lemez

Jim Noir: A.M Jazz

  • - minek -
  • 2020. február 16.

Zene

Sokan hiszik úgy, hogy a popzene haldoklik, és ilyen művésznévvel a legkomolyabb erőfeszítésekkel sem lehet labdába rúgni az újrakezdésektől és összeomlásoktól hangos szórakoztatózenei világban. Talán így tényleg nem lehet bírni a ravaszabb trükkökre éhes publikummal, de Jim Noir mégis eme nom de guerre alatt alkotja saját, utánozhatatlanul melodikus és olvadóan behízelgő dalait, amelyeket akár a tábortűz körül is előadhatna. Az angol énekes-dalszerző Manchesterben nőtt fel, és ott kapott rá a zenekészítésre, amit az utóbbi másfél évtizedben tökéletesített: ennek csekkolásához ajánlanánk a 2008-ban készült, névazonos albumát. Az A.M Jazz című nagylemeze első blikkre valóban úgy hat, mintha a Crosby, Stills, Nash &

Youngot hallanánk szordínóval, ráadásul tánczenére korlátozottan alkalmas elektronikával dúsítva, a feladatra alkalmatlan előadókkal. De hamar be kell látnunk, hogy ez tévedés: a műfaj egyik legkreatívabb bohóca próbálja darabokra törni a popzene amúgy sem túl stabil eresztékeit. Jim Noir nem az útjába került alkalmi akadályok miatt választott magának új szakmát, viszont gyorsan kedvet kapott a tágan értelmezett popzene metamorfózisának minél élvezetesebb kihasználására. Az egyik legkedvesebb kortárs előadóról beszélünk, ugyanakkor dalait tartós használatra mégsem ajánlanánk, mivel mindez ebben a lustaságot ragályszerűen terjesztő töménységben már veszélyes, nemcsak önmagunkra, de a komplett humán ökoszisztémánkra is.

Dook Recordings, 2019

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.