Film

A legújabb Beatles

McCartney 3, 2, 1  

Kritika

Amikor a kilencvenes évek végén, a BBC minisorozata után a Beatles Anthology nem csak videókazettán és DVD-n jelent meg, de kijött három dupla album is, sokan gondolták, hogy kisöpörték a padlást az Abbey Roadon.

A mázsás könyv alakban is megjelent antológia nem csak hatalmas üzleti sikert hozott, de a humoristák fantáziáját is megmozgatta: egyebek mellett arra kérték McCartney-ékat, hogy írjanak zenét John Lennon üzenetrögzítőjének felvételeihez. Ám nagyobbat nem is tévedhettek, akik azt hitték, hogy ezzel bezárt a Beatles-bolt. Az elmúlt húsz évben nem volt olyan karácsonyi vásár, hogy ne jelent volna meg valami „Beatles-meglepetés”, még a lemezek eredeti monováltozatát is újra kiadták, nem beszélve egyéb remixekről, filmekről és egyéb visszaemlékezésekről. Ezek közül igazán nagy dobásnak egyedül a tavaly bemutatott Get Back című dokumentumfilm mondható, amelyet kizárólag korabeli felvételekből szerkesztett Peter Jackson. A háromrészes, majdnem nyolcórás film után megint csak arra lehet gondolni, hogy a Beatles-örökségből valódi értékek, újdonságok biztosan nem kerülnek elő, és senki nincs, aki bármi újat tudna mondani, az antológiát követő kiadványok alapján borítékolhattuk, hogy a gépezet soha nem fog leállni.

De még ennek fényében is villámgyorsan került képernyőre az ugyancsak 2021-es McCartney 3, 2, 1 című sorozat, amelyet bizonyos tények – a közelmúltban jelent meg a címszereplő harmadik olyan albuma, amely a McCartney címet viseli, illetve a zenész 80. születésnapja – kissé eltartanak a Beatlestől, de nem árulunk el nagy titkot, hogy a végeredmény mégis inkább egy Beatles-film, mint a több mint hatvanéves életmű összefoglalása.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk