HANGADÓ - Rés a présen

"Nem elefántcsonttorony"

Kovács Szilárd orgonaművész

  • rés a présen
  • 2014. június 15.

Zene

rés a présen: Miért éppen az orgona? - kérdezzük az Országos OrgonaPont Fesztivál főszervezőjét.

Kovács Szilárd: A köztudatban a hangszer erősen összekapcsolódott az egyházzal, a szakralitással. Ennek természetesen van alapja. Az orgona dinamikatartománya és hangterjedelme a legnagyobb az összes hangszer között, kihasználja az emberi hallástartomány egészét, s a hangja is valami emberfelettit jelképez. Ám a 20. században az orgona fokozatosan kilépett a templom falai közül, majd egyre több koncertteremben vált domináns tényezővé. A hangszernek ezt a kettős arculatát szeretnénk bemutatni, tudatosítani a közönséggel. Az orgona nem valamiféle elefántcsonttorony, hanem a művészi tartalom elérhető közvetítésének eszköze. Egyébként hazánk világviszonylatban is kincsestára az orgonáknak, még akkor is, ha eredeti régi hangszerből a mai Magyarország területén nem található sok, viszont jelentős orgonák épültek a közelmúltban és épülnek folyamatosan napjainkban is. A pécsi dóm orgonája példa arra, hogy a hagyománytisztelet ötvözhető az újító szellemmel, és ami ebből a koncepcióból ott létrejött, az a legmagasabb művészi érték. Természetesen ezenkívül is sok kiváló orgona található hazánkban, az egész OrgonaPont sorozatot ezekre az instrumentumokra fűztük fel.

rap: Hogyan alakul a fesztivál programja?

KSZ: Idén Balatonboglár, Balatonlelle, Békéscsaba, Debrecen, Győr, Pécs és Szolnok templomai adnak otthont a Filharmónia által szervezett koncertsorozatnak, júniustól augusztusig folyamatos orgonazenét biztosítva az országnak. Maga a fesztivál e sorozat nyitánya, a felvezető eseményektől eltekintve egyetlen napra, június 1-jére koncentrálódik. A koncertek egy részét a Bartók rádió egyenesben közvetíti, illetve a Filharmónia konferenciát is szervez, és egy izgalmas kiállítást a Westendben, ahol az arra járók egy igazi zenetörténeti ritkaságot is megcsodálhatnak. Terveink szerint május utolsó hetében az ország zenei élete javarészt az orgonáról fog szólni, az eseménysorozat megkoronázása a június 1-jei OrgonaNap lesz. Az ország különböző templomaiban párhuzamosan összpontosul majd a figyelem a hangszerre és a magyar előadókra: liturgikus keretek között, koncerteken, különböző orgonával kapcsolatos előadásokon és kiállításokon. A változatos programról a www.orgonapont.hu oldalon olvashatnak.

rap: A zárókoncert színhelye a pécsi bazilika lesz, ahol ön tölti be a zeneigazgatói posztot. Itt nemcsak szervezőként és orgonistaként, de zeneszerzőként is szerephez jut majd.

KSZ: Nem tartom magam zeneszerzőnek, csupán azt az ősi - és szerintem ideális - állapotot próbálom megélni előadó-művészi pályám során, amikor még a zene kitalálója és megszólaltatója ugyanaz a személy volt. Úgy hiszem, a kreatív folyamatok felszabadítása minden zenei területre pozitívan hat. Házigazdaként egy saját kompozícióval tisztelgek a hangszerek királynője előtt. A Változatok egy magyar népénekre, melyet 2005-ben komponáltam, több szálon kapcsolódik a helyszínhez és az eseményhez. Először is a témája egyházi ének: Mária hálaéneke. Az alcímből - Hommage a Marcel Dupré - kiderül, hogy a műnek francia vonatkozása is van, ez pedig rímel arra, hogy Angster József, a pécsi bazilika orgonájának építője a francia orgonakultúra nagy tisztelője és ismerője volt: több évig tanulta az orgonaépítő mesterséget Aristide Cavallié-Coll műhelyében. A zárókoncert főszereplője az olasz Francesco Finotti lesz, az ő programja szintén egyfajta főhajtás a magyar orgonakultúra és orgonazene előtt, ezért záró műsorszámként eljátssza Liszt Ferenc B-A-C-H Fantáziáját is.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.