- minek -
Soundlab/Deep Distribution 2004
HHHHH
könyv
n Carlos Fuentes: Laura Díaz évrõl évre A latin-amerikai irodalom világhírû alkotójának legutóbbi regénye 1999-ben indul - amikor a fõhõs dédunokája, IV. Santiago televíziós dokumentumfilmet forgat a kapitalizmus rothadását szimbolizáló Detroitban -, és 2000-ben Los Angelesben végzõdik. A regény maga Laura Díaz élete 1905-tõl 1972-ig. Minden év, minden helyszín különleges. A burjánzóan szép nyelven írott (és fordított), nagy horderejû történelmi eseményekrõl tudósító, ugyanakkor egy család intim történetét felölelõ mágikus eposz a macsó kultúrában helytálló fõhõsnõ szemével láttatja a 20. századi Mexikót. Fuentes szerint az írásmûvészet nem a valóság visszatükrözése, hanem a valóság kiteljesítése. Ennek megfelelõen bánik elbeszélõi fantáziájával, amely lazán szövõdik rá az igen alapos történelmi tudásra. A fiktív aszszony, a minden nõt megtestesítõ "Mexikó anya" nemcsak szemtanúja, hanem alakítója is a helyi sors nagykönyvének, ahogy fiatal forradalmárfeleségbõl hûtlen, gyermekeit elhagyó asszonnyá, a mexikói szalonok kedvelt figurájává, a McCarthy-rendszer elõl menekülõ amerikai és Sztálin elõl menekülõ moszkvai kommunisták bizalmasává, Frida Kahlo barátnõjévé, majd hatvanévesen maga is mûvésszé válik. Minden tragédiája és vesztesége ellenére boldog életet él, mert nem hagyja kifolyni a keze közül azt az esszenciát, amit léleknek hívnak. Aki elolvassa, nem fog leszokni többé Latin-Amerika irodalomba fojtott cifra nyomorúságáról, Mexikó nemes romjairól. Élni akar majd, mindennél erõsebben.
- sissova -
Ulpius-ház, 2003, fordította: Pávai Patak Márta, 580 oldal, 2980 Ft
HHHHH
dvd
n ANDREA CHÉNIER Umberto Giordano operáját elõször volt szerencsém látni ezen a Covent Gardenben 1985-ben készült felvételen. Eddig csak a mû best of aspektusát ismertem, négy áriát és két duettet, amelyek állandó helyet bérelnek az operasláger-mûsorokban. A teljes mû földolgozásához elég is ennyi, talán még három hatásos finálé tartozik hozzá. (A negyedik a második duett.) Giordano ellátta egy-egy pregnáns áriával a szopránt és a baritont, a tenornak viszont - elvégre õ a címszereplõ - kettõt juttatott; a duettek természetesen szerelmi kettõsök. Csupa szélesen hullámzó, nagy ívû dallam, az áriaszerkezeten belül is fokozatosan fölfejlõdõ szenvedély, érzelmi pátosz. Patetikus a nagy francia forradalom idején játszódó librettó is. A lakájból lett forradalmár - afféle kettõs kötésû hõs - nem tudja eldönteni, vérpadra küldje-e vagy megmentse szerelmi riválisát, a költõ Chénier-t. Addig hezitál, míg a poétát kivégzik; vétkét jóvátéve saját kérésére belopja a nõt a börtönbe egy másik elítélt helyett, hogy a szerelmesek - diadalmasan szárnyaló forték kíséretében - együtt lépjenek vérpadra.
A darab drámai értelemben alig vehetõ komolyan, de szépen el lehet énekelni. Az ifjonti hevében korlátlan Placido Domingo, az arisztokrata hölgyként kissé skrupulózus Anna Tomowa-Sintow és a magvas bariton Giorgio Zancanaro vokális színvonalához kétség sem férhet. Szólamaik teljesítése fizikumuk globális igénybevételével történik, úgy értem, rendesen kaszálnak a karjukkal, ami ez esetben nem írható az ódon operajátszás számlájára; a fölspannolt szenvedéllyel másképp nem lehet elbánni. A karmester Julius Rudel hagyja szólni a zenekart, a rendezõ Michael Hampe pedig azt rendezi, amit lehet: a statisztákat, a tömeget, a sok trikolórt és a felvonásvégi tablókat.
- koltai -
NVC ARTS - Warner Music
HHH és fél
film
n Wilbur öngyilkos akar lenni Mit nem tesz, ha egy ország filmipara fellendül! Mostanság több olyan dán film érkezett el hozzánk, amely más országból nem lenne több, mint közepes moziáru. Ám a jótékony közegben átszellemíti a tehetség és az ihletettség. Az Olasz nyelvleckék kezdõknek címû film is efféle bohókás történet volt annak idején, dán tömegfilm, amely jól eltalált arányaival, emberségével tudott hatni s kiemelkedni a mezõnybõl. Rendezõje a korábbi opus minden pozitívumát megtartva tudott erõsödni: a bohókásság mellett feltûnõ az érzelmek árnyalt ábrázolása, míg a háttérben azért ott az abszurditás, a szituációk néha lélegzetelállítóan fordulatosak, helyenként 3-4 hangnem-, hangulatváltás is történik. A karakterek nem rétegzõdnek épp analitikus mélységekig (bár ha a két fõszereplõ férfi kapcsolatát megpiszkáljuk, érdekes dolgokra bukkanhatunk), de nem is szappanopera-klisék. Wilbur folyamatos öngyilkossági késztetése mérsékelten hiteles ugyan (már ami a motivációit illeti), de a film el tudja érni azt a hatást, amikor már nem bosszankodunk a hibákon, hanem a tétek és az érintettség miatt elfogadjuk õket. Eltûnik a "megcsináltság", a darab mûködik.
A dánok megmutatják, hogy lehet jó filmeket készíteni a remekmûvek állandó, frusztrált óhajtása nélkül. Hétköznapi, minden megosztottságtól, kulturális kódoltságtól mentes, de mégsem olcsó tömegfilmet csinálnak. Irigyeljük is ezért rendesen õket, de hátha egyszer itt is összejön.
- dercsényi -
Forgalmazza a Budapest Film
HHHH
könyv
n Né/ma? Tanulmányok a magyar neoavantgárd körébõl Míg az Aktuális avantgárd címû könyvsorozat 3. sorszámú kötetének kérdõjellel ellátott címe egy (irodalmi mûben szereplõ) szóviccre utal, a mû megjelentetése maga már állítás. A szerkesztõk (Deréky Pál és Müllner András) és a kötet húsz szerzõje szerint a magyar neoavantgárd élõ része a mûvészeti hagyománynak, bár a dokumentumok összeállítása sem megkerülhetetlen feladat. Így a könyvbemutatóra összegyûlt mintegy negyven érintett elõtt igen erõteljes vita bontakozott ki arról, hogy az események pontos feltérképezése hiányában egyáltalán létezhet-e hiteles, történeti adatokkal alátámasztott interpretáció, s ha igen, erre az akciókban, betiltott kiállításokban, underground eseményekben aktív szerepet játszó visszaemlékezõ vagy a késõbb született, ezért távolságtartó generáció alkalmas-e. A szerkesztõk viszont mintha tisztán látták volna, hogy a végletekig vitt filoszi precizitás elkerülhetetlenül az elnémulás (publikálatlanság) felé vezet, s hogy a posztmodern óta nem lehet nagy egészben, hanem csak kis, egyéni történetekben (és történelmekben) gondolkodni - ezért a tanulmánykötet sem a teljesség igényével készült. Ahogy nem lehet pontosan meghatározni a neoavantgárd korszakot (szerintem 1965-tõl a hetvenes évek végéig beszélhetünk errõl), úgy nem lehet a jelenségeket, alkotókat sem beskatulyázni. Az idõszakot különbözõ "periodikus kiadványok", mint a párizsi Magyar Mûhely, a vajdasági Új Symposion, a bécsi Velencei Melence vagy a magyar szamizdat Szétfolyóirat mellett alternatív "intézmények" - a Kassák Színház, a BROBO, a balatonboglári kápolnatárlatok - és személyek, mint (a Kassák pozíciójához hasonló szerepet betöltõ) Erdély Miklós jellemzik. Az írásokból mindenki érdeklõdése szerint választhat: van, akinek a "szemantikai szint inkongruenciája, a referensek diszjunktív sora" jöhet be, mást talán jobban izgat, hogy "Miért feküdt be Bõr Erzsébet a sodrony spulni küllõi közé?".
- dck -
Ráció Kiadó, 2004, 381 oldal, 2450 Ft
HHHH
videó
n OSTROM Tudjuk jól, az olasz csodák terén nem kispályás nemzet. A filmtörténet is õrzi az ide vágó emlékeket, a milánói bádogváros lakóinak mennybemenetele vagy a törékeny hercegnõ esete Gregory Peckkel - jól ismertek. Bernardo Bertolucci most ehhez a legendáriumhoz költött hozzá egy kiadósabb lábjegyzetet, meséje legalábbis a csodával határos, erre szokás azt mondani, magic realism, csakhogy annak semmi értelme. Bertolucci nem elõször mer kicsit és giccseset álmodni, színes tinták helyett egy ódon római villáról és annak két lakójáról, az excentrikus zongoristáról és az Afrikából bevándorolt-bemenekült asszonykáról, az õ mesés és tanulságoktól sem mentes egymásba-gabalyodásukról fantáziál. És hát miért is ne tenné? Olyan életmûvel, mint az övé az idõskori szentimentalizmus is megengedett, ráadásul egy szép hazugság is van olyan jó, mint bármi más a tudatmódosítók polcán. Csak Afrikát hagyhatta volna, addig még hagyján, amíg a rohanó nagyváros metrómegállóinak lelketlen tömegnyomoráról kapjuk a pillanatfelvételeket, de a többi úgy, ahogy van, kínos. Bántó az a szociális érzékenységû semmitmondás (lásd még demagógia), mely szerint ez egy egzotikus, ámbár felettébb veszélyes kontinens, ahol diktátorok jönnek-mennek, a nép nyomorog, s a bebörtönzött néptanító tanult asszonyának egy római cselédszoba jut osztályrészül. Az afrikai ostromállapotokat mindenképpen jobb lett volna másra-máskorra hagyni, a szerelmi ostrom szál (ahogy kell: fõbérlõ zongorista fenemód beleszeret albérlõ takarítónõjébe, õ mer ám nagyokat álmodni, de rá is fázik) viszont jól muzsikál, s ha hazug is a sztori, de legalább szemrevalóan az.
Köves Gábor
Forgalmazza az InterCom
HHH
könyv
n Már megint egy új lap! "Aki e kötetet végigolvassa, különös kultúrtörténet részesévé válhat" - ígéri Kéri László, az egyik bevezetõ tanulmány szerezõje. (A másiké - egyensúly, egyensúly! - Debreczeni József.) Kár, hogy az "1988-tól az EU-ig elsõ évfolyam elsõ számok tükrében" alcímmel csábító vállalkozás alapjaiban elhibázott: az elsõ számok gyûjteményének gazdája, a kötetet összeállító Balázs István semmitmondó beköszöntõrészletekkel hajszolja dühödt unalomba a lelkes olvasót. A rendezõelv az idõrend, az 1988-ban induló Budapesti Tõzsdehírektõl az Uszoda & Szauna wellnessmagazin 2004-es, nyári számáig. Téboly - "Levedi >>vajda<< a magyar történet legrégibb kétségbevonhatatlan szereplõje, s így méltó arra (É)" ("magyar Kultúra, 1988). Jópofizás - "Naivak vagyunk és hülyék. (É) lehet, hogy elfelejtettünk koncepciót csinálni?" (Agóra, 1992). Szívbéli, naiv lelkesedés - "Lapunkat a kényszer szülte, egy fiatal társaság publikálási kényszere (É), önerõbõl próbálunk meg fórumot teremteni." (Szõrös Kõ - Pozsony, 1996). A mögöttes, valódi sajtótörténetnek legalább a taxatív teljessége, ha megnyugtató volna, de nem az, mert - csak úgy fejbõl tesztelgetve - hiányzik A Céh (1990), a Café Bábel (1991), a Balkon (1993). És így tovább: Octogon, Wanted, Metal Hammer, Kreatív, MédiaMix, Tattoo Magazin. Van viszont Hapci!, ami számítástechnikai magazin, "Magyar"-ból Út, Toll, Anyák, Huszár, Virtus és Feltámadás mellett még Polgármester is, megannyi szándékkal, hittel, elsõdleges céllal. "Olyan lapot szeretnénk, amely a FIDESZ-é is, de egyetértek azokkal, akik nem akarnak belõle pártlapot csinálni (É)" - olvashatjuk Kövér Lászlótól egy helyütt. Amit viszont Vig Mónika tesz hozzá ehhez, az történetesen megvalósult, ezért jó olvasni: "Nem pártpolitikai célokért, nem a hatalomért vívott harc eszközeként akarunk mûködni, hanem új színt, új stílust szeretnénk hozni a magyar közéletbe, s nemcsak a politikába, a kultúrába is. (É)" (Név, cím értelemszerûen a szerkesztõségben.)
- kyt -
Animus Kiadó, Budapest, 2004, 304 oldal, 2998 Ft
HH
film
n Zseton és beton Lucian Pintilie ügyködése óta nem sok jót hallottunk a román film felõl, igaz, rosszat se. Persze így is megvoltunk valahogy. Most az utóbbi idõk egyik legolyanabb-legilyenebb román filmjéhez van szerencsénk, õrület, nyert valamit Cottbusban (még az is lehet, hogy összefutott Mirjutával, nem olyan nagy az a város). Kétségtelenül igyekvõ munka, afféle elsõ film, román road-movie: mérsékelten eredeti (megvolt százszor) alapszituációba ágyazott tisztes halálsikoly. Kedves szomszédaink útviszonyairól (nincs kiút) nekünk is lehet némi lövésünk, amire a mû csak ráerõsít, ja, nem egy leányálom ott a közlekedés, pont megfelelõ terep A félelem bére zsánerének aktuális újragombolásához. Egy, az adott körülmények között (nincs mit szépíteni, az ótvaros pokolban járunk) tudományosnak ható összegért - a miheztartás végett: 2000 USD - el kell vinni valamit valahová, Constantüából Bukarestbe, konkrétan Phenylbutasonnak látszó tárgyat. Nem akarok hencegni, de a pomázi patikától hazáig ez már nekem is többször sikerült, bár a kutya sem kínált érte egy huncut kanyit sem, pedig a feliért egész Csobánkáig elvinném, nem kell rögtön meggazdagodni.
Amit ezenfelül megtudhatunk, az sem kimondott nóvum. Romániában a vadállatias szegénység ellenére élénk fogyasztói düh tapasztalható, az álmok csúcsa egészen a stelázsi magasáig ér, a filmesek kutyagumi alapú nyersanyagra dolgoznak, és fontos a barátság. Mindezért persze egyáltalán nem kell haragudnunk erre a szerénykés darabra, kis jóindulattal fölfoghatjuk kikapcsolódásnak is két multiplenyó között - már ha ez érdem.
- ts -
Forgalmazza a Klorofilm
HHH
