mi a kotta?

Janicsár-nyitány

  • mi a kotta
  • 2014. január 5.

Zene

"Sosem fogok szimfóniát írni! El sem tudod képzelni, milyen érzés az, amikor az ember mögött egy Beethoven menetel." Johannes Brahms fogadkozott-panaszkodott e szavakkal egy barátjának, a beethoveni nagyság nyomasztó hatásiszonyáról vallva.

A fogadalom végül persze megtöretett, ám hogy mily nehezen és lassan, azt jól mutatja az I. szimfónia keletkezéstörténete, mely mű Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok szerdai koncertjét zárja majd (Nemzeti Hangversenyterem, december 11., fél nyolc). Brahms ugyanis legelső szimfóniatervét még 1854-ben vázolta fel, ám ezt követően nyolc év telt el, s a művésztárs, plátói szerelem és barátnő, Clara Schumann csak ekkor, 1862 nyarán számolhatott be egy levelében az örvendetes haladásról: "Képzelje, milyen meglepetés, Johannes most küldte el nekem nemrégiben elkészült szimfóniájának nyitótételét [...] Az egész tétel érdekesen szövődik, olyan lendületes, mint egy áradat. Minden részletében élvezhető anélkül, hogy az alkotás folyamatának fázisaira emlékeztetne." Azután újabb szünet következett, méghozzá több mint egy évtizednyi, amíg azután 1876-ban Clara újfent az elégedettségének adhatott hangot: "A negyedik tétel valóban a legnagyobb, amit eddig a hangszeres zene területén alkotott, lényegileg az első tétel méltó párjának érzem." A hosszan vajúdott szimfónia mellett a Perényi Miklóst és Baráti Kristófot is felléptető Brahms-koncert programján ott szerepel majd az egyik fenti levélcímzett, a hegedűs Joachim József megbékítésére szánt a-moll kettősverseny, valamint a népszerű Akadémiai ünnepi nyitány is. Ez utóbbi koncertszámot, amely a boroszlói egyetem díszdoktorává avatott Brahms kedélyes válaszgesztusa volt, a MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenyein is ott leljük majd a hangulatteremtő első szám szerepében (Zeneakadémia, december 6., hét óra; Olasz Kultúrintézet, december 7., tizenegy óra). A Brahms által sokáig janicsár-nyitányként emlegetett, diákos humorú kompozíció nyomában azután újra a nemrég lapunknak nyilatkozó Baráti Kristóf futtatja majd a vonókon nyirettyűjét, méghozzá változatlanul Brahmsot, a D-dúr hegedűversenyt játszva, s a program a II. szimfóniával zárul majd, mely mű már 1877-ben az első nyomába lépett, hála a felszabadult mester látványosan meglódult munkatempójának.

A héten egyébiránt az oly nyomasztó árnyú Beethoven D-dúr hegedűversenye is elénk kerül majd az elkövetkező napok sztárvendége, Isabelle Faust (képünkön) szólójával (Zeneakadémia, december 7., fél nyolc). A Concerto Budapest szombati koncertjén fellépő hegedűművésznő produkcióját - Keller András műsorszerkesztői merészségére rávallva - az Új üzenetek, azaz Kurtág György 2002-es remekműve követi majd, valamint Sosztakovics 12. szimfóniája, amely programszerűen az 1917-es év forradalmas napjait jelenetezi. S ha már a Zeneakadémia táján járunk, hát végezzük az immár Solti György nevét viselő kisteremmel, ahol is a Varázsfuvola december 6-ára hirdetett bemutatója 14-ére csúszik. (A jegyeket becserélik vagy visszaváltják.) A részletekről legközelebb.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.