mi a kotta?

Janicsár-nyitány

  • mi a kotta
  • 2014. január 5.

Zene

"Sosem fogok szimfóniát írni! El sem tudod képzelni, milyen érzés az, amikor az ember mögött egy Beethoven menetel." Johannes Brahms fogadkozott-panaszkodott e szavakkal egy barátjának, a beethoveni nagyság nyomasztó hatásiszonyáról vallva.

A fogadalom végül persze megtöretett, ám hogy mily nehezen és lassan, azt jól mutatja az I. szimfónia keletkezéstörténete, mely mű Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok szerdai koncertjét zárja majd (Nemzeti Hangversenyterem, december 11., fél nyolc). Brahms ugyanis legelső szimfóniatervét még 1854-ben vázolta fel, ám ezt követően nyolc év telt el, s a művésztárs, plátói szerelem és barátnő, Clara Schumann csak ekkor, 1862 nyarán számolhatott be egy levelében az örvendetes haladásról: "Képzelje, milyen meglepetés, Johannes most küldte el nekem nemrégiben elkészült szimfóniájának nyitótételét [...] Az egész tétel érdekesen szövődik, olyan lendületes, mint egy áradat. Minden részletében élvezhető anélkül, hogy az alkotás folyamatának fázisaira emlékeztetne." Azután újabb szünet következett, méghozzá több mint egy évtizednyi, amíg azután 1876-ban Clara újfent az elégedettségének adhatott hangot: "A negyedik tétel valóban a legnagyobb, amit eddig a hangszeres zene területén alkotott, lényegileg az első tétel méltó párjának érzem." A hosszan vajúdott szimfónia mellett a Perényi Miklóst és Baráti Kristófot is felléptető Brahms-koncert programján ott szerepel majd az egyik fenti levélcímzett, a hegedűs Joachim József megbékítésére szánt a-moll kettősverseny, valamint a népszerű Akadémiai ünnepi nyitány is. Ez utóbbi koncertszámot, amely a boroszlói egyetem díszdoktorává avatott Brahms kedélyes válaszgesztusa volt, a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenyein is ott leljük majd a hangulatteremtő első szám szerepében (Zeneakadémia, december 6., hét óra; Olasz Kultúrintézet, december 7., tizenegy óra). A Brahms által sokáig janicsár-nyitányként emlegetett, diákos humorú kompozíció nyomában azután újra a nemrég lapunknak nyilatkozó Baráti Kristóf futtatja majd a vonókon nyirettyűjét, méghozzá változatlanul Brahmsot, a D-dúr hegedűversenyt játszva, s a program a II. szimfóniával zárul majd, mely mű már 1877-ben az első nyomába lépett, hála a felszabadult mester látványosan meglódult munkatempójának.

A héten egyébiránt az oly nyomasztó árnyú Beethoven D-dúr hegedűversenye is elénk kerül majd az elkövetkező napok sztárvendége, Isabelle Faust (képünkön) szólójával (Zeneakadémia, december 7., fél nyolc). A Concerto Budapest szombati koncertjén fellépő hegedűművésznő produkcióját - Keller András műsorszerkesztői merészségére rávallva - az Új üzenetek, azaz Kurtág György 2002-es remekműve követi majd, valamint Sosztakovics 12. szimfóniája, amely programszerűen az 1917-es év forradalmas napjait jelenetezi. S ha már a Zeneakadémia táján járunk, hát végezzük az immár Solti György nevét viselő kisteremmel, ahol is a Varázsfuvola december 6-ára hirdetett bemutatója 14-ére csúszik. (A jegyeket becserélik vagy visszaváltják.) A részletekről legközelebb.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.