De szerencsére Gabriel Gurnsey dobos és vokalista nem állt le. 2018-as bemutatkozó anyaga, a beteg szintipopot rejtő és komoly kritikusi lelkesedést kiváltó Physical óta addig írta és rögzítette számait, amíg össze nem állt az a jelentős kollekció, amely a Diablo címet viseli. Ráadásul Gurnsey nem egyedül dolgozott a zenei anyagon, a számok többségében közreműködik Tilly Morris énekes is, aki többnyire monoton hangon kántálja a strófákat, de néha azt is megmutatja, hogy a melódiák sem idegenek tőle. Az eredmény egy látszólag rideg-hideg összetevőkből építkező, ám nagyon is érzéki, néha kifejezetten szexi elektro-szinti-wave-diszkó anyag némi EBM, electroclash és techno/acid beütéssel, vérforraló szövegekkel és zsigeri lüktetéssel. A gépi kattogást futurisztikus gitárfutamok színezik át, a repetitív ritmus irgalmatlan tempóban hajszolja tovább a tisztes hosszúságú, rendre klubverzióban lemezre került szerzeményeket, közöttük olyan dance-slágergyanús darabokat, mint a felütésnek szánt Push, vagy a kihívó You Remind Me. A végén még belefér egy olyan szám is, mint a soha be nem induló To the Room, amely hangzását illetően a nyolcvanas évek derekának kvintesszenciája, de valójában ez már a beteljesült jövő.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
