Lemez

Meditáció egy tételben

Brian Eno: Reflection

  • - minek -
  • 2017. február 12.

Zene

Az utóbbi fél évszázad zenetörténetének és popkultúrájának egyik ikonja alig felsorolható és nehezen túlbecsülhetően szerteágazó munkásságán belül megteremtője és névadója volt mindannak, amit a nyomdokain máig is ambientzenének hívunk.

Eno számára az ambient terminus szolgált arra, hogy a befogadót mint­egy beburkoló, audiokulisszaként is szolgáló környezeti zenei kompozícióit megkülönböztesse a fix terjedelemmel és ritmikai kötöttségekkel bíró daraboktól. A Robert Fripp-pel közös No Pussyfooting (1973), de leginkább a Discreet Music (1975) óta kivételes tudatossággal és eltökéltséggel építette fel saját elektronikus zenei hangképeit, ennek volt egyik fontos állomása az 1985-ös Thursday Afternoon, amelyet már csak azért is érdemes külön ki­emelni, mert legfrissebb lemezéhez hasonlóan ezen is egyetlen megszakítatlan, hosszú kompozíció kapott helyet.

A hosszú ideig komponált, szerkesztett Reflection 54 perce Eno számára afféle belső monológ, ürügy a visszatekintésre, a dolgok átgondolására, s persze azzal a reménnyel publikálta, hogy majd a befogadók is valahogy így lesznek vele. Nos, aki kellő figyelmet és időt szentel e folytonosan hullámzó és változó zenedarabnak, az elnyeri jutalmát, hála Eno kivételes kompozíciós tehetségének, aprólékos és reflektív munkájának. Minden egyes dallamtöredéknek, akkordnak megvan itt a maga sorsa: felcsendül, lecseng, s néha váratlanul újra felbukkan, a hol vibrafonszólamot idéző, hol klasszikus szintihangszínekben pompázó hangok egymásba kapaszkodnak, vagy éppen egymással feleselnek. Néha úgy tűnik, hogy Eno mindegyikük sorsát gondosan megtervezte, s szeretettel gondozta, mielőtt útjára bocsátotta volna őket. Ezzel együtt, pontosan a remek szerkesztés miatt, olyan lesz az összhatás, mintha a zene az alapjellemzők betáplálása után önmagát generálná, s egy ravasz algoritmus jól sikerült főpróbáját hallanánk. Érdekes módon az apró, jól elhelyezett gesztusok, a hirtelen felbukkanó rezonáló mélyek, a felzengő, szinte kozmikus harmóniák bizonyos pontokon úgy bontják meg a kompozíció egybefüggő szövetét, hogy határozott izgalmat is csempésznek a nem is mindig oly simogató zenébe. A mű ajánlott felhasználásainak sorába pedig a relaxáció, az emlékezés és a belső monologizálás serkentése mellé nyugodtan felírhatjuk a teljesen öncélú műélvezetet is.

Warp/Neon Music, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

A Balkán Ukrajnája

Miközben Ukrajna EU-csatlakozásáról ádáz viták dúlnak, Brüsszelben eldöntött tényként kezelik Montenegró 2028-as, de legkésőbb 2029-es csatlakozását. Az ország kicsi, és csak 620 ezren lakják, emiatt különösebben nem zavar senkit, és a felvételükkel üzenni is lehet a Balkán többi részére: nektek is sikerülhet, ha tesztek érte. De miért kell, hogy Montenegró mielőbb az EU tagja legyen, és mi köze van ehhez Szerbiának?

„Orbán kora akkor is velünk lesz”

Dolgozott Csurka Istvánnal, és ott volt a Fidesz kampányaiban is. A jobboldali közeg ismerőjeként állítja: látszik ugyan az erózió a kormánypárt környékén, de még egy választási vereség sem biztos, hogy véget vet Orbán állammodelljének.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.