rés a présen

Ha tényleg sétálóutca lenne a Kazinczy

Latorczai Balázs programszervező

  • rés a présen
  • 2017. február 12.

Zene

rés a présen: Bár már tele van turistákkal, mégis megmaradt fővárosi közösségi helynek a Szimpla. Hogyan hozható össze ez a kettő?

Latorczai Balázs: Amíg hitelesen vagyunk közösségi hely, addig érdekes a turistáknak is, mert azt érzik, hogy tényleg vannak valahol, s nem csak egy nekik szóló mutatvány a Szimpla. Az épület jól és sok mindenre használható. Sokat kísérletezhetünk, vizsgálgatjuk, hogy mi működik és mi nem. Több napközbeni, kora esti programunk van, így a Szimpla nemcsak egy éjszakai mulató, hanem kihasználja az adottságait már déltől, vasárnaponként reggel kilenctől. A kon­certek pedig csak este 10-ig tartanak.

rap: Mi a közösségépítés titka?

LB: Elsősorban teret adunk a kezdeményezéseknek. Egyik büszkeségünk a Háztáji piac, ahol minden vasárnap egy-egy alapítvány vagy egyesület főz ebédet adományért, amely egyenesen nekik folyik be. De van nálunk Bringa piac, Treasures, és havonta befogadunk egy nonprofit rendezvényt. A titok, hogy mi is higgyünk benne. Egy kisebb stábbal dolgozunk, minden területnek megvan a felelőse, de mindenki hozzá is tesz a másikéhoz valamit. Én a zenei részért vagyok felelős, de van koncert a piacon is, és van adományfőzés az utcafesztiválokon. Nagyon sok civil szervezet fordul meg nálunk alkalmilag vagy hosszabb távon. A rendezvényeik felrázzák a környezetünket. Sok társadalmi kezdeményezés kap itt egy kis löketet, például kedvencem, a Living Library, az élő könyvtár is.

rap: Mely programok voltak a legnépszerűbbek az elmúlt évben?

LB: A piac felfutásának örülünk, mert az szinte az egész belvárost össze tudja hozni. Minden évben nagyon készülünk a Lemming programra, ami azokat a klubzenekarokat hozza össze, melyeket szeretnénk segíteni, hogy továbbra is a saját útjukat járják, még akkor is, ha az tök lehetetlen. A Tilos Rádióban is jelen voltunk vele. Gyökeret vert a szombat éjjeli táncház, ami most már önjáró, és sokkal hangulatosabb, mint egy diszkó, vegyesen járnak rá magyarok és külföldiek. Szerveztünk két utcafesztivált, demonstráltuk, hogy milyen lenne, ha tényleg sétálóutca lenne a Kazinczy. Petíciót is indítottunk, aláírásokat gyűjtünk a célért. Mára bedolgozunk kisebb fesztiváloknak is. Nyáron a Babelsound és a Gyüttment Fesztiválra vittünk zenekarokat, technikával segítettük a Tű-Fokán fesztivált, szóval a Szimpla zenei csapatára sokfelé van még igény. Kedvenc rendezvényem az Önismereti diszkó, egy ambient sorozat, ebbe kéne még több energiát tenni.

rap: Lesznek-e változások 2017-ben?

LB: Megnyílt egy új helyiség az emeleten, a Szimpla szalon, egy jól sikerült Pilinszky-esttel avattuk fel, itt különleges programok lesznek. A szeretett Lemming programban van egy látványos változás: nemcsak az áprilisi koncerteket kapják meg a zenekarok (február közepétől lehet jelentkezni), hanem lesz egy saját helyszín is a Művészetek Völgyében, a Lemming udvar. Aztán szeretnénk több klasszikus zenei koncertet. Az nagyon jó ebben a közegben. Február második feléig most csak az állandó programjaink lesznek, mert kibővítjük, felújítjuk a koncerttermet.

rap: Mi hír a berlini Szimpláról?

LB: Február elején megyünk ki a Monyo Projecttel, a tavalyi Lemmig program folyományaként, és terveink szerint az ott igen népszerű SWAG Jam meglátogat minket február végén. A Szimpla Badehausszal, az ottani koncerthellyel a távolság miatt csak keveset tudunk együttműködni, pedig nagyon jó dolgokat csinálnak, és Berlin egyik legjobb körzetében van.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.