Új idők a Nemzeti Filharmonikusoknál

Leteszi a garast

Zene

Vashegyi György ismerős arc: régizenész és zenerégész, aki elfeledett francia operákat ás elő, MMA-elnök, aki nem nevezi magát politikusnak, mégis megkerülhetetlen a kultúrpolitikában. De mit fog csinálni a Nemzeti Filharmonikusok élén, és egyáltalán, mennyi ideje lesz rájuk?

Hónapok óta nem volt titok a szakmában, hogy ki lesz a zenekar új fő-zeneigazgatója. A bemutatását szolgáló szeptember 8-i sajtótájékoztatón a kérdés inkább az volt, hogy minek is vagyunk tanúi. A Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus vezetője, a Zeneakadémia docense újabb jelentős pozíciót gründolt magának, vagy ennél komplexebb a kép? Vashegyi György kinevezése ugyanis egy tavaszi anonim bizalmi szavazás alapján dőlt el, amikor a zenekar 98 százaléka és a Nemzeti Énekkar 96 százaléka őt támogatta.

Nagy a cipő

Kocsis Zoltán 2016-ban bekövetkezett halála után búcsúztató beszédében a zenekar akkori főigazgatója, Kovács Géza megfogadta, hogy nem engednek az 1997 óta tartott színvonalból. A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis vezetésével lett markáns hangú, egyedi repertoárral bíró, „jól kinevelt” együttes, nemhiába volt nehéz az utódlás kérdése. Kovács már majdnem megállapodott a nemzetközi hírű zeneszerző-karmesterrel, Eötvös Péterrel, aki a feladatra készülve a világ legünnepeltebb operaházait, zenekarait húzta ki a naptárából. Az Emmi azonban átnyúlt a Filharmonikusok vezetőinek feje felett, amikor Balog Zoltán akkori emberi erőminiszter és Hoppál Péter államtitkár személyesen jelentette be, hogy a 48 éves Hamar Zsoltot nevezik ki Eötvös helyett. Hamar sokat segédkezett Kocsis mellett, sőt 1997 és 2000 között állandó karmester volt, később pedig jelentős eredményeket ért el a pécsi Pannon Filharmonikusokkal. Mellette szólt az életkora is, az akkor 72 éves Eötvös Péterrel ugyanis nehezebben volt elképzelhető egy húszéves építkezés. Kovács Géza a hírre elszerződött a zenekartól, és helyébe, ajánlására, Herboly Domonkos lépett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.