Építészet: Térnyelés (Az Industrialexport irodaház)
Kevés építésznek nyílik módja arra, hogy korábbi műve helyére másikat tervezzen. Csomay Zsófia irodaházával, a Francia Intézettel vis-á-vis ez történt, illetve mégsem teljesen.
Zene
Búcsú és megérkezés
Különös műsort állított össze Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusok élén.
Lemez: Hallelúja (The Klezmatics with Joshua Nelson & Kathryn Farmer: Brother Moses Smote The Water)
Az elmúlt tizenöt évben (szerencsére) elegendő Klezmatics-koncertet és -lemezt hallottam ahhoz, hogy újra és újra leírhassam: a világ legjobb klezmerzenekarának tartom. Rogyásig. Tudom persze, az ilyen elragadtatott kifakadásokban éppen annyi elfogultság rejlik, hogy ne lehessen őket komolyan venni; de ha egyszer a Klezmatics tényleg a világ legjobb klezmerzenekara, akkor fölösleges ezzel maszatolni. Egyébként meg, mintha egyre több forrásból lehetne ugyanezt olvasni... - én legutóbb a manhattani Zsidó Örökség Múzeuma producerétől, aki (ötletgazdaként) a Brother Moses... fülszövegét írta.
Lemez: Vagy mégse...? (The Lost Chords)
Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.
Nyolc kis kritika
film
Közelebb Ha egy filmes adaptáció forgatókönyvét az alapmû szerzõje követi el, az vagy baj, vagy szerencse, attól függ, honnan nézzük (momentán lenne egy ötletem, de hallgatok, mint a sír), mindenesetre nem árt a nevezett körülményre tekintettel lenni. Mike Nichols, a nagy múltú hollywoodi kismester és Patrick Marber színmûíró ezúttal kétségkívül így járt el, aminek meg is lett az eredménye.
Lemez: Vagy mégse...? (The Lost Chords)
Ez az új Carla Bley-kvartett neve, s egyben ezzel a címmel jelent meg a legutóbbi albuma. Pedig a hölgy már elég régen kergeti az elveszettnek hitt akkordokat. Mint zongorista, orgonista, zenekarvezető s elsősorban mint komponista, hangszerelő.
Nyolc kis kritika
film
Közelebb Ha egy filmes adaptáció forgatókönyvét az alapmû szerzõje követi el, az vagy baj, vagy szerencse, attól függ, honnan nézzük (momentán lenne egy ötletem, de hallgatok, mint a sír), mindenesetre nem árt a nevezett körülményre tekintettel lenni. Mike Nichols, a nagy múltú hollywoodi kismester és Patrick Marber színmûíró ezúttal kétségkívül így járt el, aminek meg is lett az eredménye.
Kiállítás: Fölvezetés a semmihez (Eszmélet - József Attila-emlékkiállítás)
Jól elsötétített szoba. Baloldalt, a fal mentén öt folyadékkristályos képernyõ egymás mellett, mindegyik legalább 60x120 cm-es. Közvetlenül az ajtók mellett méteres állványon hat rézsútos asztalka, mindegyiken tíz József Attila-verscím, mellettük egy-egy színész neve. Az állványra akasztott fülhallgatóból szavalatzörej hallatszik folyamatosan. Az öt képernyõ mindegyikén egy-egy tíz-tizenöt perces film pereg, ugyancsak egyidejûleg.
Könyv: Jótettek raktáron (László Noémi: Százegy)
Összeadott bánatok, alacsony rezgésszám, bõkezû adagolás, mimóza-elégiák: László Noémi negyedik kötete nem módosítja, legfeljebb árnyalja azt a rokonszenvet, amely eddigi teljesítményének kijárt. Mit ismertünk fel eddig? Melankolikus, még nem tragikussá érett alkatát, reflexív szemléletének meggyõzõ erejét, inkább filhallásra, mintsem tudatos formakezelésre alapozott kézmûvességi erényeit, klasszikus versízlését és nyugodt, nem ég-vívó igyekezetét. (Éppen ez az igyekezet tette õt alkalmassá arra, hogy nagyotmondás helyett jó verset írjon.) Harmadik, karcsú kötete, az Esés után (2000) számos kis remekkel gyarapította verses emlékezetünket.
Színház: A hiány ereje (Csehov: Cseresznyéskert)
Nézni- és látnivaló bõven van. És hallgatni is van mit: Morcsányi Géza új fordítása (amúgy a negyedik a "nagy" Csehov-drámák közül) ezt a darabot is belesimítja a mai - méghozzá a választékos, kifejezõ és pontos - beszédbe. A Tóth Árpád-fordítás kopottas, körülményes mondatai eltûntek: "Milyen nagyszerû asszony volt, milyen nyájas, milyen egyszerû!" helyett ma szikáran ennyi áll: "Rendes nõ. Könnyed, normális nõ." Ez a nyelvi stíl színpadon bármire jó.
Könyv: Éha összehajol (Kánon és ellenpont)
Van két ember, barátok. Egyikük Argentínába kivándorolt orosz zsidók leszármazottja, gyermek- és ifjúkorát Izraelben töltötte. Elõször világhírû zongorista, majd nem kevésbé híres karmester válik belõle. Munkája ma többnyire Berlinhez és Chicagóhoz köti. Másikuk egy keresztény palesztin családba született, Jeruzsálemben (Jeruzsálem "egy költõi képzet" - ahogy Barenboim fogalmaz). Gyermekkorát Kairóban töltötte.
Koncert: Múzeumi alkalmazott (Alfred Brendel zongoraestje)
"Pályám korántsem tipikus. Nem voltam csodagyerek. Tudomásom szerint nem vagyok zsidó. Nem vagyok kelet-európai. Szüleim nem voltak muzsikusok. És mégis sikerem van" - mondja magáról az 1931-ben született, jelenleg Londonban élõ mûvész, aki tavaly elnyerte a Siemens-díjat, azaz a zenei Nobelt. Hamisítatlan Brendel - önirónia kesernyés félmosollyal. Aki ilyen elfogulatlanul nézi magát, semmiképpen sem zenei sámán, és a régi mestereket egyfajta családias kollegialitással szemléli.
Elõttem van: Észak
A múlt még tart, a jövõ el se kezdõdött - most éppen ez van (többek között), tessenek alaposan kinyitni kis fülüket.
Lemez: Határsértõk (Meshuggah: I; Cult of Luna: Salvation)
Határsértés: amennyire divatos ma ez a kifejezés, annál nehezebb meghatározni, hogy voltaképpen mit is értünk alatta: mikor beszélhetünk egy hagyomány követésérõl, és mikor a megváltoztatásáról, esetleg eltérõ hagyományok ötvözésérõl, vagy éppen újak megalkotásáról. Az újabb zenei áramlatok esetében sincs ez másképp, sõt úgy tûnik, minden egyes innovatív zenekar saját mércét állíthat fel a határok átlépéséhez.