A londoni Factory Floor négy éve inaktív. Előbb trió, majd duó felállásban készített remek lemezeket a letisztult posztpunk-kraut-indusztriál-acid-techno vonalon.
Mintha egy 18 éves művész bemenne a Louvre-ba, és a Mona Lisa helyére a saját festményét akasztaná, amiért a múzeumlátogatók hálásak lesznek.
Hamarosan új lemeze jelenik meg.
Hiába lett a brit zenekarból arénákat megtöltő szuperprodukció, jó ideje nem sikerült igazán fontos albumot letenniük az asztalra. Ám új nagylemezükről, a Will of the People-ről azt állították a megjelenés előtt, hogy korszakos csúcsmű.
Amikor a kilencvenes évek végén, a BBC minisorozata után a Beatles Anthology nem csak videókazettán és DVD-n jelent meg, de kijött három dupla album is, sokan gondolták, hogy kisöpörték a padlást az Abbey Roadon.
Ránk tud-e ijeszteni ez az előadás? Britten operája jó zene, ráadásul okos is: rémtörténet egy tizenkét fokú Leitmotif köré építve, Henry James elbeszélése alapján. A nevelőnő, akit két árva mellé rendeltek ki, szellemeket lát a ház körül: az egykori dada és az egykori inas szellemét.
