Így jellemezték az idei Van Cliburn Nemzetközi Zongoraverseny győztesének, a dél-koreai Lim Jun Csan játékát, aki a június 17-i döntőben Rachmaninov III. zongoraversenyét adta elő Marin Alsop karmesterrel. Azt hittük, Horowitz, Emil Gilelsz, Argerich, Kocsis vagy Arkagyij Vologyosz után nem lehet már szenzációt okozni ezzel a darabbal, amelyet a felvétel óta eltelt három hónap alatt 8 millióan láttak.
Amikor Rachmaninov 1909-ben elkészült a művel, a pianisták visszarettentek tőle, egészen Horowitz felbukkanásáig kellett várni, hogy a repertoár része legyen. (A Ragyogj! című film nyomán sokan úgy gondolják, el kell adni a lelkét az ördögnek, aki igazán jól akarja eljátszani.)
Lim Jun Csannak 18 évesen volt bátorsága nekiveselkedni a diabolikus nehézségű és mélységű darabnak. Kristálytiszta, élő, lélegző muzsikát formál a kottából, pontos, precíz, de nem steril, nem mechanikus, ám szigorú munkaetika van mögötte, és megdobban tőle az ember szíve.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
