Eno számára az ambient terminus szolgált arra, hogy a befogadót mintegy beburkoló, audiokulisszaként is szolgáló környezeti zenei kompozícióit megkülönböztesse a fix terjedelemmel és ritmikai kötöttségekkel bíró daraboktól. A Robert Fripp-pel közös No Pussyfooting (1973), de leginkább a Discreet Music (1975) óta kivételes tudatossággal és eltökéltséggel építette fel saját elektronikus zenei hangképeit, ennek volt egyik fontos állomása az 1985-ös Thursday Afternoon, amelyet már csak azért is érdemes külön kiemelni, mert legfrissebb lemezéhez hasonlóan ezen is egyetlen megszakítatlan, hosszú kompozíció kapott helyet.
A hosszú ideig komponált, szerkesztett Reflection 54 perce Eno számára afféle belső monológ, ürügy a visszatekintésre, a dolgok átgondolására, s persze azzal a reménnyel publikálta, hogy majd a befogadók is valahogy így lesznek vele. Nos, aki kellő figyelmet és időt szentel e folytonosan hullámzó és változó zenedarabnak, az elnyeri jutalmát, hála Eno kivételes kompozíciós tehetségének, aprólékos és reflektív munkájának. Minden egyes dallamtöredéknek, akkordnak megvan itt a maga sorsa: felcsendül, lecseng, s néha váratlanul újra felbukkan, a hol vibrafonszólamot idéző, hol klasszikus szintihangszínekben pompázó hangok egymásba kapaszkodnak, vagy éppen egymással feleselnek. Néha úgy tűnik, hogy Eno mindegyikük sorsát gondosan megtervezte, s szeretettel gondozta, mielőtt útjára bocsátotta volna őket. Ezzel együtt, pontosan a remek szerkesztés miatt, olyan lesz az összhatás, mintha a zene az alapjellemzők betáplálása után önmagát generálná, s egy ravasz algoritmus jól sikerült főpróbáját hallanánk. Érdekes módon az apró, jól elhelyezett gesztusok, a hirtelen felbukkanó rezonáló mélyek, a felzengő, szinte kozmikus harmóniák bizonyos pontokon úgy bontják meg a kompozíció egybefüggő szövetét, hogy határozott izgalmat is csempésznek a nem is mindig oly simogató zenébe. A mű ajánlott felhasználásainak sorába pedig a relaxáció, az emlékezés és a belső monologizálás serkentése mellé nyugodtan felírhatjuk a teljesen öncélú műélvezetet is.
Warp/Neon Music, 2017
