The Birthday Party
A Birthday Party három esztendeje ellentmondásokkal teli: egyrészt foglalt házakban nyomorogtak, s a panelekben méricskélő angol sajtó sem tudott mit kezdeni velük: kilógtak a felkapott irányzatokból. (Ilyet még nem hallottak arra: istentelen alámerülés, pokoli égés, elfajzott szerelmek, fekete mágia - olyan drasztikus tálalásban, ami ráadásul beláthatatlan reakciókat keltett: a Birthday Party útját Európa-szerte elszabadult indulatok botránysorozata kísérte.) Mindez azonban szinte lényegtelen ahhoz képest, ami az asztalra került: a Birthday Party két nagylemeze (Prayers On Fire és Junkyard) és három EP-je (The Bad Seed, The Birthday Party és Mutiny!) múlhatatlanul hátborzongató-felkavaró fejezete Cave életművének, s egyáltalán mindannak, ami a rockzene krízis-osztályáról valaha is kikerült. 1982-ben Nyugat-Berlinbe költöztek, ahol a Die Haut, az Einstürzende Neubauten és Lydia Luch környezetében jóval otthonosabban működhettek, mint Londonban, de '83-ra megromlott a viszony a bandában: előbb Calvert szállt ki, majd Cave és Howard nézeteltérései miatt felbomlott a zenekar.
The Bad Seeds
A Birthday Party megszűnése után Cave lemezt készített a Die Hauttal (Burnin' the Ice), egyfelvonásos jeleneteket írt Lydia Lunchcsal (The Theatre of Revenge), majd Lydia, Marc Almond és Jim Thirlwell társaságában rövid amerikai turnéra indult (The Immaculate Consumptive). Tracy Pew és Phill Calvert visszatért Ausztráliába, Rowland S. Howard és Mick Harvey pedig beszállt az ugyancsak ausztrál Simon Bonney Berlinben tanyázó zenekarába, a Crime and the City Solutionbe. Harvey ugyanakkor Cave-től sem tágított, amikor '83 végére körvonalazódni kezdett a Bad Seeds.
Hogy a név hátterében egy azonos című horrorfilm, avagy a Zsoltárok könyvének 58/3. passzusa áll-e, az számomra kérdéses - bár Cave paradoxonos gondolkodásmódját tekintve az "is-is" lehet a nyerő. Mindenesetre, ha már itt tartunk: a Birthday Party nevet kedvenc regénye, a Bűn és bűnhődés nyomán választotta.
A Bad Seeds kezdeti világa nem volt kevésbé sötét, mint a Birthday Partyé, ugyanakkor narratív jellege erősen tükrözte Cave bluesos ihletettségét. A felállás gyakran módosult: míg Harvey és az Einstürzende Neubauten-gitáros Blixa Bargeld kezdettől jelen volt, az első három nagylemezen (From Her To Eternity, The Fistborn Is Dead, Kicking Against The Pricks) Barry Adamson basszusozott, s előbb Harvey, aztán (a Die Hautból) Thomas Wydler dobolt.
A Bad Seeds berlini éveihez kötődött a Your Funeral My Trial és a Tender Prey című album is, de ez az az időszak, amely bővelkedett filmszerepekben (John Hillcoat: Ghosts Of The Civil Dead, Peter Sempel: Dandy, Wim Wenders: Az ég Berlin felett), s amelynek a végén megjelent Cave nagyszabású regénye, az És meglátá a szamár az Úrnak angyalát. (Aminél akkortájt csak az kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor Londonban letartóztatták egy nagyobb adag heroinnal.)
1989-ben Cave (a brazíliai) S-o Paulóba költözött, ott írta a The Good Son album dalait, és ott szeretett bele a divattervező Viviane Carneiróba. (Cave addig - 1977 óta - Anita Lane-nel élt.) Ripsz-ropsz összeházasodtak, majd 1991-ben megszületett a fiuk, Luke.
Cave '93-ig húzta Brazíliában, aztán visszatért Európába - Londonban telepedtek le. De miután megjelent a '94-es Let Love In album, megromlott a házasságuk - Viviane hazautazott, elváltak.
1996-ra összejött Cave régi álma: tucatnyi véres-gyilkos ballada. Sőt. A Murder Ballads album az egyetlen számottevő kereskedelmi durranása lett, jelentős mértékben a Kylie Minogue-gal közös Where The Wild Roses Grow-nak köszönhetően. De a PJ Harvey-féle Henry Lee-duett is komoly hozadékkal bírt: egy új, viharos románccal.
A csöndes-szomorkás szerelmes dalokat tartalmazó The Boatman's Callt - s egy újabb elvonókúrát - négy év múltán egy másik zongora-központú, visszafogott album követte. A No More Shall We Part történetétől alighanem elválaszthatatlan, hogy Cave közben feleségül vette Susie Brick színésznőt, aki 2000-ben ikrekkel (Arthur és Earl) kedveskedett neki.
A 2003-as Nocturama albumon végre újra "tombolhatott" a zenekar, olykor egyenesen a Birthday Partyt idézve. (Birthday Party-hívek, amúgy is, figyelem: 2003-ban DVD-n is kijött a Pleasure Heads Must Burn című 1983-as koncertvideó! Akinek nincs félnivalója, ne hagyja ki!) Blixa ennek dacára vette a kalapját, a tavalyi két-lemezes Abattoir Blues/The Lyre of Orpheus már nélküle készült. Vagyis a Bad Seeds most így néz ki: Nick Cave - ének, zongora, Martyn P. Casey - basszusgitár, Warren Ellis - hegedű, Mick Harvey - gitár, Convay Savage - billentyűs hangszerek, Jim Sclavunos - ütős hangszerek, Thomas Wydler - dob.
A legfrissebb híreket pedig Cave és a Bad Seeds háromlemezes, ritkaságokat tartalmazó gyűjteménye (B-Sides & Rarities), valamint a The Proposition című John Hillcoat-film szolgáltatta, Cave forgatókönyvével.
No és hogy (1994, 1997 és 2001 után) a Bad Seedsszel újra fellép hazánkban (Sziget, Nagyszínpad, augusztus 15., 21.30).
