lemez

Maurice André: Le meilleur d’une vie

  • - csk -
  • 2020. február 16.

Zene

Minden idők egyik legnagyobb klasszikus trombitása, a dél-francia bányászcsaládban született Maurice André (1933–2012) hangszere nagy újrafelfedezője és emancipátora volt: megmutatta a világnak, hogy ez a nagyon nehéznek tartott és kevéssé mozgékonynak ismert hangszer mennyi mindenre képes – tud valószínűtlenül lágy pianókat játszani, szélesen énekelni, és bármilyen virtuóz mű megszólaltatható rajta. Feltéve, hogy a szólista olyan rendkívüli képességekkel rendelkezik, amilyenek André számára osztályrészül jutottak.

Háromlemezes antológiája „egy élet legjobb felvételeit” kínálja. Amit megismerünk: a művész elképesztő sokoldalúsága, rugalmassága, lehetetlent nem ismerő technikája, hangjának hajlékonysága és színgazdagsága, valószínűtlenül széles dinamikai skálája – és persze műfaji elfogulatlansága, kifejezésmódjának érzéki szépsége, bája, dallamformálásának éneklő karaktere. Maurice André sportot csinált abból, hogy mindent eljátszott: a trombitarepertoár sztenderd művein kívül a népszerű operaáriákat az Éj királynőjétől a Mantuai hercegig, más hangszerek híres számait és zenekari tételeket Bach Airjétől Rimszkij-Korszakov Dongójáig – és filmzenét, musicalt, jazzt, slágert.

A három lemez sajnos valóban mindent meg is akar mutatni: sokat markol, keveset fog. Egy teljes CD-n csak operaáriákat hallunk, egy másikon csak könnyűzenét, s emiatt a harmadik CD-n a többtételes klasszikus trombitaművekből csak részletek szólalnak meg: egy-két tétel a teljes művek helyett. Fordítva jobb lett volna: teljes klasszikus művek, kevesebb átirat és könnyűzene.

Erato, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.