lemez

Jim Noir: A.M Jazz

  • - minek -
  • 2020. február 16.

Zene

Sokan hiszik úgy, hogy a popzene haldoklik, és ilyen művésznévvel a legkomolyabb erőfeszítésekkel sem lehet labdába rúgni az újrakezdésektől és összeomlásoktól hangos szórakoztatózenei világban. Talán így tényleg nem lehet bírni a ravaszabb trükkökre éhes publikummal, de Jim Noir mégis eme nom de guerre alatt alkotja saját, utánozhatatlanul melodikus és olvadóan behízelgő dalait, amelyeket akár a tábortűz körül is előadhatna. Az angol énekes-dalszerző Manchesterben nőtt fel, és ott kapott rá a zenekészítésre, amit az utóbbi másfél évtizedben tökéletesített: ennek csekkolásához ajánlanánk a 2008-ban készült, névazonos albumát. Az A.M Jazz című nagylemeze első blikkre valóban úgy hat, mintha a Crosby, Stills, Nash &

Youngot hallanánk szordínóval, ráadásul tánczenére korlátozottan alkalmas elektronikával dúsítva, a feladatra alkalmatlan előadókkal. De hamar be kell látnunk, hogy ez tévedés: a műfaj egyik legkreatívabb bohóca próbálja darabokra törni a popzene amúgy sem túl stabil eresztékeit. Jim Noir nem az útjába került alkalmi akadályok miatt választott magának új szakmát, viszont gyorsan kedvet kapott a tágan értelmezett popzene metamorfózisának minél élvezetesebb kihasználására. Az egyik legkedvesebb kortárs előadóról beszélünk, ugyanakkor dalait tartós használatra mégsem ajánlanánk, mivel mindez ebben a lustaságot ragályszerűen terjesztő töménységben már veszélyes, nemcsak önmagunkra, de a komplett humán ökoszisztémánkra is.

Dook Recordings, 2019

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.