Ráadásul a folyamat korántsem állt le. Néhány napja a magyar sajtóban is felbukkant az a hír, hogy az Elefántcsontparti Kávé és Kakaó Tanács (CCC) 1,3 millió tonnáról 1,2 millió tonnára csökkentette a 2025/26-os fő termési szezon (október-március) exportszerződéseinek mennyiségét a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt, amelyek csak betetőzik a kakaófákat korábban sújtó betegségek és az extrém szárazság hatását. Azért nem kell aggódni, a CCC 950 000 tonna kakaót már értékesített is a 2025/26-os szezonra, és csak 250 000 tonna maradt eladásra szeptember végéig (aminek a hírek szerint a minőségével is akadnak gondok). A CCC értékesítési modellje szerint az előrejelzett termés 70-80 százalékát előre kell értékesíteni, hogy meghatározhassák azt az átlagárat, amelyet a következő szezonra garantált termelői ár megállapításához használnak.
A fejlemények tükrében indokoltnak látszik az aggodalom:
a csokoládé és a kakaó ára a közeljövőben tovább fog emelkedni.
Mivel a csokoládé árának emelkedése mögött elsősorban a kakaó, másodsorban a cukor világpiaci árának növekedése áll – ezen faktorok közül nekünk mindenekelőtt előbbit, azaz a kakaót kell megvizsgálni. Nyilván igaz, hogy a csokoládé árazásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a bér- és technológiai költségek emelkedését, a növekvő energiaárakat, no meg a módosuló fogyasztói igények jelentette költségnövekedést. Mit lehet tenni, ha egyre többen szeretnének mondjuk vegán (azaz állati tejtől, zsiradéktól, laktóztól mentes) csokit enni, aminek nyersanyagát lehetőség szerint nem gyermekmunkával termelték meg, a termelőket korrektül kifizették (innen a fair trade csokik iránti kereslet megugrása)?
A kakaó, mint sokan tudják, a kakaófa terméséből készül különböző rafinált, évszázadok alatt kialakult technológiai fogások révén.
A kakaóbabot először fermentálják, amelynek során létrejönnek az ismerős aromák, majd a babokat szárítják, pörkölik (ekkor újabb komponensek keletkeznek) végül megőrölik. Mivel eközben a kakaóbab zsiradéktartalma (a számos célra alkalmas kakaóvaj) megolvad, így egy 100 százalékos kakaótartalmú massza keletkezik. Ebből a kakaómasszából szeretnék kinyerni a kakaó szárazanyagban, aromakomponensekben, alkaloidokban (teobromin, teofillin, koffein) más fitokémiai anyagokban gazdagabb részét, nevezett kakaóport a kakaóvaj egy részének kivonásával, kipréselésével. A hidraulikus sajtolás nyomán kapott száraz présmaradék most már gond nélkül porrá őrölhető és akár zacskózható is. Azután később, a csokigyártás során megfelelő arányokban újra szokták keverni a komponenseket – ehhez persze cukor, a tejcsokiknál pedig (nevéből következően) még némi tej társul. Kakaóporból amúgy van natúr, enyhén savas kémhatású, haloványabb színű, főzéshez használt verzió és lúggal kezelt (alkalizált), sötétebb árnyalkatú, vízben némileg jobban oldódó változat (habár a jobb keveredéshez nem árt némi emulgeálószer, erre jó pl. a tejpor).
Itt jeleznénk, hogy a reggeli kakaóital (vagy italpor) fedőnevű termékek kakaót sokszor már csak töredék arányban tartalmaznak, ahogy a tejcsokiban sem teng túl a kakaó arány (csokoládé connoisseurök szerint ez nem is csoki, ennél már csak a fehér csoki inferiorabb jelenség).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
