mi a kotta?

Szellemidézés

  • mi a kotta
  • 2014. február 16.

Zene

A színész Egressy Gábor fia, Ákos örökítette meg ekképpen Petőfi asztaltáncoltató szellemének eredeti válaszait az 1850-es évekből, amikor hazánkon először söpört végig a spiritisztaszeánszok divatja.

"Birtokomban vannak atyám némely följegyzései a Petőfi szellemével folytatott tárgyalásról. Íme, néhány részlet, melyeket, mint szemtanú, hitem s meggyőződésem szerint, mindmáig kegyelettel megőriztem. [...]

Atyám: Él-e még magyar valahol a földön, kívülünk?

Petőfi: A cserkeszeken kívül, nincs más fajtánk.

Atyám: Attila természetes halállal halt meg?

Petőfi: Nem természetes volt halála.

Atyám: Hol halt meg Álmos vezér?

Petőfi: A Dnieperen túl. [...]

Atyám: Mit üzensz Arany Jánosnak?

Petőfi: Azt, hogy semmi baj; csak ő legyen jó professzor, érted? Ember-ember, hová lettél, hogy Kőrösre el nem mentél?

Atyám: Hiszi-e Arany azt az üzenetet, amit hozzá küldöttünk?

Petőfi: Elhiszi azt Arany nemsokára. [...]

Atyám: Bánod-e, hogy oly korán meghaltál?

Petőfi: Bánom."

A divat tetőpontján még Arany János otthonában is tartottak szeánszot, igaz, a megidézett szellem csupán krikszkrakszokat jegyzett a papírra: "meglehet, nem tud írni az istenadta" - ironizált a "scepticus" költő. Másféle spiritiszták lesznek a szereplői, sőt a címszereplői annak az új magyar operának, amelynek ősbemutatóját vasárnap tartják az operaházban: az orosz nevű alakokat és a commedia dell'arte figuráit felvonultató Spiritisti zeneszerzője Selmeczi György, rendezője pedig Novák Eszter (január 19., hét óra).

Az elkövetkező napok másik, tán még jelentősebb kortársopera-bemutatója a kísértettől a démon képzete felé terel minket, hiszen a 70. születésnapját pár hete megünneplő Eötvös Péter operájának címszereplője Lilith, az Édenkert másik asszonya. A tavaly októberben, Bécsben bemutatott Paradise reloaded (Lilith) a Neue Oper Wien félig szcenírozott előadásában most Pestre érkezik, s a produkció közreműködő zenekara Vajda Gergely együttese, az MR Szimfonikusok (Nemzeti Hangversenyterem, január 23., hét óra).

A bécsi előadás szereplői mellett még egy rendkívüli vendége lesz ezekben a napokban a fővárosi koncertéletnek: a nagy orosz zongoraművész, Jevgenyij Koroljov. Ajándékszerű hosszabb pesti tartózkodásának első napjaiban a Concerto Budapest együttesével ad majd közös hangversenyeket a muzsikus, akinek Bach-lemezéből, A fúga művészete csodálatos felvételéből Ligeti György annak idején háromszáz darabot vásárolt meg, s rendesen ebből adott egy-egy példányt ajándékba kedves embereinek. Bach-mű a Keller András által vezényelendő koncertek programján is szerepel majd, méghozzá az 1054-es sorszámú d-moll billentyűs versenymű, amely egy mára elveszett hegedűverseny nyomán keletkezett. A koncerteken, amelyekből a nagy érdeklődésre való tekintettel nem is kettőt, hanem mindjárt hármat rendeznek majd a hét végén, a Baché mellett egy Mozart-zongoraversenyt is el fog játszani Koroljov, hogy a második részben még Beethoven Nagy fúgáját és IV. szimfóniáját is magához vehesse majd a torkig kényeztetett közönség (Zeneakadémia, január 18. és 19., fél nyolc, valamint január 19., három óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.