Film

A legújabb Beatles

McCartney 3, 2, 1  

Kritika

Amikor a kilencvenes évek végén, a BBC minisorozata után a Beatles Anthology nem csak videókazettán és DVD-n jelent meg, de kijött három dupla album is, sokan gondolták, hogy kisöpörték a padlást az Abbey Roadon.

A mázsás könyv alakban is megjelent antológia nem csak hatalmas üzleti sikert hozott, de a humoristák fantáziáját is megmozgatta: egyebek mellett arra kérték McCartney-ékat, hogy írjanak zenét John Lennon üzenetrögzítőjének felvételeihez. Ám nagyobbat nem is tévedhettek, akik azt hitték, hogy ezzel bezárt a Beatles-bolt. Az elmúlt húsz évben nem volt olyan karácsonyi vásár, hogy ne jelent volna meg valami „Beatles-meglepetés”, még a lemezek eredeti monováltozatát is újra kiadták, nem beszélve egyéb remixekről, filmekről és egyéb visszaemlékezésekről. Ezek közül igazán nagy dobásnak egyedül a tavaly bemutatott Get Back című dokumentumfilm mondható, amelyet kizárólag korabeli felvételekből szerkesztett Peter Jackson. A háromrészes, majdnem nyolcórás film után megint csak arra lehet gondolni, hogy a Beatles-örökségből valódi értékek, újdonságok biztosan nem kerülnek elő, és senki nincs, aki bármi újat tudna mondani, az antológiát követő kiadványok alapján borítékolhattuk, hogy a gépezet soha nem fog leállni.

De még ennek fényében is villámgyorsan került képernyőre az ugyancsak 2021-es McCartney 3, 2, 1 című sorozat, amelyet bizonyos tények – a közelmúltban jelent meg a címszereplő harmadik olyan albuma, amely a McCartney címet viseli, illetve a zenész 80. születésnapja – kissé eltartanak a Beatlestől, de nem árulunk el nagy titkot, hogy a végeredmény mégis inkább egy Beatles-film, mint a több mint hatvanéves életmű összefoglalása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.