Az ember ritkán megy ki a Szigetre pusztán azért, hogy megnézzen egy összművészeti kiállítást, vagy "kötetlen beszélgetésen" vegyen részt a miniszterelnökkel, de ha már ott van, könnyen beléjük botlik.
Az alábbiakban egy viszonylag összetett kérdést fogok tárgyalni, miszerint: milyen karitatív, rekreációs vagy kultúrprogramokon vehetünk részt a Szigeten akkor, ha enyhén viseltes ingünkben, a basszusgitár torzítójának (is) köszönhetően módosult tudattal kitámolyogtunk a Metal Hammer-sátorból. Önmagában is hálátlan megközelítés. Ma már illetlenség mondjuk a civileket meg az egyéb, nem könnyűzenei programokat a nagy színpadok kísérőjelenségeiként aposztrofálni. Nem mintha a kezdet kezdetén helytálló lett volna. Ám ha pusztán a koncertek viszonylatában nézzük is: az ember tapasztal egyet-mást az évek során, például azt, hogy ha három nap alatt megnézel tizenvalahány koncertet, akkor a negyedik nap reggelén arra ébredsz, hogy még egy C, Am, F, G akkordsor, s kidobod a taccsot, tehát inkább kiszellőzteted a fejed egy kiadós ismeretterjesztő előadáson. De van-e élet a Szigeten a rock and rollon túl?
A tai chi tűnik az első használható tippnek, úgy is mint olyan sport, amelyet legalábbis első ránézésre érdemes másnaposan is űzni. Ez reggelenként 10 órakor kezdődik a Pesti Est-színpadnál, és tényleg fejleszti (avagy helyreállítja) az egyensúlyérzéket, meg általában a világ minden betegségére gyógyír. Ugyanakkor senki se számítson arra, hogy hosszú formagyakorlatokat sajátíthat el egy hét alatt, inkább lassú, körkörös alapmozdulatok, például páros lökőkezes gyakorlatok vannak műsoron. (Válasszunk magunknak egy hasonló termetű párt, és minden körülmények között lassítsunk.) A kedvcsináló tananyag könnyen elsajátítható, így aztán meglepően sokan, akár ötvenen is eljönnek egy-egy alkalommal, ami azért érdekes, mert az ember nem gondolná, hogy ennyien ébren vannak ilyenkor.
A legtöbb időhöz kötött program legkorábban délután háromkor kezdődik, ezért igyekezzünk minél lájtosabb semmittevéssel kitölteni a forró déli órákat - például adjunk vért, készítsünk animációs rövidfilmet a TV 2 Moziverzumnál, tanuljunk zsonglőrködni a vándorvurstli workshopjában, érdeklődjünk a Richter Intim Zóna fogamzásgátló tanácsadójában a pesszárium rizikófaktoráról. A legígéretesebb évről évre az afrolatin színpad, ahol mindennap déltől capoeirát, szambát, afrikai törzsi táncokat, hastáncot és salsát is oktatnak. Ezeket szép sorjában próbáljuk ki. Ha sikerült mögé látnunk a "forró kubai ritmusok" és "a Dirty Dancingból ismert izé" fémjelezte tiritarka image-nak, és bírjuk a hangos újlatin nyelvű gépzenét, nem mindennapi élményben lehet részünk, mert egyrészt csak elsőre zavarba ejtő dolog olyan táncfajtákat gyakorolni, ahol a mozgást szinte kizárólag egyetlen testrészünk - a csípő - irányítja, másrészt az ember előbb-utóbb rákap a monotonitás ízére, hisz a tánc halála a gondolkodás. Ha mégis agytágítani szeretnénk, tűzzünk el a logikai játékok sátrába gózni (sakkozni, dámázni, quatrózni, quixózni), ezekből délutánonként bemutatókat is tartanak.
A Civil Sziget már tizenharmadik éve megkerülhetetlen élményforrás, eltekintve attól, hogy nem mindig nevezték így. Az idén pontosan száz szervezet lesz kinn, a legkülönfélébb profilokkal; puszta jelenlétük is a toleráns, ámde külső kontrollos szigetelők élő lelkiismeretévé nőtte ki magát. Ahogy már megszokhattuk, erős drogmegelőzési szekció várható: a Civil Sziget utcáján belül kanyargó összefüggő sátorrendszer,
a Civil Falu
derékhadát prevenciós szervezetek képviselik. A játékos keretek közt zajló felvilágosítás mellett utat engedhetünk kreatív tehetségünknek az Északi Támpont Egyesület jóvoltából, amely a függőség alternatíváinak felismeréséhez nyújt fogódzót. A partisátrak mellé helyezkedő Kék Pont Drogkonzultációs Központ irodájában nemcsak kicserélhetjük használt injekciós tűnket egy friss darabra, de még partiinformációt is kaphatunk. Ez utóbbi kifejezést először magam is sima útbaigazításként értelmeztem, de a központ munkatársa, Sík Ildikó eloszlatta a félreértést: a party service nem más, mint droggal kapcsolatos felvilágosítás, tudatmódosult fiatalok szakszerű ellátása (főképp tanáccsal), illetve vitaminos üdítőitalok és keksz felszolgálása igény esetén. A Civil Faluban sok más mellett van még jógasátor, ahova a nap 24 órájában bármikor betérhetünk helyrerakni testünk energiaáramlatait, plusz meditálhatunk, relaxálhatunk, művelhetjük az ászanákat (testgyakorlatokat) és a pránajámát (légzőgyakorlatokat). A szervezők kérik, hogy akinek nem fűlik a foga a transzcendentális mozgásművészetekhez, az igyekezzen lábujjhegyen sörözni a sátor közelében.
Ha kikeveredtünk a Faluból a Civil Szigetre, javaslom, dolgozzunk ki magunknak tematikus programot. Ne támolyogjunk egyik sátorból a másikba, véletlenszerűen halmozva az élvezeteket, hanem ha már ott vagyunk, üssük el szabadidőnket hasznosan és tartalmasan, s tegyünk szert valódi műveltségre. Töltsünk el egy-egy órát társadalomkritikus énünk fejlesztésével! Szenteljünk egy délutánt például a sokadik éve ismerős Zöld Udvarnak. A sok ökoszervezetet tömörítő Zöld Fiatalok egyesülete a teszteken és az ismeretterjesztő játékokon kívül főleg nyilvános beszélgetésekkel jelentkezik, gyakorlatilag az összes fellelhető témában, úgymint: energiatakarékosság, hajléktalan költészet, Zengő, Verespatak, génmanipuláció, bioállattartás, ökofeminizmus, antinukleáris mozgalmak. Gyanúnk, miszerint a fogyasztói társadalmat adott szemszögből kritizáló egyén hamar rákap más szemszögekre is, beigazolódhat, de sztereotípiáinkat eloszlathatja a felismerés, hogy a célpont végül is ugyanaz.
Tegyünk egy kirándulást a - megfogyatkozott számban jelen levő - nem keresztény egyházak felé is. A Krisna-tudatú egyház a régi, de van benne egy új program: egy valóságsátor, amelyben kipróbálhatjuk, milyen 20 percen át krisnásnak lenni. Ez Szabó Gábor, az egyház Sziget-szervezője tájékoztatása szerint négy fázisból áll: az érdeklődők magukra ölthetik a krisnásokra jellemző ruhákat - a lányok szárit, a fiúk dhotit -, pár percig elmélyülhetnek a mantrameditációban, ezután indiai lepényt főznek, végül felajánlják azt Krisnának. A zsidó sátor előtt esténként zajlik a klubélet, félig élő zenére ropják a szenvedélyes fiúk, gondosan elkülönülve a szolid lányoktól. Ez az egyik olyan attrakció, amelynek látványától csak nehezen szoktam tudni elszakadni, mindenkinek ajánlom. Azért nem beszélnék le senkit a Civil Színpad programjairól sem, ahol a Tibet-kérdésről és a nők szerepvállalásáról tartott vitán kívül két egymást követő napon (12-én és 13-án) is beszélgethetünk kötetlenül Gyurcsány Ferivel, lesz a magyar Országgyűlésnek politikai show-műsora (14-én), továbbá fellép a Roll Dance Kerekesszékes Kombi Tánc Együttes (15-én). Hátramaradt
a magas kultúra,
elvégre olyan is van a Szigeten, a szentségit neki. A komolyzenének, az irodalomnak és a képzőművészetnek egyébként nincs túl nagy vásárlóértéke az átlag Szigetre járó szemében, vagy ha mégis van, a marketingből nem ez tükröződik. Úgyhogy csináltak ezeknek - már jó pár éve - egy úgynevezett Octopus Összművészeti Helyszínt a csúszdák közelében, ahol az egyik sátorban kamara-előadások és felolvasóestek váltogatják egymás rogyásig, például József Attila-felolvasóest és irodalmi kabaré. Az Octopus-pavilonokban a Magyar Iparművészeti Egyetem installációi tekinthetők meg, továbbá főiskolás vizsgafilmeket vetítenek délutánonként. Először verte fel a sátrát idén a Szépművészeti Múzeum, amely fölöttébb interaktív tevékenységre - alkotóműhely, tesztjáték - sarkallja a látogatót. Az évenként megrendezett Agora Képzőművészeti Találkozó és Fesztivált tizedik éve éppen a Szigeten tartják nemzetközi képzőművészi felhozatallal.
A legnépszerűbb hagyományos kultúrhelyszín természetesen a színház- és táncsátor, melynek programját az idén a királyi tévé szponzorálja. Feltűnő a látvány- és mozgásszínházak túlsúlya, klasszikus színházi előadás még véletlenül sem található a programban. Fellép természetesen Frenák Pál Társulata (új produkcióval és saját zenével) és Bozsik Yvette Holtodiglan című párkapcsolati témájú útkereső balettdarabjával. 14-én Müller Péter és a Sziámi Seress Rezső-emlékesttel jelentkezik (lásd Szomorú vasárnap), mozgásperformanszt tartanak a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színészhallgatói. Emellett számtalan hírneves társulatot láthatunk a világ minden sarkából: 13-án az ausztrál Descendance tánccsoport őslakostáncokat jár didgeridoo-val, ugyanaznap a dél-afrikai Flatfoot Dance Company a fekete férfiak identitáskereséséről tart látványos bemutatót. A Sziget látogatóinak túlnyomó részét azért ebben az idősávban már elszippantotta a Nagyszínpad: mindazokat, akiknek sikerült preventíve megúszni a csömört.
