Opera

Elég félelmetes?

Britten: A csavar fordul egyet  

Kritika

Ránk tud-e ijeszteni ez az előadás? Britten operája jó zene, ráadásul okos is: rémtörténet egy tizenkét fokú Leitmotif köré építve, Henry James elbeszélése alapján. A nevelőnő, akit két árva mellé rendeltek ki, szellemeket lát a ház körül: az egykori dada és az egykori inas szellemét.

Talán a gyerekek is látják, talán nem; a helyzet mindenesetre reménytelen, mert hiába várjuk, a végén nem érkezik a megmentő, sem apa, sem anya, sem isten. Ha nem is rémülök meg a műtől, akkor gondolkodtasson el, hajszoljon bele a rémképek és tévképzetek útvesztőjébe, miként James a maga hősnőjét. Az eredeti irodalmi mű ugyanis ilyen. Ahogy olvassa az ember, már nem teljesen biztos benne, hogy mitől fél igazán. Leginkább talán attól, amitől a nevelőnő is, hogy tudja, mi történt, s így végső soron magától. A bűntudat abból fakad, hogy érezzük, a bűnről sejtenünk sem szabadna semmit. Ahogy a nevelőnő megfogalmazza (a kisregényben): „Minél többet gondolkozom, annál több minden látok, és minél többet látok, annál jobban félek.”

A kérdésünk tehát nem pusztán annyi, hogy valóban járnak-e kísértetek a kastélyban, vagy az árvák gyámja egy őrültet fogadott-e fel nevelőnőnek. Hanem az, hogy van-e magaslati pont a fikción kívül, ahonnét a kérdés eldönthető; lehetséges-e kívülállóként rámutatni a rejtélyre anélkül, hogy az ítélő maga is részt venne benne. Meg persze az, hogy létezik-e az a totális hatalom, amely erre képes. Henry James kegyetlen játéka arra mutat, hogy nem és nincs: teljeséggel megfoszt attól a bizonyosságtól, hogy a felszín alatt létezne jól strukturált alapja a világnak. Talán Britten is ugyanezt mondaná. A tizenhárom zenészre komponált kamaraopera prológgal és burleszkszerű zongorajátékkal indul, majd fölényes folyékonysággal kezdi beszélni Schönberg tizenkét fokú zenei nyelvét, azt a nyelvet, amelyben nincs dúr és moll, nincsenek tonális kapaszkodók. A csavar fordul egyet mégsem atonális opera, annál fondorlatosabb a szerző: Britten posztmodern tréfája, hogy meggyőz róla: a végén majd hallunk egy szép, kerek dúr akkordot, és minden jó lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”