rés a présen

Ha tényleg sétálóutca lenne a Kazinczy

Latorczai Balázs programszervező

  • rés a présen
  • 2017. február 12.

Zene

rés a présen: Bár már tele van turistákkal, mégis megmaradt fővárosi közösségi helynek a Szimpla. Hogyan hozható össze ez a kettő?

Latorczai Balázs: Amíg hitelesen vagyunk közösségi hely, addig érdekes a turistáknak is, mert azt érzik, hogy tényleg vannak valahol, s nem csak egy nekik szóló mutatvány a Szimpla. Az épület jól és sok mindenre használható. Sokat kísérletezhetünk, vizsgálgatjuk, hogy mi működik és mi nem. Több napközbeni, kora esti programunk van, így a Szimpla nemcsak egy éjszakai mulató, hanem kihasználja az adottságait már déltől, vasárnaponként reggel kilenctől. A kon­certek pedig csak este 10-ig tartanak.

rap: Mi a közösségépítés titka?

LB: Elsősorban teret adunk a kezdeményezéseknek. Egyik büszkeségünk a Háztáji piac, ahol minden vasárnap egy-egy alapítvány vagy egyesület főz ebédet adományért, amely egyenesen nekik folyik be. De van nálunk Bringa piac, Treasures, és havonta befogadunk egy nonprofit rendezvényt. A titok, hogy mi is higgyünk benne. Egy kisebb stábbal dolgozunk, minden területnek megvan a felelőse, de mindenki hozzá is tesz a másikéhoz valamit. Én a zenei részért vagyok felelős, de van koncert a piacon is, és van adományfőzés az utcafesztiválokon. Nagyon sok civil szervezet fordul meg nálunk alkalmilag vagy hosszabb távon. A rendezvényeik felrázzák a környezetünket. Sok társadalmi kezdeményezés kap itt egy kis löketet, például kedvencem, a Living Library, az élő könyvtár is.

rap: Mely programok voltak a legnépszerűbbek az elmúlt évben?

LB: A piac felfutásának örülünk, mert az szinte az egész belvárost össze tudja hozni. Minden évben nagyon készülünk a Lemming programra, ami azokat a klubzenekarokat hozza össze, melyeket szeretnénk segíteni, hogy továbbra is a saját útjukat járják, még akkor is, ha az tök lehetetlen. A Tilos Rádióban is jelen voltunk vele. Gyökeret vert a szombat éjjeli táncház, ami most már önjáró, és sokkal hangulatosabb, mint egy diszkó, vegyesen járnak rá magyarok és külföldiek. Szerveztünk két utcafesztivált, demonstráltuk, hogy milyen lenne, ha tényleg sétálóutca lenne a Kazinczy. Petíciót is indítottunk, aláírásokat gyűjtünk a célért. Mára bedolgozunk kisebb fesztiváloknak is. Nyáron a Babelsound és a Gyüttment Fesztiválra vittünk zenekarokat, technikával segítettük a Tű-Fokán fesztivált, szóval a Szimpla zenei csapatára sokfelé van még igény. Kedvenc rendezvényem az Önismereti diszkó, egy ambient sorozat, ebbe kéne még több energiát tenni.

rap: Lesznek-e változások 2017-ben?

LB: Megnyílt egy új helyiség az emeleten, a Szimpla szalon, egy jól sikerült Pilinszky-esttel avattuk fel, itt különleges programok lesznek. A szeretett Lemming programban van egy látványos változás: nemcsak az áprilisi koncerteket kapják meg a zenekarok (február közepétől lehet jelentkezni), hanem lesz egy saját helyszín is a Művészetek Völgyében, a Lemming udvar. Aztán szeretnénk több klasszikus zenei koncertet. Az nagyon jó ebben a közegben. Február második feléig most csak az állandó programjaink lesznek, mert kibővítjük, felújítjuk a koncerttermet.

rap: Mi hír a berlini Szimpláról?

LB: Február elején megyünk ki a Monyo Projecttel, a tavalyi Lemmig program folyományaként, és terveink szerint az ott igen népszerű SWAG Jam meglátogat minket február végén. A Szimpla Badehausszal, az ottani koncerthellyel a távolság miatt csak keveset tudunk együttműködni, pedig nagyon jó dolgokat csinálnak, és Berlin egyik legjobb körzetében van.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.