Opera

Elég félelmetes?

Britten: A csavar fordul egyet  

Kritika

Ránk tud-e ijeszteni ez az előadás? Britten operája jó zene, ráadásul okos is: rémtörténet egy tizenkét fokú Leitmotif köré építve, Henry James elbeszélése alapján. A nevelőnő, akit két árva mellé rendeltek ki, szellemeket lát a ház körül: az egykori dada és az egykori inas szellemét.

Talán a gyerekek is látják, talán nem; a helyzet mindenesetre reménytelen, mert hiába várjuk, a végén nem érkezik a megmentő, sem apa, sem anya, sem isten. Ha nem is rémülök meg a műtől, akkor gondolkodtasson el, hajszoljon bele a rémképek és tévképzetek útvesztőjébe, miként James a maga hősnőjét. Az eredeti irodalmi mű ugyanis ilyen. Ahogy olvassa az ember, már nem teljesen biztos benne, hogy mitől fél igazán. Leginkább talán attól, amitől a nevelőnő is, hogy tudja, mi történt, s így végső soron magától. A bűntudat abból fakad, hogy érezzük, a bűnről sejtenünk sem szabadna semmit. Ahogy a nevelőnő megfogalmazza (a kisregényben): „Minél többet gondolkozom, annál több minden látok, és minél többet látok, annál jobban félek.”

A kérdésünk tehát nem pusztán annyi, hogy valóban járnak-e kísértetek a kastélyban, vagy az árvák gyámja egy őrültet fogadott-e fel nevelőnőnek. Hanem az, hogy van-e magaslati pont a fikción kívül, ahonnét a kérdés eldönthető; lehetséges-e kívülállóként rámutatni a rejtélyre anélkül, hogy az ítélő maga is részt venne benne. Meg persze az, hogy létezik-e az a totális hatalom, amely erre képes. Henry James kegyetlen játéka arra mutat, hogy nem és nincs: teljeséggel megfoszt attól a bizonyosságtól, hogy a felszín alatt létezne jól strukturált alapja a világnak. Talán Britten is ugyanezt mondaná. A tizenhárom zenészre komponált kamaraopera prológgal és burleszkszerű zongorajátékkal indul, majd fölényes folyékonysággal kezdi beszélni Schönberg tizenkét fokú zenei nyelvét, azt a nyelvet, amelyben nincs dúr és moll, nincsenek tonális kapaszkodók. A csavar fordul egyet mégsem atonális opera, annál fondorlatosabb a szerző: Britten posztmodern tréfája, hogy meggyőz róla: a végén majd hallunk egy szép, kerek dúr akkordot, és minden jó lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.