Visszhang: videó

Lim Jun Csan: Rachmaninov: III. zongoraverseny

Visszhang

Mintha egy 18 éves művész bemenne a Louvre-ba, és a Mona Lisa helyére a saját festményét akasztaná, amiért a múzeumlátogatók hálásak lesznek.

Így jellemezték az idei Van Cliburn Nemzetközi Zongoraverseny győztesének, a dél-koreai Lim Jun Csan játékát, aki a június 17-i döntőben Rachmaninov III. zongoraversenyét adta elő Marin Alsop karmesterrel. Azt hittük, Horowitz, Emil Gilelsz, Argerich, Kocsis vagy Arkagyij Vologyosz után nem lehet már szenzációt okozni ezzel a darabbal, amelyet a felvétel óta eltelt három hónap alatt 8 millióan láttak.

Amikor Rachmaninov 1909-ben elkészült a művel, a pianisták visszarettentek tőle, egészen Horowitz felbukkanásáig kellett várni, hogy a repertoár része legyen. (A Ragyogj! című film nyomán sokan úgy gondolják, el kell adni a lelkét az ördögnek, aki igazán jól akarja eljátszani.)

Lim Jun Csannak 18 évesen volt bátorsága nekiveselkedni a diabolikus nehézségű és mélységű darabnak. Kristálytiszta, élő, lélegző muzsikát formál a kottából, pontos, precíz, de nem steril, nem mechanikus, ám szigorú munkaetika van mögötte, és megdobban tőle az ember szíve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.