragyogás folytatásáról, a Doctor Sleepről diskuráljon.
Az új generációs Disney- és Pixar-filmek újradefiniálták az animációt. Etalonná váltak, melyekhez képest minden, más stúdióban készített munka hátrányból indul. Ráadásul rétegzett humorukkal, valamivel komplexebb narrációjukkal nyitottak a gyerekeket moziba kísérő felnőttek felé is.
Pannóniából szemlélve, ahol hogy is fordulhatna elő, hogy felelős államférfiakat alkalmi partnerekkel lásson el egy rátermett vállalkozó, szinte érthetetlen az az erőfeszítés, amellyel az állam egyik erőszakszervezete (a titkosszolgálat) akadályozni igyekszik, hogy a másik erőszakszervezete (a rendőrség) felgöngyölítsen egy politikusokat kiszolgáló prostituálthálózatot.
Feldíszítettük a házat, lefagyott a kezünk, kicseréltük a karácsonyi izzósorokat, összevesztünk a családdal, hogy már megint ferdén lóg az a girland. Ha mindez megvolt, és a gyereknek is megmagyaráztuk, hogy a Mikulás-Télapó-Jézuska hármasból éppen ki hozza a karácsonyt meg a videojátékot, akkor leülhetünk végre "a képernyő elé".
Amikor Sztupa és Troché találkoztak a kantörpével, elsőre félelmetes látványt nyújtott: kantáros nadrágot és dobtáros géppisztolyt viselt, mindkettőt vállán átvetve. Troché agyán halványan át is futott, hogy tán jobban tennék, ha nem ellenkeznének, de Sztupa voltaképpen már a köszönés helyett azzal kezdte, hogy mi ám rohadtul nem hiszünk el semmit.
Sehol sem tudnak olyan erőszakolt életörömmel és kétségbeesett életéhséggel, ugyanakkor dekadens eleganciával rohadni, mint olasz filmekben. Valóságos zsánert képez az egyébként egytől egyig szerzői munkák hada, Paolo Sorrentino most Oscarért nevezett artisztikus búsongása is bőségesen merít Fellini és Antonioni (továbbá Pasolini, Ferreri, Scola, sőt Olmi és a Taviani testvérek) vonatkozó munkásságából.
Rég kavart magyar film ekkora botrányt. A rendező szerint vígjátéka segíti a melegek ügyét, számos nézője szerint csak rontja. A Coming Out azonban nem csak az üzeneten csúszik félre.
Az Exek és szeretők James Gandolfini egyik utolsó filmje. Milyen volt a Maffiózók sztárjával dolgozni? Van-e szexizmus Hollywoodban? És mi a legvisszataszítóbb kifejezés, ami csak egy női rendezőt érhet? Ilyenekről beszélgettünk a film rendezőnőjével.
A "vidéki orfeusz" történetét Tolnai Ottó azonos című verseskötete alapján állította színpadra a koreográfus Nagy József. Két délvidéki világpolgár, ha összehajol. A költő a táncosban, a táncos a költőben látja tükröződni önmagát, mégsem baráti, inkább közérdekű gesztusok ezek.
Milyen az, ha erdélyi szülőfalujába tér meg a darab ikonikus "nagyfaszú kovboja"? Szikszai Rémusz előtt alig páran tették fel ezt az izgalmas kérdést. Persze azokat is majdnem egy kezemen meg tudom számolni, akik egyáltalán szembe mertek menni azzal a mára megdőlt elképzeléssel, hogy Pintér Béla-darabot érvényesen csak Pintér Béla tud színre vinni.
Férfiruhában járt, két katolikus királyság egymás elleni háborúskodásában vezérkedett, és parasztlány létére a legfelsőbb földi és égi hatalmakkal tartott fenn kapcsolatot: Jeanne d'Arc éltében és holtában sem volt problémamentes, szabványos szent. A katolikus világegyház számára semmiképp sem, hiszen végül csak az I. világháború után avatták szentté; s a művészek, írók és zeneszerzők garmadája mellett nem mellesleg a francia szélsőjobb is mindmáig különös tiszteletben tartja a felszabadító nemzeti hős emlékezetét. Az orléans-i szűz izgalmas alakját a múlt hét végén két zenés színházi bemutató is elénk állította, ami különös, de korántsem szerencsétlen egybeesés.
Mikor az angol történelem véres színpadára fellépnek ők, I. Erzsébet, a protestáns szűz királynő, Mária, a katolikus skót asszony, kinek feje, mint tudjuk, el szokott gurulni, és végül Medici Katalin francia királyné, mikor mindezeket a szereplőket már teljes pompájukban nézzük a Szkéné kis színpadán, a színészet gyönyöre tölt el, minthogy egyszerűen remek komédiások.
Leonidas Kavakos - régi jó görög-magyar barátunk; számtalanszor ájultunk el művészetétől, magam a legszebb emlékeim közt őrzöm a kiváló zongoristával, Nagy Péterrel adott estjét, így aztán külön öröm volt, hogy az ott elhangzottak egy része (a két Bartók-rapszódia, ugyancsak Nagy Péter közreműködésével) is szerepel az új lemezen.
A manchesteri Akkord két ismert angol producer, Synkro és Indigo hosszú ideig meglehetősen nagy titokban tartott közös projektje. Mindketten nyitott gondolkodásúak, és hasonló világból jönnek - ismerősen mozognak a drum & bass, a jungle, a breakbeat, a dubstep, az ambient és még ki tudja, minek a dimenziójában -, így nem meglepő, hogy amikor együtt dolgoznak a stúdióban, akkor nehezen beskatulyázható zenéket írnak.
"Sosem fogok szimfóniát írni! El sem tudod képzelni, milyen érzés az, amikor az ember mögött egy Beethoven menetel." Johannes Brahms fogadkozott-panaszkodott e szavakkal egy barátjának, a beethoveni nagyság nyomasztó hatásiszonyáról vallva.
A régi vágású amerikai punk-rock rajongóinak bizonyára remek hír, hogy majdnem harmincévnyi, pár röpke összeállással tarkított szünet után idén megint van Black Flag, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt két felállás zenél minden idők második legismertebb punklogója előtt a termékeny rivalizálás jegyében.
A nehezen komolyan vehető, bár legalább nem klisés nevű Apey And The Pea-hez annak idején óvatosan közelítettem, hiszen korábban a trió mindhárom tagja egy Pantera-feldolgozásokat játszó zenekarban zenélt (miközben a ritmusszekció egy ideig a Superbuttban is aktív volt, Áron András énekes-gitáros pedig jelenleg is a nem túl eleven Neck Sprain frontembere).
Anna Calvi tipikus későn érő tehetség - ennek azonban megvan az az előnye is, hogy rögvest dalszerzői, előadói és hangszeres zenészi tudásának birtokában, úgyszólván teljes fegyverzetben léphetett a nagyközönség elé.
Egyszer, egy rövid és dicsőséges filológiai pillanatra megleptem Bodor Ádámot azzal, hogy ismerem a ler szót. Persze gyorsan kiderült, hogy a börtönszlengben a ler egészen mást jelent, mint surcban járó dédnagyanyám háztáji szókincsében, de attól még evidensen identifikációs szerepe van: aki tudja, mi a ler, tudja, mi a börtön. Illetve: aki tudja, mi a ler, az nem Magyarországon született.
Az 1960-as években a női homoszexualitásról szinte kizárólag orvosi könyvekben lehetett olvasni, "nemi eltévelyedésnek", máskor betegségnek mondták, viszont, ellentétben a férfi homoszexualitással, sohasem számított bűncselekménynek. A témáról nemhogy nem illett beszélni, úgy tűnt, mintha egyáltalán nem is létezett volna. Az alább felidézett bűncselekmény idején, 1963-ban a bűnügyi tudósítások elhallgatták, hogy az elkövetők leszbikusok voltak.
Máig a legnépszerűbb patikaszer. Hosszú ideig azt sem tudták, hogyan működik, de szedték rendületlenül.
A leggyakrabban a bébiszitter vagy a színes műanyag labdatengeres játszóház várja a gyereket, miközben anyu és apu művelődik. De ezúttal a kisebbek is velük egyenrangú programon vehetnek részt: amíg a felnőttek Beleznay Éva volt budapesti főépítésszel indulnak sorra venni a hatodik és a hetedik kerület elszabott és remekbe szabott jelenségeit, addig a gyerekeket Szolga Zsófia, A pesti zsidónegyed gyerekeknek című könyv (lásd: Ifjú marslakóknak, Magyar Narancs, 2013. szeptember 5.) szerzője kalauzolja végig a csalóka nevű területen.
Kevés tejszínnel, krémlevesként (pirított török mogyoróval és gombával a tetején). Magyarosan, rakottan, mint a burgonya (tojással, kolbásszal, tejföllel). Nyersen, lereszelve, mézes-mustáros vinaigrette-tel, almával és pirított dióval. Tócsniként, chipsként, rizottónak. A csicsóka külföldön az egyik legelegánsabb, legmenőbb téli szezonális zöldségnek számít.
Robin Williams minden élet- és filmhelyzetben stand-upos marad. Szájmenéses, excentrikus szent idióta, aki gyorstüzelő egysorosaival és rajzfilmhangon előadott utánzásaival röhögteti környezetét - esetünkben egy reklámügynökség személyzetét.
A tévéjáték kockázatos holmi, mifelénk nem is nagyon készült az elmúlt években említésre méltó darab - ám a Médiatanács tán az év első felében hat filmtervet támogatásra érdemesnek tartott, köztük Miklauzic Bence filmjét is.