lemez

Jim Noir: A.M Jazz

  • - minek -
  • 2020. február 16.

Zene

Sokan hiszik úgy, hogy a popzene haldoklik, és ilyen művésznévvel a legkomolyabb erőfeszítésekkel sem lehet labdába rúgni az újrakezdésektől és összeomlásoktól hangos szórakoztatózenei világban. Talán így tényleg nem lehet bírni a ravaszabb trükkökre éhes publikummal, de Jim Noir mégis eme nom de guerre alatt alkotja saját, utánozhatatlanul melodikus és olvadóan behízelgő dalait, amelyeket akár a tábortűz körül is előadhatna. Az angol énekes-dalszerző Manchesterben nőtt fel, és ott kapott rá a zenekészítésre, amit az utóbbi másfél évtizedben tökéletesített: ennek csekkolásához ajánlanánk a 2008-ban készült, névazonos albumát. Az A.M Jazz című nagylemeze első blikkre valóban úgy hat, mintha a Crosby, Stills, Nash &

Youngot hallanánk szordínóval, ráadásul tánczenére korlátozottan alkalmas elektronikával dúsítva, a feladatra alkalmatlan előadókkal. De hamar be kell látnunk, hogy ez tévedés: a műfaj egyik legkreatívabb bohóca próbálja darabokra törni a popzene amúgy sem túl stabil eresztékeit. Jim Noir nem az útjába került alkalmi akadályok miatt választott magának új szakmát, viszont gyorsan kedvet kapott a tágan értelmezett popzene metamorfózisának minél élvezetesebb kihasználására. Az egyik legkedvesebb kortárs előadóról beszélünk, ugyanakkor dalait tartós használatra mégsem ajánlanánk, mivel mindez ebben a lustaságot ragályszerűen terjesztő töménységben már veszélyes, nemcsak önmagunkra, de a komplett humán ökoszisztémánkra is.

Dook Recordings, 2019

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.